Csendes hógolyózással ünnepelte az osztrák koalíció a tiroli Arlbergben egyéves kormányzásának évfordulóját. A hólabdázás egy fotózás idejére leállt, majd a koalíción belüli ellentétek újra lendületbe hozták. A labda az első év végén egyértelműen Wolfgang Schüsselnél, a „fordulat” kancellárjánál van, aki – mint mondják – megnyerte a pókerpartit.A választások harmadik helyezettjéből kormánypárttá válni derék feladat volt, de az Osztrák Néppárt (ÖVP) kiállta a próbát. Népszerűségben ma a párt az egykori verhetetlenekkel, a szociáldemokratákkal egy szinten áll, míg a szabadságpárt újra a 20 százalékos támogatottság szintjére süllyedt. Az FPÖ népszerűségének csökkenése a gazdasági szigorítások miatt csalódott választók elfordulásának köszönhető, akik némi FPÖ-kitérő után mára visszatértek az ÖVP kötelékébe. Ezt jól mutatták a stájerországi és burgenlandi tartományi választások, ahol az FPÖ messze alulmúlta az elmúlt évek szavazatnövekedési átlagát.Politikai téren a kancellárnak nem kevés energiáját kötötte le az ellenzék lehallgatásának ügye, valamint az újfajta kormányzástól megriadt polgárok bizalmának megtartása. A gazdasági intézkedések pedig olyan rohamosan törtek az országra, hogy a polgároknak ideje sem maradt a véleményformálásra. A reformok kérdésében kiterjedt a szkeptikusok tábora, még konzervatív körökben is. Így Karl von Schwarzenberg, a szállodatulajdonosok szövetségének vezetője szerint a „nulla deficit” elérésének az a módja, amely kizárólag az adóbevételek növelésével kalkulál, több mint problematikus. Véleménye szerint a privatizáció üteme nem meggyőző, különösen az nem, hogy azt éppen a lipicai ménes magá-nosításával indították. Nagyra értekelte ugyanakkor a náci idők áldozatainak kártérítési ügyét, amely már igen időszerű volt, és dicséretes, hogy az intézkedést éppen a konzervatív kormány hajtotta végre. A kis- és középvállalkozók véleménye is megoszlik a gazdasági átalakításról, hiszen a bérköltségek beígért csökkentése éppen a költségvetés szanálása és a kártérítések miatt nem történt meg.Az elmúlt évben erősen polarizálódott az osztrák társadalom, szakmánként és életkoronként egyaránt törésvonalak keletkeztek. Éppen végnapjait éli a szociális partnerség intézménye is, amely évtizedeken át biztosított sztrájkmentességet. A takarékosság leginkább a munkanélkülieket, az idősebb korosztályokat és a nőket sújtja. A kormány 11 ezer alkalmazottat bocsátott el egy év alatt, amely szükséges volt, de a közalkalmazott választók 10 százalékát érintette.Az ország takarékossági erőfeszítése ugyanakkor kedvező értekelést kapott az EU részéről, amely éppen jól jött az egyéves mérleget készítő kormánynak. Az EU-n belül – osztrák kezdeményezésre – megszületett a diszkrimináció elleni állásfoglalás is, amely megakadályozhatja, hogy valamely államot még egyszer vitatott szankciókkal sújtsanak. Ezzel együtt az ország EU-n belüli izolációja nem oldódott, jelenleg például a tranzitutak ügyében nem sikerül szövetségesre lelniük az unión belül. Az osztrákok nagy áldozatnak érzik azt is, hogy felmondták a takarékkönyvek anonimitását, valamint kérdésessé vált a semlegesség fennmaradása is.
A Kerkezt is szidó Carragher felháborító állítása miatt áll a bál, Szoboszlai is üzenetet kapott
