A belső integráció erősítése a cél

Teljesen természetes, hogy a politikai élet szereplői folyamatosan igyekeznek befolyást gyakorolni az államfőre. Ezt azonban még nem kell direkt politikai nyomásgyakorlásként értelmezni. A jelek szerint mindenki tudomásul veszi, hogy a köztársasági elnök szuverén döntéseket hoz – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Kulin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal társadalompolitikai főosztályának vezetője. Kulin Ferenc fontosnak tartja, hogy Mádl Ferenc a társadalom életét meghatározó kérdéseket kiemelje a pártpolitikai csatározások dimenziójából.Létezett-e korábban társadalompolitikai főosztály a Köztársasági Elnöki Hivatalban, s jelenleg milyen feladatokat látnak el?– Létezett ilyen osztály tavaly augusztus előtt is, ám Mádl Ferenc elnök úr hivatalba lépése után a feladatkör kiegészült. Eddig a főosztály szűkös létszámkerete nem tette lehetővé, hogy – nevével összhangban – valódi társadalompolitikai műhellyé váljon. A korábbi tevékenység lényegében abból állt, hogy az állampolgároktól érkezett megkeresésekre, levelekre válaszoltak a főosztály munkatársai. A legkülönfélébb tartalmú levelek érkeznek hozzánk: vannak, akik szociális helyzetük vagy az őket ért valamilyen sérelem miatt tesznek panaszt, mások személyes „élményeik” alapján hívják fel a figyelmet a jogrendszer egyes vélt vagy valós hiányosságaira. A köztársasági elnök kívül áll a pártpolitikán és a végrehajtó hatalmon, ezért természetesen nincs arra mód, hogy konkrét intézkedéssel vagy rendelkezéssel reagáljon az ilyen megkeresésekre. De sokszor előfordul, hogy a jelzéseket sikerül a megfelelő helyre továbbítani, s így megnyugtató megoldások születnek, aminek az egész demokratikus intézményrendszer a hasznát veszi.– Említette, hogy a fentiekhez képest bővült a főosztály feladatköre. Ez összefüggésben van azzal, hogy Mádl Ferenc hivatalba lépése után jelezte: időről időre meg kíván szólalni fontos társadalmi kérdésekben, ilyen értelemben aktív államfői szerepvállalásra készül?– Az elnök úr augusztusban megfogalmazott szándéka szerint a főosztálynak egy olyan társadalompolitikai műhellyé kell válnia, amelyik az ő számára állandó információforrást jelent. Emellett javaslatokat is vár tőlünk arra, hogy milyen felkéréseknek tegyen eleget, s milyen módon hívja fel a figyelmet bizonyos társadalmi problémákra. Az általunk is felvetett problémahalmaz kulcsfogalma a belső integráció. Arról van szó, hogy Magyarország 1990 óta a külföld által is elismert módon kezeli az átalakulás jogi, gazdasági, kulturális kihívásait – ez a sikeres európai integrációnak is feltétele –, eközben azonban a társadalmi integráció folyamata a kelleténél lassabban halad előre, bizonyos területeken pedig dezintegrációs folyamatok jelentkeznek. Tipikus példa erre mindaz, ami a magyarországi cigánysággal történt a rendszerváltozás után. Nem mintha korábban sokkal jobb helyzetben lett volna a roma társadalom, de máig érezni annak a következményeit, hogy az átalakuláskor jelentkező munkanélküliség különösen nagy arányban sújtotta a cigányságot. Eddigi tapasztalataim szerint sok szálú kapcsolatrendszer alakult ki a köztársasági elnök és a magyarországi cigányság legkülönfélébb szervezetei, képviselői között. A pártokkal, a civil szervezetekkel és az egyházakkal való kapcsolattartás is a főosztály feladata.– Milyen egyéb társadalmi problémát lát, melyre az elnöknek érdemes felhívnia a közvélemény figyelmét?– Elsőként a szociális nehézségeket emelném ki. Ezek részben szorosan összefonódnak a kisebbségek ügyével, részben teljesen függetlenek attól. Az elnök úr igényli azt, hogy nyújtsunk segítséget egy olyan állásfoglalás megfogalmazásához, amely a szociális kérdéseket kiemeli a pártpolitikai csatározások dimenziójából. Az államfő mindezt össztársadalmi, nemzeti ügyként szeretné kezelni. Hasonlóan fontos kérdésnek tartom az ifjúság helyzetét. Az EU-ba való belépés olyan fordulatot jelent majd az ország életében, ami a fiatalokat érinti a legnagyobb mértékben. Éppen ezért a köztársasági elnök különös jelentőséget tulajdonít a felsőoktatás fejlesztésének.– Maradva a szociális problémáknál: a politikát is megosztja az a kérdés, hogy a kormány gazdasági, illetve társadalom- és családpolitikai intézkedései mely rétegeknek kedveznek. Megkerülheti az állásfoglalást ebben a vitában az államfő?– Az általam irányított főosztály legszebb és egyben legnehezebb feladata úgy megközelíteni a társadalmi problémákat, hogy lehántsuk róluk a hozzájuk tapadó pártpolitikai konfliktusokat. Ezzel együtt abban igyekszünk segíteni az elnök urat, hogy egyértelműen állást tudjon foglalni az ehhez hasonló, nagy horderejű ügyekben. A kérdésében felvetett problémáról Mádl Ferenc a tervek szerint április 6-án a kecskeméti szociálpolitikai ankéton fejti ki részletesen a véleményét.– A pártok milyen módon és mértékben próbálják meg befolyásolni az elnök úr döntéseit, állásfoglalásait?– Teljesen természetes, hogy a politikai élet szereplői folyamatosan igyekeznek befolyást gyakorolni az államfőre. Ezt azonban még nem kell direkt politikai nyomásgyakorlásként értelmezni. Az elmúlt fél év tapasztalatai szerint ezt a lappangó feszültségforrást sikerült megfelelően kezelni. Még azok a pártok sem tanúsítanak ellenséges magatartást az elnök úrral szemben, akiknek kezdeményezései nem leltek támogatásra az államfőnél. A jelek szerint mindenki tudomásul veszi, hogy a köztársasági elnök szuverén döntéseket hoz.– Talán a legkényesebb államfői feladatnak számít egy elé kerülő törvényjavaslat sorsáról dönteni. Tisztán jogi szempontból mérlegel ilyenkor az elnök, vagy a döntéskor politikai szempontok is közrejátszanak?– Kizárólag jogi szempontból lehet mérlegelni azt a kérdést, hogy egy parlament által elfogadott törvényt megküldjön-e az Alkotmánybíróságnak az államfő. A szövetkezeti törvény esete jól példázza ezt: bár az elnök úr számos aggályt osztott a jogszabállyal kapcsolatban, olyan alaki hibát nem talált a szövegben, ami az alkotmányossági kontroll kérését indokolta volna. Személyes véleményem szerint a fenntartások jelzése sokszor erősebb üzenet lehet egy törvény Alkotmánybíróságra küldésénél. Ráadásul az elnöknek arra is van lehetősége, hogy egy jogszabályt megfontolásra visszaküldjön a parlamentnek.– Korábban említette, hogy a társadalompolitikai főosztály létszámkerete meglehetősen szűkös. Hogyan tudnak eleget tenni megnövekedett feladatkörüknek?– Mindannyian igen leterheltek vagyunk. Ugyanakkor számunkra is segítséget jelenthet, hogy a köztársasági elnök január végén neves közéleti személyiségeket kért fel személyes tanácsadójának társadalompolitikai kérdésekben. Szabad György, Granasztói György, Zlinszky János, Kodolányi Gyula és Bod Péter Ákos ugyan tőlünk függetlenül, társadalmi megbízatásként látja el feladatát, abban azonban biztos vagyok, hogy az ő tanácsaiknak mind az elnök úr, mind a mi főosztályunk komoly hasznát látja majd.