A tábornok furcsa memoárja

Meglepő, kis híján botrányos megállapításokat is tartalmaz Wesley Clark tábornok nemrégiben megjelent könyve, amely új megvilágításba helyezi a koszovói konfliktus lefolyását, és először enged betekintést a nyugati hatalmak döntéshozatalának ellentmondásaiba.A modern háborút vívni (Waging Modern War) című könyvben leírtak érthetővé teszik, hogy a NATO egyesített szövetséges erői főparancsnokának miért kellett idejekorán elhagynia posztját. Mint írja, a koszovói konfliktus során súlyos összeütközésbe került a Clinton-kormányzattal, az akkori védelmi miniszterrel, William Cohennel és a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével, Hugh Shelton tábornokkal. Clark, aki tisztában volt azzal, hogy pusztán légierővel lehetetlen a szerb erők megsemmisítése, nyíltan utalt a szárazföldi hadműveletek lehetőségére, és ennek előkészítését sürgette a washingtoni döntéshozóknál. A Clinton-adminisztráció azonban nemcsak a szárazföldi csapatok bevetésétől irtózott, hanem attól is, hogy a politikai hatás érdekében akárcsak megemlítsék ezt a lehetőséget. A kapcsolat olyannyira elmérgesedett az Európában székelő amerikai tábornok és a tengerentúli főnökei között, hogy azok nyilvános gesztusokban is igyekeztek ezt kinyilvánítani. Shelton egy az egyben tolmácsolta Cohen intését, miszerint a tábornok nem szívesen látott vendég a NATO 50. születésnapi csúcstalálkozóján Washingtonban, s amikor Clark mégis megjelent, az elnöki delegáció nem fogadta köszönését sem.A tábornok írásában arra is felhívja a figyelmet, hogy a konfliktus idején a média sokszor káros hatással volt a NATO egységeinek megítélésére, és számos alkalommal félretájékoztatta a közvéleményt.Clark a főparancsnoki beosztásban őt követő Joseph Ralston tábornokkal is összekülönbözött, amikor a koszovói szárazföldi műveleteket szorgalmazta. Ralston arra figyelmeztette, hogy az Egyesült Államok hadereje már csak azért sem engedheti meg magának ezt a műveletet, mert készen kell állnia egy párhuzamos konfliktus megvívására Koreában és az Öbölben. Clark szerint gyakorlatilag nem volt esély ilyesmire, de az amerikai erők felkészültsége megfelelő lett volna egy ilyen helyzet kezelésére is. „Azért vesszünk el egy folyamatban lévő háborút, mert készen kell állnunk két másik, valószínűtlen összecsapásra?” – teszi fel a kérdést Clark, az érvényben lévő hivatalos amerikai doktrínát megkérdőjelezve.Végezetül a tábornok receptet is ajánl a modern háborúk megvívásához: időben felvonultatott erőkkel megelőzni a konfliktust; ha kitört, minden rendelkezésre álló erőt bevetni; a kitűzött cél eléréséig pedig nem szabad tűzszünettel előnyt adni az ellenségnek.