Az ő XX. századuk

Az új világ, mely az új embert születésétől fogva körülveszi, semmiféle korlátot nem emel az ember elé, hanem éppen ellenkezőleg, táplálja a kívánságait, amelyek elvben akár a végtelenségig növekedhetnek. Ehhez járul – s ez igen jelentős –, hogy a XIX. század és a XX. század kezdetének a világa nemcsak azokat a nagyszerűségeket és eszközöket nyújtja, amelyek tényleg, megfoghatóan a tulajdonai, hanem ezen felül egészen meggyőző biztonságot nyújt a gazdagabb, műveltebb, kényelmesebb holnapra is, amikor a maga természetes és spontán növekedésén örvendezik. Még ma is, amikor pedig bizonyos jelek a tökéletesedés e hitén csorbát ejthetnek, még ma is a legtöbb ember meg van győződve arról, hogy száz év múlva az automobilok még kényelmesebbek, még olcsóbbak lesznek, mint ma. A hasonlat idevág. Mert az átlagember, amikor erre a technikai és társadalmi tekintetben annyira tökéletes világra ébred, valóban azt hiszi, hogy ezt a természet alkotta ilyenné, és nem gondol azoknak a kiváló egyeseknek a zseniális erőfeszítéseivel, amelyeknek ez az egész köszönhető. Még kevésbé egészíti ki ezt a gondolatot azzal, hogy mindez a könnyedség az ember bizonyos erényein nyugszik, s ezeknek az erényeknek csak rövid kihagyása is hamarosan eltünteti az egész nagyszerű alkotást.Arra késztet ez bennünket, hogy a tömegember pszichológiai diagramjában meghúzzuk az első két vonalat: feljegyezzük vágyainak, sőt személyiségének korlátlan mohóságát; és a tökéletes hálátlanságot minden iránt, ami léte könnyebbségét lehetővé tette számára.(José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása. Budapest, s. d. Fordította Puskás Lajos. 47–48. o.)