Az algériai Kabília forró tavasza

Az utcákon 62, de lehet, hogy 80 halott, egyes becslések szerint 600 sebesült – az első felmérések szerint körülbelül itt húzható meg az algériai Kabíliában vérbe fojtott zavargások, csendőrségi sortüzek első gyorsmérlege. Az itt élő, kiterjedtebb önrendelkezést igénylő berber származású kisebbség, ahogy magukat nevezik, a kabilok nem először kerülnek összetűzésbe a rendfenntartó erőkkel: a francia sajtó a „második berber tavaszról” beszél. A zavargások az 1980. áprilisi berber felkelés 21. évfordulóján törtek ki.A hivatalos adatok 42 halottról számoltak be, közöttük egy csendőrtisztről, emellett a sebesültek számát a tüntetők oldalán 184-re, a rendfenntartók esetében 388-ra teszik, ám Jazid Zerhuni belügyminiszter kijelentette: egy halott bármelyik oldalon is azt jelenti: egy algériaival kevesebb. A nemzeti egység fenntartása viszont nem érhető el puszta retorikával, erre utal az is, hogy a kabilokat képviselő RCD (Társadalmi Mozgalom a Kultúráért és a Demokráciáért) május 1-jén kilépett a kormányból. A pillanatnyi belpolitikai válságnál sokkal mélyebb problémákkal szembesül Abdelaziz Buteflika elnök, ha demokratikus eszközökkel kívánja orvosolni a helyzetet. Az államfő megbízásából Mohamad Iszad jogászprofesszor vizsgálja ki a történteket.A mintegy tíz éve dúló polgárháború eleve puskaporos légkörében petárdaként robbant, hogy a kabilok lakta Beni Duala csendőrségén máig tisztázatlan körülmények között meghalt egy 18 éves diák. Az április Kis- és Nagy-Kabíliában egyébként is „neuralgikus hónap” az 1981-es kabil felkelés óta. Ez a berber származású, nyelvében és kultúrájában magát az arab többségi lakosságtól határozottan megkülönböztető népcsoport engesztelhetetlen szabadságvággyal küzd önrendelkezése – úgymond – viszszaállításáért, hagyományaik szerint ugyanis az arab törzsek VIII. századi megjelenése előtt függetlenséget élveztek. Algériában él az egyik legnagyobb, mintegy 6 milliós berber közösség. Az Észak-Afrikában szétszórtan élő, mintegy 20 millió berber a térség más államaiban ennél nagyobb számban csak Marokkóban honos, ez a 12 milliós berber tömb viszont jóval erőteljesebben asszimilálódott.Tény, hogy a függetlenség kivívása előtt nyelvüket, a „tamazig”-ot szabadabban gyakorolhatták. A francia az Atlasz hegyein elhelyezkedő Nagy- és a tengerparti Kis-Kabíliában a mai napig a közélet nyelve, a kizárólag arab oktatás és ügymenet bevezetése minden eddigi kísérlet erőteljes ellenállásba ütközött. Mi több, a kabilok egyik követelése az arabtól határozottan eltérő, ám írásbeliséggel nem rendelkező tamazig elismerése hivatalos nyelvként. A. Bahmane az algíri El Watan hasábjain aláhúzta: az algériai elnöknek, aki súlyosan alábecsülte a kabíliai zavargások jelentőségét, már csak egy választása maradt. Mégpedig az, hogy elismerje a tamazig nyelvet, ha nem akarja, hogy ez a tűzfészek az egész országot lángba borítsa.A tömeg közé lövető hatalom helyzetét egyébként is bizonytalanná teszi a tíz éve tomboló belháború, amely a szélsőséges iszlám politikát képviselő FIS választási győzelmét követő katonai hatalomátvétel óta tart. Az iszlám fanatikusok azóta tartó terrorsorozata teljes létbizonytalanságot idézett elő, hiszen az egész falvakat kiirtó gerillacsoportokat a hadsereg nem képes felszámolni. Az Algeria Interface rámutat: a tüntetések nyomán eluralkodó belpolitikai bizalmi válságot kihasználva felerősödhetnek a térségben húzódó Dzsurdzsura hegységben bújkáló iszlám szélsőségesek fegyveres akciói. Kabíliát – olvasható a Courrier International összeállításában – az országos átlagnál jobban sújtja a munkanélküliség, a kivándorlás (általában Franciaországba) tűnik az egyetlen kitörési lehetőségnek. Van-e még másik halál azután, hogy itt élünk? – teszi fel a kérdést a kiábrándult fiatalság. Az erőszakhullám elszabadulását mintegy előre jelezte a népszerű énekes, a Franciaországból visszatért Matoub Lounés meggyilkolása. A polgárháborús időszakban is nyugodt levegőjű kabil városok utcáit most útakadályok borítják, lángoló autógumik, az úton keresztbe tett faágak teszik lehetetlenné a közlekedést, szemtanúk Szarajevóhoz vagy Ciszjordániához hasonlítják a látottakat.A vérbe fojtott megmozdulásokat követően Algírban és több franciaországi nagyvárosban is kabil tömegmegmozdulásokra, tüntetésekre került sor. A kabilok egyelőre békés eszközökkel tiltakoznak a történtek miatt.