Politikai ízlésvilág

A választási szövetségek körül e napokban zajló találgatások felidézik az 1998 tavaszán hallott hümmögéseket, fanyalgásokat. Elsősorban a kormányzati hatalomból kiszorult baloldali politikusok vetették a nagyobbik kormányzópárt szemére akkor, hogy a kisgazdákkal együtt kezdte el az ország polgári szellemiségű irányítását. Azt felejtették el csupán az akkori fanyalgók, hogy a koalíciós kényszert a legilletékesebbek alakították ki: a választásra jogosult, s e joggal tevőlegesen is élő állampolgárok.Most, a jövő évi választásra készülve kötnek vagy nem kötnek szövetséget a pártok, és fájdalommal kell újfent fölismerni: a politikában nem mindig a kifinomult ízlés, sokkal inkább a pragmatizmus érvényesül. A nagyobbik kormányzópárt, a Fidesz elnöke a hét végén tudatta: legszorosabb szövetségesükkel, a honi kereszténydemokraták egy részét tömörítő MKDSZ-szel már tisztázták együttműködésüket. Ez a csoportosulás a jelenleginél nagyobb létszámmal vehet részt a 2002 utáni kormányzásban – a polgári oldal győzelme esetén. Egyértelmű üzenet ez a keresztény értékeket valló választók számára.Ami a kisgazdákat illeti: ez a különben fontos párt jelenleg nincs a szövetségkötésre alkalmas állapotban. Jól tudják ezt azok is, akik a régóta csendben ketyegő bombát most robbantották fel, és – nagy szakértelemmel – mindent megtesznek a válság elnyújtásáért. Minél később áll ugyanis talpra az egyébként nagy törzsszavazói táborral rendelkező FKGP, annál jobb eséllyel száll „harcba” 2002 tavaszán a két baloldali párt.A legkényesebb kérdés a Fidesz – Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum választási szövetsége. A fórum úgy döntött: egyedül indul az első fordulóban. Vannak ésszerűnek látszó megfontolások e szándék mögött. A kisgazdabotrányok árnyékában felértékelődött ugyanis az MDF visszafogott stílusa, csak mérsékelten liberális gondolkodásmódja. Mindez okot adhat a Fidesztől is megkülönböztető finomhangolásra a szövetségi politikában. Ám az ilyen túlzottan kifinomult ízlésvilág a mai politikában inkább hátrányára lehet mind a választóknak, mind az őket képviselő pártnak. Az időközi választásokon rendre bebizonyosodik, hogy a választók az összefogást értékelik, míg a műgonddal megfestett politikai árnyalatok kisebb jelentőséggel bírnak a szavazófülkében. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az azóta elhunyt Zilahy József kivételével csak a Fidesszel közös MDF-jelöltek jutottak be a törvényhozásba 1998-ban. Kérdés, hogy 2002-ben gyökeresen más helyzet áll-e majd elő. A jelenlegi fejlemények igen bizarrnak tűnnek: Demszky Gábor SZDSZ-elnök már ki is használta a lehetőséget, s hallatni kezdte szirénhangjait. Az egykor gúnnyal ócsárolt MDF-ben most hirtelen felismerte a rendszerváltó pártot, amellyel össze akarna fogni... Eme politikai perverziót természetesen ő sem gondolja komolyan, de amit mond, választási propagandafogásnak még jó lehet. A jelek szerint Dávid Ibolya ebben a kérdésben polgáribb ízlésről tett tanúbizonyságot, és azonnal elhatárolódott Demszky magakellető felajánlkozásától. Ezzel együtt biztosak lehetünk abban, hogy jövő májusig a legkülönfélébb elméleti alakulatokkal örvendeztetnek meg a pártok. Hogy melyik válik valósággá a gyakorlatban, az pedig az urnáknál dől majd el.