– Milyen folyamatok vezettek a tíz évvel ezelőtti röszkei ostromhoz?
– A 2015-ös évben elindult egy egészen addig példátlan mértékű inváziója az illegális migránsoknak Európa felé. Magyarországra 400 ezren érkeztek, amelyből 386 ezren adtak be menekültkérelmet, de annak elbírálását szinte senki nem várta meg, hanem még előtte távoztak hazánkból. Minden magyar állampolgár emlékezhet, hogy milyen állapotok voltak a Keleti pályaudvaron, és milyen volt, amikor a migránsok az autópályán masíroztak. Nagyon gyorsan egyértelművé vált, hogy nem egy szokásos határsértő mozgásról van szó, hanem egy szervezett, irányított és finanszírozott tömegmozgásról, aminek a hátterében már akkor látszott, hogy a szervezett bűnözéshez tartozó embercsempészbandák vannak. Ezzel egy időben jelent meg a Soros-terv, és Soros György civil szervezetei nagyfokú aktivitást mutattak, végig az egész balkáni útvonalon.

– Hogyan emlékszik vissza az ostromra?
– Ott voltam a helyszínen és láttam, hogy egy dobálózó, őrjöngő migránscsoport, fiatal férfiak agresszív fellépéssel támadták meg a magyar rendőröket, akik példás helytállást tanúsítottak. A migránsoknak nem sikerült áttörniük, kitartott a határőrizeti rendszer. Ez nagyon fontos, feszültséggel terhelt pillanat volt, hiszen nyílt konfrontációra került sor.
De a magyar emberek akaratának megfelelően sikeresen alkalmaztunk egy biztonsági intézkedést, amely ma már példaként áll nagyon sok európai ország előtt.
– Milyen válaszlehetőségek álltak a kormány előtt?
– Kétféle lehetőségünk volt: megállítani a migránsokat, vagy hagyni, hogy továbbmenjenek, hiszen az érkezők nem Magyarországot tekintették célországnak. Az első döntése az volt a kormánynak, hogy ki kell kérni a magyar emberek véleményét. A magyarok párthovatartozástól függetlenül, nagy arányban úgy szavaztak, hogy meg kell állítani a migránsokat. Nem szabad hagyni, hogy semmibe vegyék a magyar államhatárt, a magyar szuverenitást, a magyar területi biztonságot vagy a magyar emberek érdekeit. Ezután szakmai kérdések merültek fel: hogyan lehet megállítani a migránsokat? Láttuk, hogy mi történt az északmacedón, a görög és a szerb határon. Erőszakosan fellépő, gyakran felfegyverkezve érkező, okmányok nélküli, ismeretlen személyazonosságú emberek semmibe veszik a jogszabályi előírásokat és valótlanságokat állítanak az utazásuk valódi célját illetőleg. Egyértelmű volt, hogy nem lehet megállítani őket műszaki akadályrendszer nélkül. Emellett rendőri, majd később katonai erőket is vezényeltünk a kerítés őrzésére.
De világos volt az is, hogy önmagában a kerítés nem elég. Szükség volt egy jogi határzárra, hogy amikor a migránsok ásással, létrával vagy a kerítés szétvágással átjutnak Magyarországra, akkor ne érvelhessenek azzal, hogy ők menekültek.
Az ENSZ vonatkozó szabályai szerint az a menekült, akit faji, vallási vagy politikai hovatartozása szerint az országában üldöznek, és ő az első biztonságos országban kérhet menekültstátust. De a migránsok esetében szó sem lehetett első biztonságos országról. Így azt a megoldást találtuk ki, hogy visszairányítjuk a migránsokat a kerítés túlsó oldalára. Ekkor létrehoztunk tranzitzónákat, közvetlenül a határon, ahol elhelyeztük a migránsokat addig, amíg a menekültügyi kérelmüket elbíráltuk. De az Európai Unió nyomására ezeket fel kellett számolni. Ma az a megoldás, hogy aki Magyarország területére akar lépni, az a Magyarországgal határos, nem európai uniós tagállam területén működő diplomáciai képviseleten nyújthatja be a menekültkérelmét. Amennyiben menekültstátust kap, akkor legálisan egy határátkelőhelyen beléphet Magyarországra.