Blair már a választásokra készül

Tony Blair tegnap egy londoni iskolában tartott beszédében vázolta kormánya választási programját. Általános várakozás szerint hamarosan kiírják az új választást, valószínűleg május 3-ra.A kormánynak az új parlamenti időszakra bejelentett programja nem tartalmaz meglepetést. Alapjában az eredeti, de eddig teljesen még be nem váltott ígéreteket ismétli meg, annyi hangsúlyeltolódással, amennyit a lakosság változó igényei megkívánnak. Most például első helyre került a közbiztonság megszilárdítása, a fokozott harc a bűnözés ellen, de továbbra is a legfontosabb ígéretek között szerepel az oktatás javítása, a jobb – és főleg gyorsabb – betegellátás. A miniszterelnöknek a civil társadalomra vonatkozó ígérete alighanem Gordon Brown néhány héttel ezelőtt bejelentett elképzelésére utal, arra, hogy a társadalom jó része önkéntes alapon ossza meg tudását és tapasztalatát a közösséggel.Ami azonban az 1997-es választási kampány felmelegített ígéreteinél sokkal fontosabb: a miniszterelnök egy szerdai parlamenti vita hevében azt a kijelentést tette, hogy az új – természetesen munkáspárti – kormány megválasztása után legfeljebb két évvel népszavazásra bocsátja a közös európai valuta, az euró elfogadásának kérdését. Ez a meglepetés erejével hatott nemcsak az alsóházban jelen lévő honatyákra, hanem a médiára és a közvéleményre is. Eddig Tony Blair sosem kötelezte el magát semmiféle „menetrend” mellett, ami az euróövezetbe történő belépést, illetve a népszavazást illeti. Csak arról volt szó, hogy akkor rendeznek referendumot, ha adva vannak a pénzügyminiszter által megállapított feltételek, vagyis amint kellőképpen konvergált a brit gazdaság az európaival. Közgazdászok és politikai megfigyelők erre vonatkozólag arra hívják fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a brit gazdasági ciklus általában inkább az amerikaival, semmit az európaival szokott egybeesni. A másik tényező az, hogy az eurózónába való belépés inkább politikai, mint gazdasági döntés.Blair annyira biztosra veszi választási győzelmét, hogy hajlandó megterheli poggyászát a népszerűtlen euróval. Bízik abban, hogy a kabinet népszerűsége átsegíti ezen az akadályon – és ha egyszer újraválasztották az ilyen programmal indult kormányt, akkor nem fogják elutasítani a népszavazáson sem. Ez veszedelmes hazárdjáték, ám olyan helyzetbe kényszeríti a konzervatívokat, amelyben csak a közös európai valuta ellenzése lehet az ütőkártyájuk a választási hadjáratban.