Csak semmi egység...

Szerdáról csütörtökre virradóan, az éjszakába nyúló parlamenti ülés napirendje után – amikor már mindenki nyugovóra tér, és a reggeli napilapok is a nyomdában vannak – újból szólásra emelkedett Bauer Tamás országgyűlési képviselő. A három ülésnapon immár ki tudja, hányadszor, de fáradhatatlanul próbálta közzétenni magvas meglátásait a legkülönfélébb köz- és magánügyekről. Miután a hallgatóság és a sajtó lemaradt ezen utolsó próbálkozásáról, ezúton az SZDSZ-es honatya segítségére leszünk: szerinte az Orbán Viktor által kezdeményezett olimpiarendezésben nemzeti egység van, tudniillik abban, hogy nem lesz olimpia. Két és fél éve nincs pénz a négyes metróra – indokolta Bauer e setét vízióját –, márpedig tíz év alatt tízszer ennyi beruházásra lenne szükség. A hétfői felszólalásában a miniszterelnök édesapjára vonatkozóan megkezdett rágalomáriát – amiért alighanem a bíróság előtt kell helytállnia – a kormányt illető vádaskodással tetézte meg, miszerint egy évvel a választás előtt így majd nem kell a teljesítetlen ígéretekről beszélniük, hanem az olimpiáról lehet ábrándozni.Bauer képviselőnek, ha bölcs ember volna, két dologról soha nem szabadna beszélnie: senkinek az apjáról és a nemzeti egységről. Még tréfából sem. Papaügyben síri csend, nemzeti kérdésekben a legnagyobb óvatosság ajánlatos a számára, mert alighanem nagyon szűk, belterjes körből származik az az információja is, hogy a magyarországi olimpia elképzelését össztársadalmi szkepszis fogadná. Az én ismerőseim például kimondottan tetszéssel fogadták az ötletet, a normális gondolkodásúak azt mondják, hogy ezt a Demszkyék által tíz év alatt lerohasztott fővárost előbb-utóbb úgy is rendbe kell tennie valakinek, új hidakat és metróvonalakat, gyorsvasutat és korszerű közutakat kell építeni. Különben is, épp eleget hallottuk már az elmúlt tíz év alatt a szabad demokrata károgást mindenről és mindenkiről, ami és aki munkával, tenni akarással, értékteremtéssel, önbecsüléssel és egészséges becsvággyal, összefogással kapcsolatba hozható, legyen az világkiállítás, millecentenáriumi és millenniumi programok, nemzeti színházügy vagy filmgyártás. Könnyebb a halottból kiszorítani egy sóhajtást, mint egy SZDSZ-esből egy igent valamire, ami előbbre mozdítaná a magyarság dolgát.Ámde mit tesz a véletlen: még egy nap sem telt el Bauer Tamás bejelentését követően, és Demszky Gábor – a képviselő pártelnöke – bejelentette, hogy ügydöntő népszavazásnak kéne elhatároznia, legyen-e olimpia vagy sem. Sőt, tegnap délutáni nyilatkozata szerint amennyiben a világverseny megrendezése nem jár adóemeléssel és nem sérti a polgárokkal szembeni kötelezettségek teljesítését, Budapest akár támogatni is kész az ötkarikás játékokat. A főpolgármester ehhez felsorolta mindazon közlekedési és infrastrukturális feltételeket, amelyeket amúgy is meg kellene teremteni a következő évtizedben, és egyúttal megszavaztatta többségével a parkolási díjak negyvenszázalékos emelését, ami ugyebár nem ugyanaz, mintha adót emelnének.Na most akkor hányadán is állunk azzal a bizonyos nemzeti egységgel, legalábbis a szabad demokraták legszűkebb berkein belül?