Válogatott árvaságaink

A Dunatáj Alapítvány stúdiója a Duna Televízióban működik. Vezetője, Buglya Sándor rendező két, egymástól műfajilag, tematikailag különböző alkotással szerepel a szemle versenyprogramjában. A Nemzeti dal című kísérleti rövidfilm ötlete a rendező siketnéma amatőr filmes tanítványától, Vincze Tamástól származik, aki lefordította az ő jelnyelvükre a verset, és megálmodta a filmet. Buglya Sándor ennek nyomán ültette át filmnyelvre Petőfi költeményét. Juhász Ferenc siketnéma előadóművész korhű öltözékben „szavalja” el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, éppen ott, ahol a hagyomány szerint Petőfi is elmondta. S alant hallgatja a tömeg, amely – hogy a mű egységes világba kerüljön – ugyancsak siketnémákból áll. A sokaság, akár 1848. március idusán, a refrént ismétli. A film a közelképek révén a szemekkel, az arckifejezésekkel is érzékelteti, ahogy a forradalmi hangulat áthatja a közönséget. A másik film, Az árva Tésa ötlete úgy született meg, hogy a rendező elolvasta Hardi Péter azonos című tanulmányát, amely egy kis falu vészes fogyásának okait elemzi. Nyomban a helyszínre sietett. Még végig sem ment a falun, már ismeretségeket kötött. Tésa a Palócföld legszélén fekszik. A palócok barátságos, nyitott emberek. Az egyszemélyes stábot hamar befogadták... Megtudta a rendező, nemrég még félezren éltek itt, ma már százan is alig vannak. Abból a százból is nagyon sok az idős asszony. Megdöbbentő és megkapó kép, ahogy vasárnapi miséről a katolikus templomból jönnek ki, fekete kabátban, legtöbben sétabottal, hogy szétszéledjenek a szélrózsa minden irányába. Buglya Sándor másfél évig járt Tésára, hatalmas anyagot kellett rendeznie, amely részben a képek, részben a vallomások nyelvén egy magyar falu drámáján keresztül mesél a XX. század Magyarországáról.Tésa a Börzsöny és az Ipoly között Ipolyság vonzáskörzetében fekszik. A századelőn a tájegységbe simuló magyar falvak csodálatos összehangoltsággal működtek. Ipolyság körzete jórészt mezőgazdaságból élt. Az első csapást Trianon mérte rájuk. Kiszakadtak természetes vonzáskörzetükből, amelynek központja a határ túlfelére, Szlovákiába került. Az Ipoly határfolyóvá vált, a korábbi szerves egység megbomlott, a közlekedés is nehézkessé vált. Így sodródott Tésa az ország peremére. A második nagy csapás 1945 után következett, amikor a kollektivizálás fokozatosan tönkrette a mezőgazdaságot, s lassú, biztos sorvadásra ítélte a paraszti kultúrát. A folyamatokat fölgyorsította a munkahelyhiány. Minthogy ötven-hatvan kilométeres körzetben nincs város, ahová „ingázhatnának”, lassan minden aktív korosztályhoz tartozó ember elköltözött. Tésa árvasága az újkori magyar kisközségek sorsmodellje. Buglya Sándor szerint ha ezt a kis magyar drámát sikerül megértetni és átéreztetni a nézőkkel, már megérte elkészíteni a filmet.