Érvek, érdekek

Látszólag fényévnyi távolságra van egymástól a kormánykoalíció és az ellenzék álláspontja az ombudsmanjelölés ügyében. Az államfőnél tartott keddi sikertelen hatpárti egyeztetésen kiderült, hogy a kormányoldal új szószólókat választana, míg az MSZP és az SZDSZ a jelenlegi biztosok mandátumát hoszszabbítaná meg. Az ombudsmanok – akik éppen tegnap számoltak be munkájukról a parlamentnek – megbízatása június 30-án lejár, így nincs sok idő arra, hogy a pártok megtalálják azokat a személyeket, akik biztosan élvezik a képviselők kétharmadának támogatását.A kétségkívül baljós előjelek ellenére korántsem tűnik reménytelennek a megegyezés. Korábban több alkalommal is úgy látszott, hogy az Országgyűlés nem tud új alkotmánybírákat választani, így működésképtelenné válik a testület. Optimizmusra adhat okot az a tapasztalat, hogy ez végül mégsem következett be. Mindenképpen a megegyezés esélyeit növeli, hogy a koalíció kifejezetten méltányos ajánlatot tett az ellenzéknek: az oppozíció pártjai jelölhetnek kisebbségi biztost és általános ombudsmanhelyettest, a kormányoldal pedig általános ombudsmant és adatvédelmi biztost javasolhat. Csak emlékeztetőül: hat éve az akkori ellenzék csak a helyettes ombudsmant jelölhette.Szintén a konszenzus felé tett lépésként értékelhető, hogy egyes korábbi feltételezésekkel és nyilatkozatokkal szemben az ombudsmani intézmény struktúráján nem kíván változtatni a koalíció, így a következő hat évben is önálló adatvédelmi biztos tevékenykedhet majd. Összességében méltányosnak, megfelelő tárgyalási alapnak tekinthető a koalíciós indítvány. (Ha már a méltányosságnál tartunk: az ellenzék azonnal kiszivárogtatta a távirati irodának annak a kormánypárti ombudsmanjelöltnek a nevét, aki külön kérte, hogy kiléte egyelőre maradjon titokban. Vajon mit szól ehhez Majtényi László?)A fentiek ismeretében nehezen tartható az az ellenzéki álláspont, hogy csak és kizárólag a jelenlegi szószólók újraválasztásáról lehet tárgyalni. Annál is inkább így van ez, hiszen alig több mint két éve az ellenzék megakadályozta az Alkotmánybíróság több tagjának – köztük Sólyom László elnöknek – az újraválasztását. A kompromisszum lehetőségét csillantja fel a szocialista Nagy Sándor nyilatkozata, aki szerint a kormánypártok személyi javaslatait mérlegelni kell. Remélhetőleg nem az ellenzéki pártok hátsó gondolatait vetette papírra még a sikertelen egyeztetés előtt a Népszabadság vezércikkírója, aki úgy véli, csak reménykedni lehet abban, hogy a kormány belátja, megmagyarázhatatlan volna, ha éppen az országgyűlési biztosok eltávolításával erősítené hatalmát. Ez a felfogás már most a koalícióra hárítaná az esetleges kudarc felelősségét. Pedig éppen az MSZP az a párt, amelyik egy éve akadályozza a legfőbb ügyésszé megválasztott ombudsmanhelyettes, Polt Péter utódjának a megválasztását, s az ellenzék belpolitikai megfontolásból már olyan ügyekben is visszaélt a „kétharmados fegyverrel”, mint a csapatmozgások engedélyezése vagy a médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása.Ezek után nem teljesen indokolatlan a gyanú: némelyek számára a konszenzus sikerrel kecsegtető keresése helyett megérné az ombudsmani intézmény ellehetetlenítése, s az az „öröm”, hogy a magyar demokratikus intézményrendszer eme hiányosságát szóvá tegye egy bekezdésben a következő uniós országjelentés. Nem nehéz belátni, hogy mindez aligha lehet a mindenkori kormányzat érdeke.