Koszovói tétek

Dél-Szerbiában, a Presevo-völgyben kisebb megszakításokkal egy éve folyó összecsapások az avatatlan szemlélőben azt a benyomást kelthetik, hogy az albánok telhetetlenek, nem elég nekik Koszovó, már Szerbiában is terjeszkedni akarnak. Ám ez csak a látszat, a küzdelem voltaképpen nem Presevóért folyik. Bármilyen furcsán hangzik is: az albánok koszovói területekért harcolnak Dél-Szerbiában.A tét Koszovszka Mitrovica, amely az utóbbi napok zavargásai miatt szintén az újságok címoldalára került. A város ettől eltekintve is megkülönböztetett figyelmet érdemel, főleg amiatt, hogy a közelében elhelyezkedő színesfémkombinát és a bányák képezik Koszovó legnagyobb gazdasági értékét. Ezenkívül Szerbiának a tartomány ügye – a sokat emlegetett műemlékek dacára – alig jelent egyebet, mint növekvő számú albán lakosságot, amelytől voltaképpen szabadulni igyekszik. Gondolatban és szóban már a határt is meghúzták a nem szeretem szomszédság és saját maguk között – az Ibar folyó mentén – s azon vannak, hogy ezt mielőbb tettekkel is biztosítsák.Az Ibar folyó mint természetes határ, két részre osztja a várost, a zömében szerbek által lakott északi és a csaknem kizárólag albánok lakta déli városrészre. A konfliktus 1999-es kiéleződésekor, a boszniai forgatókönyv szerint, a jelentős mennyiségű fegyverrel rendelkező szerb lakosság az etnikai arány dacára kizárólag szerbekből álló rendőrség és a hadsereg segédletével igyekezett a még az ott lakó albánokat is távozásra bírni. A KFOR-ral dacolva azóta is megakadályozzák, hogy a menekültek – akár csak látogatóba is – visszatérjenek. Kiszorításuk az egész tartományban a legtöbb munkalehetőséget kínáló Trepcsa kombinátból és a bányákból már régebben megtörtént, előbb a vezetőket, később a kétkezi munkások jó részét is eltávolították. Ez utóbbi azonban nem volt helyes dolog, mert csak a főnöki posztokra akadt szerb jelentkező, bányászokat Lengyelországból kellett hozatni. Az albánok azonban – érthető módon – nem akarnak beletörődni ebbe, a leginkább a palesztin–izraeli viszályéra emlékeztető forgatókönyvbe.A dél-szerbiai Presevo ehhez képest csupán annyi jelentőséggel bír, hogy létfontosságú főközlekedési útvonalak haladnak rajta keresztül. Néhány héttel ezelőtt éppen ezért „szállták meg” az autóutat az ország minden részéből idesereglett szerb hazafiak, mondván, hogy az nem kerülhet albán kézre.A völgy lakosságának túlnyomó többsége azonban albán. Mintegy 70 ezer embert kell(ene) elüldözniük otthonából, hogy a szerb lakosság biztonságban érezhesse magát. Ez az „ösztönzött” lakosságcsere többé-kevésbé intenzív módon folyik is Koszovó nemzetközi igazgatás alá helyezése óta. A másik fél azonban éppen abban érdekelt, hogy az albán lakosság maradjon, sőt – ha lehet – a lélekszáma növekedjék. Az erre a feladatra alakult „felszabadító hadsereg” tevékenysége leginkább ezt hivatott elősegíteni, hiszen Presevo az albánok egyetlen lehetséges csereajánlata Koszovszka Mitrovicáért egy Szerbia határait majdan kijelölő tárgyaláson, amelyre előbb-utóbb egészen biztosan sor kerül majd, lehet, hogy ezúttal is Berlinben.