A közel tizenegymilliós lélekszámú Kubában hivatalos adatok szerint mindössze negyvenezren férhetnek hozzá az internethez. A szigetország hat évvel ezelőtt kapcsolódott a világhálóhoz, s a hatóságok rögtön szigorú szabályozást léptettek életbe, amely szerint az internetről származó információknak teljesen összhangban kell lenniük a forradalom elveivel, illetve nem veszélyeztethetik az ország biztonságát és érdekeit. Az internettel kapcsolatos ügyek intézésére egy tárcaközi bizottságot hoztak létre, tagjai az informatikában érintett minisztériumok magas rangú tisztségviselői. Ez a testület jogosult a világhálóhoz való csatlakozást engedélyezni, s használatát szabályozni.A kubai hatóságok magatartásának hátterében azonban sokkal inkább gazdasági, mint politikai megfontolások állnak. Az országban hiánygazdaság van, a számítógépek luxuscikknek számítanak, s csupán hatvan százalékuk képes a világhálóhoz csatlakozni. A telefonvonalak nagyon rossz minőségűek, és kevés van belőlük. A jövőben cyberkávézók megnyitását is tervezik, de csak korlátozott hozzáféréssel és letiltott weboldalakkal. Az egyszerű halandónak a politikai tartalmú honlapok megtekintése sem lehetséges. A leleményesség azonban nem ismer határokat. A hazai és a külföldi nagyvállalatok huszonnégy órás internetszolgáltatásra kötöttek szerződést, de ezt csak munkaidőben veszik igénybe. Így ha valaki tudja a passwordöt – a belépési jelszót –, akkor éjszaka nyugodtan csatlakozhat a világhálóra. Ezért néhányan óránként tíz-húsz dolláros tarifáért eladják másoknak a passwordöt, egyetlen feltétel: nem szabad kinyitni az illető postaládáját, mert akkor kiderül a turpisság.
Trump lerántotta a leplet a nyugat-európai országok képmutatásáról!
