Az angol futball történetének egyik legsúlyosabb botránya robbanhat ki, a vád: bundázás!

A futballt a „nép játékának” tartják, ahol a pályán minden a tisztességes küzdelemről, a szurkolókról és a sport tisztaságáról szól, vagy legalábbis kellene, hogy szóljon. Amikor azonban felmerül a gyanú, hogy mérkőzések kimenetelét titkos alkuk vagy illegális fogadási hálózatok befolyásolják, akkor nem pusztán egy sportágat, hanem milliók hitét és bizalmát rendítik meg. A futballban a bundázás mindig is az egyik legsúlyosabb bűnnek számított: nem csoda, hogy minden újabb vád hatalmas hullámokat vet.

Bundabotrány van kibontakozóban a Premier League-ben? Forrás: Holland Labdarúgó-szövetség

Az angol Premier League-et most megrengető állítások újra felidézik a futball legsötétebb oldalát. Ha igaznak bizonyulnak a vádak, a világ legnézettebb bajnoksága kerülhet válságba – ahogy korábban más országok futballját is megrengették hasonló ügyek. Az olasz labdarúgás történetében például több olyan botrány is akadt, amely alapjaiban rázta meg a Serie A hitelességét, és hosszú évekre meghatározta a bajnokság megítélését.

Carlo Ancelotti, az AC Milan korábbi menedzsere (középen, lent) részt vett a Calciopoli-per tárgyalásán a nápolyi Igazságügyi Palotában 2010. május 11-én. A bundabotrány még 2006 májusában robbant ki Fotó: AFP

Az elmúlt hetekben komoly vádak rázták meg az angol labdarúgást: egy svéd rendőrtiszt szerint Premier League-játékosok is érintettek lehetnek a mérkőzések manipulálásában. Fredrik Gardare – aki korábban egy teljes illegális fogadási hálózatot számolt fel –  azt állítja, hogy futballisták titkos utasításokat kaptak egy kaszinóból, majd előre meghatározott eseményekre – például sárga lapokra vagy szögletekre – fogadtak.

A nyomozó szerint a bizonyítékok kézzelfoghatók. Sőt már-már kiszúrják a szemünket. Gardare elmondása szerint 2021-ben egy svédországi razzia során több telefont is lefoglaltak, és az egyik készüléken olyan Telegram-üzeneteket találtak, amely alapján a napnál is világosabb, hogy több Premier League -játékos is részt vett a mérkőzések manipulálásában.

Ez volt a legvilágosabb eset, amellyel valaha találkoztam. Ennél tisztább bizonyíték nem létezhet 

– fogalmazott Gardare. 

A Mirror cikkéből az is kiderül, hogy nemcsak Premier League játékosok vehettek részt a mérkőzések megbundázásában. Ennek ellenére a svéd hatóságok mégis lezárták az ügyet, a lefoglalt telefonok pedig a mai napig a rendőrségnél vannak. Gardare ezért most arra szólította fel az angol szövetséget (FA), hogy indítson vizsgálatot, hiszen szerinte a bizonyítékok súlyosak, és nemcsak az angol, hanem az egész nemzetközi futball tisztaságát fenyegetik.

A Premier League egyelőre óvatosan reagált: közleményük szerint nem kaptak hivatalos tájékoztatást az esetről, ezért az FA hatáskörébe tartozik, hogy lépjen. 

A botrány azonban így is hatalmas visszhangot váltott ki, hiszen a világ legnézettebb bajnokságáról van szó. Tavaly a Telegraph arról írt, hogy legalább öt játékost kereshettek meg bundázók, most viszont úgy tűnik, hogy a hatóságok már konkrét bizonyítékokkal is rendelkeznek. Amennyiben az állítások igaznak bizonyulnak, az angol futball történetének egyik legsúlyosabb botránya robbanhat ki – ami hatalmas árnyékot vetne a Premier League hitelességére.

Olasz bundabotrányok nyomában

Még 2023-ban robbant ki az a fogadási botrány, amely több olasz válogatott játékost is érintett, köztük a Premier League-ben szereplő futballistákat is. A történet középpontjában Nicolo Fagioli (Juventus), Sandro Tonali (Newcastle United) és Nicolo Zaniolo (Aston Villa) álltak. 

Bár a szabályok egyértelműek – a játékosoknak szigorúan tilos mérkőzésekre fogadniuk, különösen, ha maguk is pályára lépnek –, a három futballista mégis rendszeresen játszott illegális online platformokon, ami hamar felkeltette az olasz hatóságok figyelmét.

Az ügy végül nem rengette meg alapjaiban a futballt, a főszereplők viszonylag enyhe büntetéssel megúszták. A Olasz Labdarúgó-szövetség (FIGC) Fagiolit hét hónapra, Tonalit tíz hónapra tiltotta el a labdarúgástól.

Zaniolo ügye azonban az utolsó pillanatban hatalmas fordulatot vett, a ma már az Udinesében játszó középpályás bevallotta, hogy valóban fogadott egy illegális weboldalon, de csak pókerre, ezen kívül black jackezett, ami nem tilos egy labdarúgónak, így végül nem indult ellene eljárás.

A mostani esetek inkább intő jelek, mintsem földrengésszerű botrányok. Az olasz futball azonban korábban többször megtapasztalta, milyen, amikor a bundázás a sportág alapjait rengeti meg. A 80-as évek években kirobbant Totonero és Totocalcio, vagy a mindenki számára ismerősebb Calciopoli nemcsak játékosokat és klubokat rántott magával, hanem egy egész generáció hitét ingatta meg a futball tisztaságában.

A Totonero

Az 1980-as olasz bundabotrány, közismertebb nevén Totonero, alapjaiban rázta meg az olasz futballt. A mérkőzések manipulálása a Serie A-t és a Serie B-t is érintette, köztük több nagy múltú klubot is: a Bolognát, a Laziót, a Milant és a Perugiát. A csalássorozatban játékosok és klubvezetők egyaránt szerepet játszottak.

A botrány előtt a Totocalcio volt a futballfogadás egyetlen hivatalos formája Olaszországban. Mivel a nyereményhez 13 meccs végkimenetelét kellett pontosan eltalálni, a rendszer alapvetően nehezen volt kijátszható. Ezzel szemben a Totonero egy olyan „fekete” fogadási piac volt, ahol akár egy meccs kimenetelére, a gólszerzőre vagy a kieső csapatra is lehetett fogadni, ráadásul hitelt is adtak, ha épp nem volt pénzed. Ez a rendszer a maffia által irányított országos hálózat révén működött, ahol a fogadók hajléktalanokon vagy utcagyerekeken keresztül adhatták le a téteiket.

A Totonero-botrány egy római étteremből indult, ahol Alvaro Trinca tulajdonos és beszállítója, Massimo Cruciani 1979-től kezdve a Lazio játékosaival összefogva manipulálták a futballmeccsek eredményeit, hogy nagyobb hasznot húzzanak az illegális fogadásokból. Amikor a bundázás anyagi viták miatt kudarcba fulladt, Trinca és Cruciani 1980 márciusában maguk fordultak az ügyészséghez, feltárva 27 játékos és 13 klub érintettségét. Ezután a hatóság számos érintettet, köztük a Milan elnökét, Felice Colombót is őrizetbe vette.

Az érintett játékosok és klubok súlyos büntetéseket kaptak, több játékost, köztük Paolo Rossit is több évre eltiltottak, bár a büntetését az 1982-es világbajnokság előtt mérsékelték.

Ám a történet ezzel még közel sem zárult le – alig csitultak el a botrány hullámai, máris újabb viharfelhők gyülekeztek az olasz futball egén.

A Totocalcio

A Totocalcio bundabotrány az 1980-as évek olasz sportfogadásának és labdarúgásának egyik legnagyobb botránya volt. Mint kiderült, a játékosok és klubvezetők összejátszottak azért, hogy előre megbeszélt eredménnyel záruljanak bizonyos mérkőzések, és így profitáljanak az államilag engedélyezett sportfogadásból. Ebben a korszakban szervezett hálózatok – sokszor a maffia hathatós közreműködésével – befolyásolták a bajnoki meccsek kimenetelét, miközben a játékosok gyakran pénzt vagy egyéb előnyt kaptak a manipulált eredményekért. Az ügy súlyos következményekkel járt: több klubot pontlevonással vagy kieséssel büntettek.

Az 1982-ban kirobbant magyarországi totóbotrány is hasonló módon zajlott, amikor focisták egy csoportja előre megbeszélt eredményekre játszva fogadásokat nyert, ennek következtében több játékost börtönbüntetésre ítéltek és eltiltottak a sporttól. De erre még a bundabotrányokról szóló sorozat egy későbbi epizódjában visszatérünk.

A Totonero és a Totocalcio után a sport, és különösen a labdarúgás hitelessége hosszú időre megroppant Olaszországban.

A Calciopoli 

Amikor már úgy tűnt, hogy az olasz futball megváltozott és a Serie A kezdte visszanyerni régi hírnevét, a 2006-s világbajnokság előtt egy újabb bundabotrány robbant ki Olaszországban. A Calciopoli bundabotrány az olasz labdarúgás egyik legnagyobb és legmegrázóbb botránya volt, amely az első- és másodosztály több csapatát, köztük a Juventust, az AC Milant, Fiorentinát, a Laziót és a Regginát is érintette. A botrány lényege a játékvezetők kijelölésének manipulálása volt. A Calciopoli ügy egyik fő eleme a játékvezetők kiválasztásában való beavatkozás volt, amelyet a klubvezetők és a bírói szervezet tagjai egymással összefonódva hajtottak végre, hogy saját csapataik javára változtassák meg a mérkőzések bíróküldését. 

A nyomozás során előkerültek lehallgatott telefonbeszélgetések, amelyekből kiderült, hogy Luciano Moggi, a Juventus akkori vezérigazgatója aktívan befolyásolta a játékvezetői bizottság döntéseit és a mérkőzések bíróinak kiválasztását. A botrány következményeként a Juventusot visszasorolták a másodosztályba, és elvették tőlük a 2005-ös és 2006-os bajnoki címeket, emellett a torinóiakat kizárták a Bajnokok Ligájából és pontlevonást is kaptak.

A többi érintett csapat is súlyos büntetéseket kapott: a Milant, a Fiorentinát, a Laziót és a Regginát is pontlevonással sújtották.

A Calciopoli esete rávilágított arra, hogy az olasz labdarúgást az 1980-as évek Totonero és Totocalcio bundabotrányai után sem tisztították meg teljesen. Az olasz futballban, vagy ahogy a helyiek nevezik, calcióban még a 2000-es években is nyílt titok volt a nagy klubok és a játékvezetői rendszer közötti összefonódás, amely súlyosan aláásta a sportág hitelességét és integritását az Appennini-félszigeten.