A Jangce, a kínai vágyálmok folyója

Maónak volt egy álma. A kommunista Kína egykori vezére elhatározta, eltereli a Jangce folyót, több ezer kilométeres csatornarendszerrel vezeti át a vizet a kiszáradó Sárga-folyóba. Évtizedekkel később Li Peng is a Jangcét vette célba. A világ legnagyobb erőművét tervezik Kínában.Mao Ce-tung 1952-ben hirdette meg a Jangce elterelését célzó elképzelését. A gigantikus vállalkozás szükségességét a Kína bizonyos területeit egyre erőteljesebben érintő vízhiány indokolta, legalábbis ez volt a hivatalos verzió. A külföldi szakértők által már akkor vitatott megoldás ugyanakkor nyilván nem csak a kiszáradásról szólt. Mao látványos, világviszonylatban is óriási tettekkel igyekezett megmutatni a kommunista vezetés, a „legyőzhetetlen” népi Kína nagyságát. Ehhez válhatott volna eszközzé a Jangce. A terv akkor mégsem valósult meg, a grandiózus elképzelés lekerült a napirendről, de távolról sem vetették el.Ma ismét a Jangcéről beszélnek Kínában. Becslések szerint mintegy tizenötmilliárd dollárba kerülne a természet átalakításával járó elterelés. A Jangcét és a Sárga-folyót összekötő három csatorna várhatóan tizenöt év alatt készülne el, és évente majdnem ötvenmilliárd köbméter vizet juttatna az észak-kínai vidékekre. Tény, hogy Kína több száz városát fenyegeti a vízhiány, miután az utóbbi évtizedek erőteljes iparosítása és a hőséggel párosuló tartós szárazság a folyók kiszáradásához vezetett. Az ország északi vidékein már megszokottá vált a korlátozott vízhasználat. A Jangce elterelését környezetvédelmi szempontból éri rendkívül sok kritika. Ökológiailag felmérhetetlen károkat okozhat a folyó elterelése – állítják a környezetvédők. A folyó elterelésének következményeiről nyíltan lehet vitázni a kínai médiában, ez azonban nem feltétlenül a sajtószabadság korlátlanságát jelzi, hanem sokkal inkább azt, hogy a pekingi pártvezetés berkeiben nincs teljes egyetértés a terv végrehajtásának kérdésében.Összhang egyébként a szintén a Jangcét érintő gát- és erőműépítésekre vonatkozó beruházás esetében sincs. Li Peng akkori miniszterelnök 1997-ben döntött az árvízvédelmet szolgáló gátak építésének megkezdése mellett. A határozat valóságos tiltakozáshullámot indított el a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek részéről, amire vélhetően számított is a kommunista vezetés. Amire viszont aligha számíthatott, Kínán belül is egy kisebb fajta ellenzéki mozgalom kezdett körvonalazódni a Jangcén tervezett természetromboló építkezések kapcsán. Daj King például tíz hónapos börtönbüntetéssel fizetett, amiért könyvbe foglalta össze az építkezéseket kritizáló írásokat, véleményeket.A gátépítések nem csak a várható ökológiai károk miatt kerültek a kritikák középpontjába. Becslések szerint több mint egymillió embert kell áttelepíteni jelenlegi lakóhelyéről, az ezret is meghaladná azon települések száma, amelyek víz alá kerülnének a gát- és erőműépítések során. A meghurcoltatásokért az érintetteknek ugyan némi anyagi kárpótlást ígért a pekingi vezetés, a hatszáz dollárnak megfelelő ötezer jüanos „lefizetés” azonban vajmi kevés elégtételt jelent azoknak, akik hatalmi szóval gyakorlatilag új élet kezdésére vannak kényszerítve. A döntés ellen voltak és vannak is spontán megmozdulások azokon a településeken, amelyeket érint a gigantomán terv. 1998-ban Csu Zsung-csi váltotta Penget a kormányfői pozícióban. Az új vezető elődjéhez képest jóval visszafogottabban, körültekintőbben viszonyult a Három Szoros nevet viselő gát- és erőműépítési tervhez. Ezt támasztotta alá a pártból rendelt sajtóhadjárat is, ami egyfajta „építő kritikaként” támasztotta alá Csu Zsung-csi „szakértői” véleményét a Jangcét érintő tervről. Tény, hogy az építkezés kapcsán párton belüli vita alakult ki a volt és a jelenlegi miniszterelnök között. Jelenleg Li Pengnél az előny. Ha megvalósul az elképzelés, nyolc év múlva a világ legnagyobb folyami erőművét helyezik üzembe a Jangcén. Természeti károktól és emberi áldozatoktól függetlenül.