Van-e élet Torgyán után?

Mostanság nem túl népszerű vállalkozás Torgyán Józsefről akárcsak egyetlen jó szót is leírni, főleg hogy legodaadóbb hívei egy részéből is kibukott a „tárgyilagosság”, és kötelességüknek tartják nagyokat rúgni a pár hónappal ezelőtt még ájult tisztelettel csodált és ajnározott pártelnökbe. Tudom, ezen írásom megjelenése után számos levelet kapok majd, elmondanak mindennek, csak eurokonformnak nem, de az ember megszokja a sértegetést is, akár a szmogot.Torgyán József is elég hosszan edződött, mert a sajtónak mindig kitüntetett szereplője volt, de a kedvencének nem lehet mondani. Most is nap nap után jelennek meg hosszú listák Torgyán botrányairól, balfogásairól, kétes ügyeiről, ezek között némelyiknek van alapja, másoknak meg nincs, de a sajtó szempontjából a mennyiség a lényeg, hátha egyszer majd átcsap minőségbe. A Torgyán ellen felhalmozott vádak és rágalmak légiójában egyvalamit nem tudnak felhánytorgatni: azt, hogy a kormányzat stabilitását, a koalíció egységét bármikor veszélyeztette volna. Újabban megpróbálják ezzel a vétséggel is szaporítani Torgyán bűnlajstromát, eddig még sikertelenül. Hamar kipukkadt az a lufi is, hogy a pártelnök a koalíció szakítópróbájának tekinti Gyimóthy Géza miniszteri kinevezését, úgyhogy a szorgos tollforgatóknak másfajta „szakítópróba” után kell nézniük.Ettől még Torgyán József politikai karrierje mélyrepülésben van, s nem tudni, lesz-e felszállóágban valaha. Egyre többet beszélnek a Torgyán nélküli kisgazdapártról, ami néhány hónappal ezelőtt még képtelen felvetésnek tűnt (Horn Gyulától származó „torgyániáda”), mára nem lehet számításon kívül hagyni ezt a lehetőséget sem. Ha hihetünk a közvélemény-kutatóknak, akkor Torgyán mögött igencsak megritkult a tömeg, szétszéledt a szavazóbázis, s ez jó alkalom a pártvezetésben és a parlamenti frakcióban egyeseknek arra, hogy hirtelen megvilágosodjanak: Torgyán nem is olyan zseniális és kiváló, mint amilyennek eddig hirdették. Érdekes, hogy csekély tizenkét esztendő nem volt elég, hogy megismerjék a legfőbb kisgazda igazi arcát, csak most, amikor „ki sem látszik a gödörből”, látják őt elég élesen és „objektíven”. Nem valószínű, hogy Torgyán József változott meg néhány nap alatt – aki a rendszerváltozás óta olvas újságot, hallgat rádiót, néz televíziót, az eddig is tudta, a doktor úr olyan, amilyen, ki-ki viszonyulhatott hozzá ízlése és vérmérséklete szerint, de azt nem lehet mondani, hogy csalódást okozott.Milyen lesz (vagy lenne) a Torgyán nélküli kisgazdapárt? – ezt a kérdést még Lengyel László sem tudná megmondani. 1988-ban, a Pilvax-beli újjáalakulás pillanatától kezdve az akkor még Torgyán nélküli párt ugyanúgy a marakodások és torzsalkodások terepe volt, mint az első koalíciós kormány idején, amikor már Torgyán is részese, főszereplője volt a veszekedéseknek. Az tény, hogy a torgyántalanított kisgazdapárt-kezdemények pillanatok alatt eltűntek a politikai süllyesztőben, a társadalomtudomány filoszain kívül aligha emlékeznek rájuk. Merészség lenne kijelenteni, hogy Torgyán esetleges távozása vagy háttérbe húzódása után a párt a nyugalom és a békés alkotómunka idillikus szigete lesz, hiszen a múltbéli példák meg a jelenlegi tapasztalatok nem ezt jelzik. Lehet, a koalíció akkor is egyben marad, de szinte biztos, hogy a párt nem. Túl sok a lehetséges kisgazda vezér, már önjelölt megmentők is bejelentkeztek, az ilyesmit még egy erős, egészséges párt is nehezen bírná ki.