Mennyi pénzt ér Macedónia?

Macedónia a szocialista Jugoszlávia legszegényebb tagköztársasága volt. Jóllehet meglehetősen nagy összegek áramlottak ide a központi kasszából, a beruházások jó része elhibázott volt. Ami az ország reálgazdaságát illeti, ez a helyzet az 1991-ben bekövetkezett függetlenné válás óta sem változott lényegesen. Gyenge lábakon álló gazdasága és a lakosság mintegy egynegyedét kitevő albán kisebbség miatti törékeny belső békéje ugyanis a végletekig kiszolgáltatottá teszi a környezetében uralkodó politikai és gazdasági viszonyoknak. Fennmaradása ugyanakkor a térség relatív stabilitásának záloga, s ezért sok pénzt megér a nemzetközi közösségnek. A beáramló összegek azonban egyelőre nehezen találnak utat a reálgazdaságba.Macedónia gazdaságának legnagyobb ága az ipar, amely a GDP körülbelül egynegyedét állítja elő. Fontosabb ágazatai a bányaipar, a textil-, a gyógyszer- és az építőanyag-ipar. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből 13 százalékos. Külkereskedelme korábban elsősorban a többi jugoszláv tagköztársasággal bonyolódott. Az államszövetség széthullása, a Kis-Jugoszlávia ellen bevezetett szankciók, majd Görögország Macedónia elleni embargója (1994–95) a macedón termékeket megfosztották piacaitól. A fenti akadályok elhárulása után a kormányzat – nemzetközi segítséggel – gazdasági szerkezetátalakítással és az 1991-ben egyszer már megkezdett privatizáció felgyorsításával igyekezett helyreállítani a makrogazdasági egyensúlyt. A külföldi támogatások (PHARE, USAID, Világbank stb.) elsősorban a mezőgazdaság reformjára, a kis- és a középvállalatok fejlesztésére és a bankszektor reformjára összpontosítottak. A külföldi befektetők becsábításához szükséges törvényi háttér megteremtésén 1993 óta folyamatosan dolgozik a kormány. Az utóbbi időben új lendületet kapott magánosításban a görög tőke jár az élen. Magyarország a Matáv többségi részesedésével kapcsolódott be a Maktel elnevezésű nemzeti telekommunikációs vállalat privatizációjába.A gazdaságfejlesztési intézkedések azonban távolról sem hozták meg a kívánt eredményt, s ebben nagy része van az 1999-es koszovói válságnak, de a következetlen végrehajtásnak is. Az ország gazdasági helyzete a látszat ellenére ingatag. Külkereskedelmi mérlege erősen negatív, külső eladósodottsága már-már kritikus. Gazdasági növekedése kevesebb mint egyharmada Magyarországénak. A bruttó hazai termék értéke pedig az EU-tagállamok átlagának egyharmadát sem éri el (a délszláv utódállamok közül egyedül Szlovéniáé teszi ki annak 70 százalékát). Bár a délszláv utódállamok közül elsőnek írta alá a stabilitási és csatlakozási egyezményt (SAA) az EU-val, nagyon valószínűtlennek látszik, hogy akár csak 2005-ben is komoly tárgyalásokba foghat a csatlakozásról. A fentiek alapján enyhén szólva kétségbe vonható már maga az ajánlat, illetve az ajánlattevő EU komolysága is.