Illemkódex

Elterelte a figyelmet az agrárminiszter lemondása a két legnagyobb parlamenti párt frakcióvezetőjének találkozójáról. Igaz, semmi különös, váratlan nem történt, a végeredményt – jobban mondva az eredménytelenséget – borítékolni lehetett, mégis fokozott várakozás előzte meg az összejövetelt. Az emberek javíthatatlan optimisták, évtizedes tapasztalatok után is hajlamosak naiv módon bizalmat adni a szocialistáknak: hátha egyszer véletlenül, ha csak rövid időre is, képesek lesznek normális kultúrlény módjára viselkedni, megnyilvánulni, kommunikálni. Ám a szocialisták a szokott formájukat hozták, jó előre felhergelték magukat, majd két mondat közötti lélegzetvételnyi szünetet kihasználva kidelegálták csapatukat a tárgyalóteremből. Az előjelek pontosan ilyen kibontakozást ígértek. Szájer József meghívójában félreérthetetlenül közölte a megbeszélés tárgyát, célját, várható hozadékait. Egy meghívást nem kötelező elfogadni, akinek nem tetszenek a feltételek (megjelenés zsakettben, parkolás a ház mögött, étkezés tányérból, késsel, villával stb.), az nyugodtan visszautasíthatja azt. Egyet nem tehet a meghívott: nem kötheti ki előre, hogy nyugodtan ellophatja az ezüstneműt és zavartalanul turkálhat a házigazda személyes tárgyai között. Ha az MSZP-nek derogál, hogy az uniós csatlakozással kapcsolatos törvényalkotásról vagy a kétharmados törvényekről tárgyaljon, akkor küldje vissza a meghívót, mondja azt, hogy nem kíván élni a lehetőséggel, nem tesz eleget az invitálásnak. Ezzel szemben az MSZP elnöksége ultimátumot kötött, mondván, hajlandó egyeztetni, de csak a saját maga által megadott témakörökben, egyébként az egész konzultáció csak púp a hátukra, kizárólag azért mennek bele, mert aggódnak a lakosság kétharmadáért. A szocialisták témajavaslataiból persze kiderült: csupán saját presztízsük érdekli őket, a lakosság említett kétharmadára éppúgy magasról tesznek, mint a maradék egyharmadra. Érdekes lenne megtudni, hogy a honpolgárok hány százalékát izgatja a szocialisták pótköltségvetés-tervezete, netán Szájer József elhatárolódása Kövér László azon kijelentésétől, amivel Horn Gyula messze földön híres szenzibilitását sértette. Az is sajátságos elképzelés, hogy Torgyán József és Szabadi Béla leváltását Szájer József és Nagy Sándor vitassa meg, végül is az egyiknek pont annyi szava van ez ügyben, mint a másiknak. (Más kérdés, hogy az ügy Nagy Sándor közreműködése nélkül is megoldást nyert.)Csodálom Szájer József türelmét, hogy másfél órát eltöltött az MSZP-s társasággal, s nem küldte el őket már az első pillanatban oda, ahová valók. Mondjuk egy illemtanárhoz, ugyan már, vegyenek néhány leckét az emberi viselkedés csöppet sem nehéz tudományából. Nem olyan bonyolult elsajátítani még diplomáciai területen sem az emberek közötti érintkezés bevett szabályait, az általánosan elfogadott szokásokat, tudatosítani azt, hogy egyes helyzetekben mit kell és mit lehet tenni. A közvélemény-kutatók előrejelzései ezeken a szabályokon egy jottányit sem változtatnak. Az MSZP végre felismerhetné, hogy a szocialista illemkódex már nem érvényes, s akkor az ilyen találkozók is sikeresebbek lennének. Addig viszont a lakosság (jó modorú) kétharmada nagyon aggódik az MSZP miatt.