Gyógyírt remélő gyógyfürdők

„A vendégszobák czélszerűen átalakíttattak, ezek, nem különben a fürdők ára tetemesen leszállíttatott. A fürdő kezelése egy külön igazgatóra bízatott, kinek fő teendője: szigorú házi rendet s tisztaságot tartani, és a közönség kényelmére különös gondot fordítani. Előfordulható visszásságok meggátlása tekintetéből az olvasó szobába egy panasz könyv található, amelybe a fürdő vendégek a hiányosságokat bejegyezhetik” – olvasható egyebek közt a budai Rudas fürdő és Gyógyintézet újbóli megnyitása alkalmából közzétett magyar és német nyelvű plakáton.Az 1866. május 17-én kelt közérdekű közleményből ma annyi igaz, hogy a Rudas gőzfürdő bejáratánál valóban ott lóg egy darab madzagon a vásárlók könyve. 2000. november 17-én ezt jegyezte bele dr. N. P. vendég: „rendszeresen nem kapunk kötényt, nedvesek a lepedők, a gőzszolgáltatás akadozik, a száraz gőzben penetráns bűz van, a tisztaság folyamatosan kifogásolható...” A panaszra – amelyet három másik törzsvendég is aláírt – az üzemvezető asszony ezt válaszolta: A jegyek ára jelenleg nem fedezi a fürdő fenntartásához szükséges költségeket... Nos, az évenkénti automatikus emelések folytán az egyszeri belépőjegy most 700 forintba kerül (egy-másfél órára), az éves bérlet az idén hetvenezer forint. Régi szép, leszállított árú idők...Az Árpád-korban a johannita – ispotályos – lovagok által birtokolt Alhévíz helyén Szokolli Musztafa budai basa idejében, 1566–78 között készült el a kupolás török fürdő, amelyet Evlija Cselebi zöldoszloposnak nevezett, a pesti nép pedig emberemlékezet óta csak Rudasnak hív. Közelében huszonegy meleg vizű forrás fakad a Gellért-hegy tövében, valamennyi gyógyhatású. A híres Attila- és Juventus-források vizét az Erzsébet hídfő alatti ivócsarnokban árusítják, az átlag 42 Celsius-fokos Kossuth-, Rákóczi-, Kara Musztafa- és Török-források a török kori termálfürdőt táplálják. A gyönyörű belső architektúrájú épület átvészelte Buda 1686. évi ostromát, majd a Királyi Kamara Budának adományozta – ez volt az egyetlen köztulajdonú fürdő a városban. A XIX. században több ízben átalakították, bővítették. 1876-ban Ybl Miklós tervei szerint renoválták a nyolc gránit pilléren nyugvó kupolát. Az 1945. évi ostromkor megsérült épületet 1952-ben állították helyre, két évvel később az oldalszárnyban 28 ágyas kórházi osztályt alakítottak ki.Ön dönt: bemegy vagy nem megy beA Rudas gőzfürdőjét csak férfiak látogathatják. Sokan orvosi beutalóval gyógyíttatják itt mozgásszervi betegségüket, a napi vendégkört régi budai polgárok, értelmiségiek adják, de orvosok, élsportolók, újságírók éppúgy rendszeres vendégei, mint vezető politikusok, üzletemberek. Az elsőrangú építészeti műemlék így tehát egyszersmind egészségyügyi intézmény, nem utolsó- sorban pedig a főváros egyik társasági és idegenforgalmi attrakciója. Legalább is annak kellene lennie. Azonban az igényesebb külföldi vendég, aki csupán a látványból ítél, a romladozó, hámló vakolatú épület előcsarnokánál tovább nem merészkedik. Az alumínium bejárat taszító, a mennyezeten jókora beázásfoltok éktelenkednek, a bútorzat elhanyagolt, piszkos. Az idei télen beköltöztek melegedni a környékbeli hajléktalanok, zavartalanul eszik-isszák kétes eredetű elemózsiájukat. Az öltöző az időnkénti festés-mázolás dacára elavult, a takarítás felületes, a kabinsorok közt gyakran látni futkosó testes, barna rovarokat. A gőzkamrák téglapadlózata, csempeburkolata repedezett, a plexi ajtók leszakadtak, a fűtőtesteket rozsda eszi. A zuhanyok csövei kókadtan csüggnek a falon, a csapok spriccelnek, a karbantartók csak a legszükségesebb elsősegélyt végzik el rajtuk. A hiánygazdálkodás szelleme kísért: a szerelők egyszerre lebontják a zuhanyokcsapok felét, majd hetek múltával tesznek fel újakat, nyilván addigra szerez valahol az anyagbeszerzőjük.Az évente ritmikusan emelkedő belépőért – 1995 óta megduplázódott a jegy ára – egyre silányabb szolgáltatás jár: az utóbbi időben többször hiányzott a vászonkötény, ami – főként a szaunában – higiéniai problémát vet fel. Ez esetben, az üzemvezető asszony szavaival, táblát helyeznek ki a pénztárnál, hogy a vendégek választhassanak: igénybe veszik-e a szolgáltatást ilyen feltételek mellett, vagy nem. Korrekt.A Rudas gyógyfürdőnek mindezek dacára megvan a maga avítt varázsa, törzsközönsége minden újabb csapás ellenére hű marad hozzá. Aki rákapott a testi-lelki felüdülést jelentő gőzök-vizek élvezetére, nem egykönnyen mond le róla. Szinte fürdőfüggővé válik. És van a Rudasnak még egy előnye a másik két, hasonló bajokkal küszködő budai török fürdővel szemben: a – finoman fogalmazva – nem természetes vonzódású vendégek ez idáig elkerülték. A mások a közeli Rác, illetve a Fő utcában lévő Király fürdőt frekventálják.A Rác fürdő, amely nevében az egykori, zömében szerbek lakta Tabán emlékét őrzi, szintén ősi gyógyhelynek számít, Oláh Miklós érsek 1536-ban említi. Nyolcszegletű kupoláját a török hódoltság alatt építették, a barokk korban többször átalakították, bővítették. A második világháború alatt az épület szinte megsemmisült, régi metszetek, felmérések alapján rekonstruálták az 1950-es években. A mögötte lévő gázkazánnal hevített forró gőzt föld alatti csövön vezetik át a Rudasba, műszaki hiba esetén mindkét helyen szünetel a szauna. A Rácban naponként felváltva van férfi-, illetve női nap. Informális – és mentális – okok miatt inkább egy női napon vettük szemügyre belülről a fürdőt és szolgáltatásait.A Rác fürdő másA Rácról nem tudunk összehasonlító elemzést készíteni, mert sajnos nem ismerjük az öt, tíz vagy húsz évvel ezelőtti állapotát. A jelek szerint a Rudashoz képest a Rác fürdő jobban megéri az árát, a belépő 600 forintba kerül, ennyiért csótány sem látható. A Tabán üdítő környezete után a fürdő előcsarnokának látványa elsőre kissé ijesztő, inkább tűnik szocreálnak, mintsem török vagy barokk korinak. Hasonló képet mutat az öltőző is, az előtérben lévő büfé viszont kifejezetten gusztusos, és nem drága. Jelentős hátránya, hogy a közelében nincs ülőhely, ha valaki a fürdés előtti vagy utáni kávéját, szendvicsét nem talpon állva akarja elfogyasztani, kénytelen az arrébb lévő ülőgarnitúrához egyensúlyozni a tányérral és pohárral. Mire az ember odaér, rájön, hogy ez a választás sem jobb az álldogálásnál, az ülőalkalmatosságok mellett nincs asztal.És akkor lépjünk be az öltözőbe! A Rudashoz hasonló problémák a tisztasággal nincsenek, ezt a véletlenül otthon felejtett papucs „segítségével” bizonyítottuk. Kapunk vászonkötényt és lepedőt, tisztát és szárazat.Tapasztalataink szerint a Rác délelőtt tíz körül éri el csúcsidejét, ekkor – reggel nyolc órához képest – már rendes sor kígyózik a pénztárnál, a kabinokért is sorba kell állni. A bejutásra váró vendégek fele idős hölgy, másik fele kifejezetten fiatal lány.Belül már eltűnik a szocreál stílus, ám nem kerül elő az elvárható hangsúllyal a török kori. A víz kristálytiszta, látszik, hogy rendszeresen cserélik. Viszont a mellékhelyiségben reggel fél kilenckor nincs vécépapír, következésképp máskor sincs. És ez a tény itt is felvet higiéniai problémákat, amint az is, hogy az idősebb nők közül többen a hátukra vetve viselik a derékra kötözendő kötényt.Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy a saját neműekhez vonzódók előszeretettel keresik fel a Rác fürdőt. A pletyka szerint ez mindkét nem képviselőire igaz, viszont konkrétumokat csak férfiakról hallani. Ennek két oka lehet: a nőkről szóló hírek vagy nem igazak – azokat a férfiak terjesztik, hogy kisebbítsék a saját devianciájuk súlyát –, vagy az, hogy a nők az ismerkedést, netán az esetleges intim ügyeiket is kulturáltabban intézik el nyilvános helyen, mint a – más téren is – gátlástalanabb férfiak. A Rác meglátogatásával egyik célunk volt, hogy utánajárjunk a pletykáknak. Nos, megdönthetetlen bizonyítékkal nem szolgálhatunk: a női napon a Rácban valószínűleg nem létezik az azonos neműek közti célzatos ismerkedés, vagy ha igen, akkor oly diszkréten, hogy az ezt kifejezetten észrevenni szándékozó újságíró hoppon maradt.A nagybeteg Király A Rác gyógyfürdő bizonyítottan jótékony hatása a hiányosságok, hibák dacára érezteti hatását. Kifelé menet már nem is olyan nagy baj, hogy az öltözőkabin ajtaját belülről nem lehet becsukni, már nem is feltűnően ronda a szocreál előtér, és nem túl nagy gond az sem, hogy állva kell elfogyasztani a puncsszeletet, a narancslevet és a kávét.A leginkább betegeskedő török fürdő Budán a Király. Az egykori városfalon belül építtette Szokolli Musztafa, vizét a másfél kilométerre lévő Veli bég fürdőből vezették ide. Most a József-hegyi forráscsoport 41,5 Celsius-fokos Király-forrása táplálja, percenként 400 liter gyógyvízzel. 37 kádfürdő tartozik hozzá, valamint forró lég- és gőzkamrák. A török idők után tulajdonosa a Kamara lett, majd magánkézbe került, számtalan tulajdonosa és bérlője adta-vette. A háborúban megsérült épületet 1954–59 között teljesen renoválták, helyreállítva az eredeti kupolákat és medencéket. A fürdő műszaki állapota az utóbbi években, a szükséges felújítások elmaradása miatt, kritikusan leromlott, az intézményt a bezárás fenyegeti, tavaly tízmilliós deficitet hozott össze. Ámbár mostanában kemény homoszexuális pornófilmek színtereként látható a török kori medence, aligha ingyen, s így közvetett úton akár hölgyek is gyönyörködhetnek e becses műemlék intim ente-riőrjében.Visszatérve egy cseppet sem lényegtelen momentumra a Rudas fürdő üzemvezetőjének fentebb idézett válaszából, miszerint a jegyek ára nem fedezi a fürdő fenntartásának költségeit: ez sajnos nem felel meg a valóságnak, pontosabban a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt. tavalyi pénzügyi mérlegének, amely szerint a 2000. évben a Rudas – első ízben – nyereséget könyvelhetett el. (Nem így a másik két fürdő, amelyek üzemeltetése valóban tartósan veszteséges.) Gyakorlatilag lenne tehát pénz a fürdő szükséges műszaki karbantartására, amennyiben a szándék is volna rá. De a jelek szerint nincs. A műemlék fürdők tulajdonosa, a magyar államot képviselő Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) a létesítmények ingyenes használati jogát a fővárosnak engedte át, Demszky apparátusa azonban ennek fejében semmilyen fenntartási költséget nem hajlandó átvállalni. Az Országos Műemléki Hivatal (OMH) és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) részéről sorozatban jelentek meg és várhatók további, kötelező érvényű határozatok az elvégzendő feladatokról – mindhiába. A Rudas beázó kupolájának kijavítására például 2000. júliusban kötelezték a fenntartót, azzal, hogy ha az előírt határidőn belül nem végzi el, százezer forint pénzbírságra kötelezik, illetve a hatóság elrendelheti a fürdő részleges bezárását. Praktikus szemmel nézve elég furcsa volna a török kori központi medencerész „részleges” bezárása, azaz elrekesztése a fürdő „többi” részétől...Az egész áldatlan helyzetnek két megoldása van. Az egyik, hogy amennyiben a főváros nem tudja – vagy nem akarja – állni a fenntartási költségeket, mondjon le ingyenes (!) használati jogáról. A Fővárosi Közgyűlés holnapi ülésén ez megtörténhet. A másik lehetőség a Széchenyi-tervben rejlik: komoly szándékú befektető megpályázhatja e műemléki-gyógyászati-idegenforgalmi objektumok felújítását és üzemeltetését, külön-külön és együtt is, reális és tisztes haszon reményében, tetemes állami hozzájárulással. Ez utóbbi esetben mindenki jól járhat, nem utolsósorban a fürdők kitartó törzsvendégei.