A tudomány becsületéért

A barguzini lelet azonosítása biológiai kérdés, amit más tudományágak eszközeivel nem lehet megoldani – nyilatkozta lapunknak Hídvégi Egon akadémiai doktor. A biológus profeszszor, aki hazánkban az elsők között alkalmazta a génsebészeti módszereket egyes gének felderítésére, úgy vélekedik: neves külföldi laboratóriumokat is be kellene vonni az összehasonlító DNS-vizsgálatok elvégzésébe.Ön szerint indokolt lehet-e tudományos szempontból a Petőfi-sírbolt felnyitása? Eddig ugyanis jobbára történészek, régészek s olyan tudományágak képviselői nyilvánítottak véleményt a barguzini csontok ügyében, akiknek szakterületéről meglehetősen idegen a DNS-technikák alkalmazása.– Én nem azt állítom, hogy a barguzini csontváz Petőfié, csupán azt vallom: a lelet azonosítása biológiai kérdés, amit más tudományágak eszközeivel nem lehet megoldani. Márpedig ez a kérdés a mai DNS-technikákkal nagy biztonsággal megválaszolható, nagyságrendekkel pontosabban, mint morfológiai, illetve antropológiai módszerekkel. Szemben a csontváz morfológiai leírásával, a modern molekuláris biológia módszere – a csontvelőmaradványból izolált DNS szerkezetének vizsgálatával – 99 százaléknál is nagyobb biztonsággal képes bizonyítani a rokonságot. Akik úgy hiszik, hogy a Petőfi-dilemma irodalmi vagy történészi módszerekkel is eldönthető, azok álláspontja tudománytalan.– Olyan nehéz lenne DNS-módszerekkel meghatározni egy csontváz korát?– Ez csúcstechnika. Szakszerű, steril laboratóriumi körülmények között, idegen DNS elkerülésével végzett vizsgálat 99 százalékos valószínűséggel eldöntheti a kérdést.– Egyesek úgy vélik, szükségtelen, másrészt pedig kegyeletsértőnek tartják a sírbolt feltárását.– A mintavétel a fejlett világban a legnagyobb körültekintés mellett történik, mondhatni steril körülmények között, ami senkinek az érzékenységét sem sértheti meg. Mégiscsak furcsa, hogy amikor a modern molekuláris biológia régebben elképzelhetetlen fejlődésen megy keresztül, elzárkóznak a fejlett technikáktól.– Ön szerint itthon elvégezhetők a vizsgálatok?– Hóman Bálint volt kultuszminiszter esetében a nagyon tehetséges fiatal gárda kiváló munkát végzett az azonosításkor, de úgy gondolom: itt a helyzet kényes voltára való tekintettel még nagyobb biztonságra kell törekednünk. Ezért célszerűnek tartanám, ha más, neves külföldi laboratóriumok is elvégeznék az összehasonlító vizsgálatokat. A csúcsot az jelentette, amikor 1997-ben Svante Pääbo és munkatársai a DNS-módszerekkel megtették korszakalkotó tudományos felfedezésüket, amellyel bizonyságot nyert, hogy a 30–100 ezer éves neandervölgyi ősember nem volt őse a mai embernek, a müncheni laboratóriumból a pennsylvaniai kutatóintézetnek is megküldték a kutatási anyagot és az eredményeket ellenőrzésre.– Említette a DNS-technikát és a modern molekuláris biológia távlatait. Mennyiben tudhatunk meg többet a jövőben saját múltunkról ezek segítségével?– Beláthatatlan perspektívák nyíltak meg előttünk, amelyekre nemrégiben még csak nem is gondolhattunk. Például az idén februárban publikálták azt a kutatást, amely bebizonyította, hogy az amerikai kontinens őslakosa, „Kennewick”, eredetileg Polinéziából és Kelet-Szibériából, valamint Japán keleti részéből származik. Egy másik példa: egy afroamerikainak ma már csak néhány száz dollárjába kerül, hogy megtudja, Afrika mely részéről származtak az ősei. Mindehhez csak az érdeklődő sejtjeinek DNS-analízisét kell egybevetni a különböző afrikai népcsoportok, törzsek jellegzetes DNS-képével. Ugyanígy a japánok is tudják már, hogy ők csak kis részben leszármazottai az „ősi” japánoknak, nagyrészt kínaiak, koreaiak és Kelet-Szibériából bevándorolt, ma is Sapporo környékén élő ainu őslakosok az őseik.– Ezek szerint a nem is távoli jövőben talán saját őseinkről is sokkal többet tudhatunk meg?– Ha a magyar illetékesek elszánják magukat a megfelelő DNS-analízisekre, számunkra is kiderülhet, hogy ezerkétszáz-háromezer évvel ezelőtt merre vándoroltak elődeink az Urálon innen és túl. De éppúgy fény derülhetne a székesfehérvári magyar királyi csontmaradványok kilétére is. Árpád-házi királyaink földi maradványai jelenleg összekeverve várnak sorsukra, holott ezek egy része már ma is szétválogatható lenne a DNS-technikákkal. Tudományetikai álláspontom: kötelességünk megőrizni a reklikviumokat épségben. Mert lesznek olyan új technikák, amelyekkel még pontosabban el lehet dönteni a tudományos kérdéseket. Egyetértek Glatz Ferenccel, az MTA elnökével: a tudományban nincsenek lezárt kérdések, legyen szó az univerzumról vagy irodalmi, történelmi kérdésekről.– Hóman Bálint azonosítása például már megtörtént. Talán a többi lépés sem várat magára.– Bízzunk ebben. Hóman Bálint esetében pedig valóban csak az első lépés történt meg, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia mind a mai napig nem kezdeményezte rehabilitációját.– Visszatérve a Petőfi-ügyre: többek szerint irreleváns, érdektelen, hogy a nemzet legnagyobb költője hol nyugszik, hiszen valójában a szívünkben él tovább.– A magyar nemzetnek egyszerűen joga van tudni, hogy merre vannak Petőfi csontjai. Ha erre pedig a legkisebb esély is nyílik, a tudományos szereplőknek kötelességük ezt a lehetőséget a leggondosabban megvizsgálni. A zsidó–keresztény kultúrkörhöz tartozó népek szemlélete szerint a halottakat meg kell keresni, és tisztességgel el kell temetni.