Saron győzelme biztosnak tűnik

Ma miniszterelnököt választanak Izraelben. Az utolsó közvélemény-kutatások szerint Ariel Saron támogatottsága még mindig 18-20 százalékponttal előzi meg Ehud Barakét. Az izraeli hadsereg a választásokra készülve elrendelte a palesztin területek teljes lezárását.Szinte unalomba fulladt az izraeli kormányfőválasztás kampányának finise. Az ellenzéki Likud vezére, Ariel Saron mindvégig olyan nagy fölénnyel vezetett a közvélemény-kutatások szerint, hogy győzelme már néhány hete biztosra vehető volt. A választást tulajdonképpen lemondásával kikényszerítő Ehud Barak csak akkor tudta volna megmenteni a Munkapártot a súlyos vereség szégyenétől, ha az utolsó pillanatban visszalép az egykori miniszterelnök, Simon Peresz javára. Ezt azonban nem tette meg. A mostani választás érdekessége, hogy azzal egy időben nem tartanak törvényhozási választásokat, így a pártok vetélkedése helyett ezúttal a kormányfőjelöltek személyisége közötti különbségek döntenek.Ehud Barak még egy kétségbeesett utolsó kísérletet tett, hogy megnyerje magának az izraeli arabok támogató szavazatait, s elismerte felelősségét tizenhárom izraeli arab haláláért. A Jasszer Arafat vezette Fatah mozgalom közölte: bizonyos feltételekkel mégis kész tárgyalni Saronnal. Egy nappal a választások előtt a Gázai övezetben életét vesztette egy izraeli katona, egy palesztin kisgyermek pedig súlyos sérüléseket szenvedett.Az izraeli lapok és a szakértők már a választások előtti napokban a Ehud Barak biztos vereségéről írtak és a bukás okait vizsgálták. Az elemzések szerint elsősorban személyiségvonásai és gyenge kampánya miatt veszít a hivatalából most távozó miniszterelnök. A felmérések azt sugallják, hogy az izraeli társadalom nagy része kiábrándult Barak politikájából és következetlen magatartásából. Különösen az okozott csalódást az izraeliek többségének, hogy a nagy békeígéretekből szinte semmi sem valósult meg, ellenben tavaly ősszel egy új palesztin felkelés tört ki, amelyért a nemzetközi sajtóvélekedésekkel ellentétben az izraeli közvélemény nem Ariel Saront, hanem éppen Barakot teszi felelőssé. Izraelben a lakosság egy jelentős része szerint Barak túl sok engedményt tett a palesztinoknak, és cserébe szinte semmit sem sikerült kicsikarnia, amellyel garantálhatta volna a zsidó állam jövőbeni biztonságát. Barak egyébként, amikor a kneszszetben (az izraeli parlamentben) már éppen csak túlélte az egyre gyakoribb bizalmatlansági indítványokat, merész húzással lemondott, s ezzel kikényszerítette a kormányfőválasztást. Azt remélte, hogy a voksolásig sikerül megkötnie a palesztinokkal egy békeszerződést, és akkor a mostani szavazást a békéről tartandó referendummá változtathatta volna, ugyanis csak így lett volna esélye az egy ideje népszerűbb Saronnal szemben. Terve azonban kudarcot vallott. A békeegyezségből (bár a távozó Bill Clinton amerikai elnök is bevetett mindent) nem lett semmi. Barak számára azonban az lehetett a legnagyobb csalódás, hogy az izraeli társadalom nem a békéről történő népszavazásként fogta fel a miniszterelnök-választást. A közvélemény-kutatások ugyanis azt mutatják, hogy Saron elsöprő fölénye ellenére az izraeli társadalom nem lett háborúpárti, és nem tolódott jobbra. Barak leginkább saját pártja hívei, valamint a tradicionálisan munkapárti szavazónak számító izraeli arabok között veszített támogatottságából.A kampány alatt mindvégig merev és sótlan Barakkal szemben Saron közvetlen és könnyed volt a korteskedés során. Az izraeli politika egyik legkeményebb „héjájának” tartott Saron amolyan „nagypapa”-figurát játszott a kampányában. Az izraeliek egy jelentős részének ugyan fenntartásai vannak Saron keményvonalas politikájával szemben, azt azonban mindenképpen a javára írják, hogy (Barakkal ellentétben) saját elveit mindig következetesen képviselte.A nemzetközi közvélemény attól tart, hogy Saron győzelme esetén újabb háború lángolhat fel a Közel-Keleten, de legalábbis egy időre megfeneklik az amúgy is akadozó békefolyamat. Az izraeli médiumok nem osztják teljesen ezeket az aggodalmakat. Sok múlik azon, hogy a békeközvetítésben eddig aktívan részt vállaló Egyesült Államok hogyan fogadja a jeruzsálemi váltást. Colin Powell új washingtoni külügyminiszter mindenesetre sietett leszögezni: Amerika nem változtat közel-keleti politikáján.

---