Török hatalmi ellentét

A modern Törökország történetében először fordult elő, hogy az ország miniszterelnöke magából kikelve viharzott el a nemzetbiztonsági tanács üléséről, afeletti felháborodásában, hogy a testület elnöke, az államfő minősíthetetlen hangot használt vele szemben. Bülent Ecevit távozóban elhagzott fenyegetőzése a török állam komoly válságáról „nagyot visszhangzott” az isztambuli tőzsdén. Percek alatt 14 százalékpontot zuhantak a részvényárfolyamok, 60 százalék körüli értékről egyszeriben 760 százalékra szöktek fel a rövid lejáratú hitelek kamatai, és a külföldi spekulánsok egy szempillantás alatt 4,7 milliárd USA-dollárt vontak ki a török pénzpiacról. A helyzet valamelyest stabilizálódott, miután Mesut Yilmaz miniszterelnök-helyettes, majd kisvártatva maga Ecevit is kijelentette: a kormány marad, és nem szándékozik eltérni a Nemzetközi Valutaalap által támogatott gazdaságpolitikai irányvonaltól.A török államfő, Ahmet Necdet Sezer és a miniszterelnök, Ecevit közötti ellentét nem új keletű. Azzal kezdődött, hogy Sezer elnök 2000 augusztusában kétszer is megvétózta az iszlámista szimpatizánsnak minősülő köztisztviselők elbocsáthatóságáról szóló kormányrendeletet. A mostani parázs vita akörül támadt, hogy az államfő az állami ellenőrző bizottságot bízta meg a múlt év végi pénzügyi válság miatt csődbe ment bankok vizsgálatával. Ecevit szerint ugyanakkor az efféle ügyekben kizárólag a frissen alapított állami bankfelügyelet az illetékes. Az államfő szándéka nyilvánvaló: a bank- korrupció politikai hátterét szeretné kivizsgálni. Sezer ezért az ominózus megbeszélésen azzal vádolta meg a kormányfőt, hogy akadékoskodásával tolvajokat védelmez.