A természet közelsége bizonyítottan csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot, növeli az empátiát. Az a környezet, ami ősszel körülvesz minket, mindezt még fel is erősíti. A legtöbb vizsgálat eddig zöld erdőkkel, virágos mezőkkel foglalkozott, de a tudósok egy ideje egy új kérdést tettek fel: mi van az őszi tájjal?
Színhatás
Egy friss kutatásban háromszázhúsz egyetemistát kértek meg arra, hogy különféle őszi tájakat nézzenek vagy hallgassanak VR-eszközök segítségével. Volt, aki csak a látványt kapta – színes lombokat vagy kopár fákat. Mások csak a természet hangjait hallgatták. Néhányan pedig a kettőt együtt. Ezután mérték a résztvevők szívfrekvenciáját, agyi aktivitását és azt is, hogyan érezték magukat közvetlenül a „tájélmény” után. És hogy mit mutatott az eredmény?
Aki az őszi színekbe borult fákat nézte – legyen szó arany-, vörös- vagy narancsszínű levelekről –, nyugodtabb lett, jobb hangulata lett. Aki azonban csak kopár fákat látta, nem számolt be ilyen hatásról.

Bár a színek értelmezése kultúrától, nyelvtől és más szubjektív tényezőktől függ, vannak kimutatható mintázatok – ezek alapján dolgoznak a marketingesek, a dizájnerek vagy éppen a pszichológusok is. Eszerint, ami az őszi színeket illeti, a sárga a vidámságot, míg a piros az intenzív érzéseket sugallhatja. A narancssárga e kettő között helyezkedik el, gyakran kapcsolódik a lelkesedés érzéséhez, elősegíti a megújulást, a pozitív hozzáállást, továbbá bátorítja az embert arra, hogy szabadabban megmutassa önmagát. Amikor ezeket a színeket nézzük, valami bennünk is élénkül, újra lendületet kapunk – akkor is, ha kint már hűvösebb a levegő és reggel sötétebb az utca. A kutatás ezt támasztotta alá, továbbá arra is rámutatott, hogy a színes őszi táj nemcsak a látványával, hanem a hangjaival is képes lelassítani, megnyugtatni bennünket. Amikor pedig a kettőt együtt kapjuk – például egy erdei séta közben –, az olyan, mintha valaki óvatosan megfogná a vállunkat, és azt mondaná: „jó helyen vagy, jól vagy!”
A stressz megszakítása
A ragyogó színű leveleknek van egy másik hatása is. Az őszi séták kiváló stresszoldók lehetnek – mondja Michelle Harris pszichológus, egyetemi tanár, aki művészetterápia segítségével segíti a traumafeldolgozást. Elmondása szerint, amikor nagyon stresszes kliensekkel dolgozik, pozitív érzékszervi élményekkel próbálja megszakítani a stresszreakcióikat. A stressz ugyanis az agyat és a testet túlélési módba kapcsolja, de egy pozitív élmény átirányítja a figyelmet és visszafordíthatja ezt a folyamatot.
Amikor sétálsz és a változó levelekre koncentrálsz, már nem arra készteted az agyadat, hogy fusson vagy harcoljon, hanem arra, hogy figyeljen valami szép dologra és élvezze azt
– mondja Harris.
Az őszi színek játéka alól ráadásul nem is igen tudjuk kivonni magunkat. – A vizuális kontraszt már csecsemőkorunktól fogva vonzza a figyelmünket – kezdi magyarázatát Jason Brunt pszichológus. Márpedig az ősz klasszikus képe gazdag vizuális kontrasztot kínál: a ragyogó vörös, narancs vagy sárga színek gyakran még élénk zölddel párosulnak. Ezenkívül Brunt szerint van egy feltűnő időbeli kontraszt is:
Tavasztól nyárig zöld, zöld, zöld van, aztán – bumm! Meglátod az első lehulló levelet, és pár héten belül a fák lángolnak a színekben.
Agyunk ezt a drámai változást jelként értelmezi, ezért nem tudjuk levenni a szemünket a csodálatosan gazdag, gyógyító, inspiráló őszi tájról. A stresszoldó hatást pszichológusok szerint az is erősítheti, hogy a szezon fűszerei nemcsak a konyhát, hanem az egész lelkünket betöltik. Ez nem költői túlzás: illat- és ízérzékelésünk az agy azon részében történik, amely az érzelmi emlékeket is feldolgozza, tárolja. Egy bögre fűszeres tea vagy egy szelet almás pite így repíthet vissza minket gyerekkorunk őszébe, ahhoz a régi délutánhoz, amikor jó volt együtt lenni a családdal. De nem csak az ízek és illatok hatnak ránk: a történetek is. Ha belemerülünk egy őszi történetbe – legyen szó egy meghitt könyvről vagy egy nosztalgikus filmről – az tovább mélyítheti bennünk mindazt, amit ettől az évszaktól remélünk: a lelassulást, a megnyugvást, a belső rendeződést.