Amíg az Európai Unió számos tagállamában a bérlakások aránya jelentős, addig hazánkban a saját tulajdonszerzés élvez prioritást, és a saját tulajdonhoz jutást segíti elő az Otthon start is. Szegedi Andrea, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója a témában lapunk megkeresésére ismertette, Magyarországon és a posztszocialista közép- és kelet-európai országokban, az eltérő történelmi fejlődési pályája és kulturális sajátosságok miatt a bérlők ablakon kidobott pénznek gondolják a bérleti díjat, inkább hajlandók törlesztőrészletet fizetni és saját lakástulajdonra törekszenek.
Összevetésül a bér és a saját tulajdonú lakások nagyjából fele-fele aránya Ausztriában és Németországban a második világháború utáni újjáépítési modellből ered, míg idehaza a lakosság 90,5 százaléka él saját ingatlanban. Idehaza a rendszerváltás utáni tömeges lakásprivatizáció, a szocialista örökség és a bérleti piac korlátozott kínálata alakította ki ezt a magas arányt. A tulajdonlást segíti elő az is, hogy idehaza a tulajdonszerzés jogi szabályozása világszínvonalú, ellenben a lakásbérlési piac szabályozása kiforratlanabb. Németországban és Ausztriában pont fordítva van, ott a lakásbérlési piac szabályozása a lényegesen fejlettebb. A kelet-közép-európai országok a magyarhoz hasonló modellt követnek:
- Románia (95,6 százalék),
- Szlovákia (94 százalék)
- és Lengyelország (87,1 százalék) mind magas tulajdonlási aránnyal rendelkeznek.
A kutató szavaiból kiderül, a saját ingatlanhoz való kötődés Magyarországon nemcsak kulturális érték, a biztonság, a függetlenség és a társadalmi státus szimbóluma, hanem racionális gazdasági döntés is, hiszen az ingatlanvagyon hagyományosan értéktartó és a vagyonfelhalmozás alapja. Az elmúlt évtizedekben a magas saját tulajdonhoz kötődő vagyonfelhalmozás támogatta a GDP-növekedést; 2010 és 2023 között Lengyelország GDP-je 70 százalékkal, Magyarországé 55 százalékkal bővült.
A bérlakásprogram lehetséges előnye, hogy üres ingatlanokat von be a piacra, növeli a munkaerőpiaci rugalmasságot és kevesebb tőke kell a költözéshez, ám a mobilitás sokszor illúzió marad, hiszen a bérlők nem halmoznak fel vagyont, kiszolgáltatottak maradnak a piaci ármozgásoknak, és gyakran épp a bérleti rendszer korlátozza őket a mobilitásban. Írtunk róla, gyakran a beköltözés költségei miatt választják a bérlők a rosszabb lokációjú és minőségű, kevésbé energiahatékony lakásokat, mivel a kéthavi kaució és egyhavi bérleti díj megfizetése jövedelemarányosan igen nagy költségnek bizonyul.
A bérlakásprogramok nagy hátulütője a karbantartás. Osztrák példákból tudjuk – magyarázta a vezető kutató –, hogy a karbantartási költségek évente a lakásérték 2,6-5 százalékát is elérhetik. Ez egy ötvenmilliós lakásnál évi 1,3-2,5 millió forintos terhet is jelenthet.
Összevetésül, a lakáskiadás nagyjából ekkora éves hozamot ígér, mint amit a bérlakások karbantartása felemészt évente. Másfelől a bérlakásban élők nem halmoznak fel vagyont, nincs mit örökíteniük.
