Átalakuló piacok a távközlési szektorban

Az Országgyűlés több mint egy hónapos vitát követően egy hete szavazta meg az egységes hírközlési törvényt (Eht.). A piaci liberalizáció előtt megalkotott és elfogadott jogszabály – amely december 23-án lép hatályba – az infokommunikációs piacon a verseny alapjait teremti meg. Az Eht.-t előkészítő Informatikai Kormánybiztosság vezetője, Sík Zoltán lapunknak nyilatkozva elmondta: az Eht. elsődleges célja, hogy elősegítse a magyar piac megnyitását, biztosítva legyenek a szolgáltatók működésének feltételei, olcsón és jó minőségben jussanak a fogyasztók a termékekhez.A távközlési szolgáltatások zömét az üzleti szféra veszi igénybe, ugyanakkor a lakosság ellátottsága is folyamatosan bővül. A jövő év eleji piacnyitásnál a szolgáltatók és a lakosság mennyiben támaszkodhat az új törvényre?– Száztíz paragrafust tartalmaz az Eht., többek között a piacra lépés feltételeiről, a piac elhagyásáról, a piaci magatartásról, a szerződési kötelezettségekről, a költségalapú szolgáltatásról, a számviteli szétválasztásról rendelkezik. Ezek nagyrészt azt segítik elő, hogy a termékekhez biztosan és megfelelő áron hozzájussanak a fogyasztók, a szolgáltatók pedig stabil piacon működjenek. A törvény rendelkezik például arról, hogy az infrastruktúrát birtokló szolgáltatónak – megfelelő feltételek mellett – rendelkezésre kell bocsátania hálózatát egy másik piaci szereplőnek. Mindezt azért, hogy a meglévő infrastruktúrát ne csak egy, hanem több kisebb szolgáltató használhassa, vagyis az előfizetőnek legyen választási lehetősége. Így nemcsak a monopóliumok bomlanak le, hanem az erős verseny mindenkit arra késztet, hogy a legjobbat nyújtsa. Egy cég abban az esetben veheti igénybe a másik alaphálózatát, ha már rendelkezik egy meghatározott méretű infrastruktúrával. A hálózat igénybevétele nem örökös jog, csak a piacon való maradást segíti elő, idővel létre kell hozni a kedvezményezettnek azt a saját infrastruktúrát, amely a teljes körű szolgáltatáshoz szükséges. A hálózat szabaddá tételére csak a jelentős piaci erővel bíró szolgáltatók kötelesek, szigorúan költségalapon.– Az előkészületek során sok vita volt arról, hogy infrastruktúra-, avagy szolgáltatásalapú versenyfeltételeket kell-e teremteni. A törvény ebből a szempontból milyen feltételeket teremt?– A törvény „mérsékelten infrastruktúraalapú”, hiszen nem zárja ki azokat, akik újólag lépnek a piacra, viszont nem mindenki jogosult olyan kedvezmények igénybevételére, ami az itt lévőknek kötelezettség. Ha a piaci feltételek teljesen infrastruktúraalapúak lennének, akkor nagyon sok szolgáltató nem léphetne be, hiszen olyan alapokkal nem rendelkezik, mint a Matáv vagy a Vivendi. Ugyanakkor teljesen szolgáltatásalapú verseny sem képzelhető el, hiszen ebben az esetben különösebb erőfeszítés nélkül egyik napról a másikra szolgáltatóvá válhatna bárki, és ugyanilyen gyorsan elhagyhatná a piacot, aminek a fogyasztók lennének a legfőbb károsultjai. Az Eht. tehát rendelkezik arról, hogy a piacra lépőnek milyen alapvető feltételeknek kell megfelelnie. Szeretnénk, ha verseny lenne, ugyanakkor ez nem mehet annak a rovására, amit a rendszerváltozás óta – évente 120-180 milliárd forintot – fektettek be ide a cégek. Ezt tiszteletben kell tartani, már csak azért is, mert a távközlési beruházások rendkívül tőkeigényesek, a megtérülési idő pedig hét-nyolc év.– A törvény életbelépésével a piac kialakulásában, illetve újrarendeződésében mennyiben lesz meghatározó az állam szerepe?– Állami beavatkozásra sokkal kevesebb lehetőség nyílik, mint eddig. A piacnyitás egyben azt a célt szolgálja, hogy az állam vonuljon ki erről a területről. Ugyanakkor megmarad a kötelezettsége, hogy az átalakuló szektort versenypiaci mederben tartsa, ne legyen visszarendeződés, ne legyen olyan monopolpiac, ahol árkartellek alakulnak ki. Ezeken a területeken bizonyos jogosítványokat az államnak fenn kell tartania, hiszen jövőre egy zárt rendszerből hirtelen térünk át a versenypiacra. Néhány év elteltével egy teljesen liberalizált piacon a fejlődés ütemének megfelelően új jogszabályokat kell megalkotni. Az állam bizonyos területeken továbbra is szabályozza az árakat, bár az Eht. szerint mindezt egy év múlva felül kell vizsgálni. Ha most nem lenne lehetőségünk a beavatkozásra, a vezetékes szolgáltatást nyújtó cégek nagy része hamar tönkremenne, és feleslegessé válnának a korábban nagy költséggel kiépített infrastruktúrák. Ezt például az adatátviteli piac fejlődésével megfelelő mértékben ki lehet használni, ám ez a piaci rész még nem olyan erős, hogy el tudjon tartani egy költséges hálózatot. A mobilcégek szabályozás nélkül háttérbe tudnák szorítani a vezetékesek nagy részét, aminek az lenne az eredménye, hogy kivonulnának a magyar piacról, és akkor, amikor az adatátviteli igények megnőnek, újból létre kellene hozni az infrastuktúrát. Az átmeneti időszakban, amíg a piac teljesen liberalizált nem lesz, néhány területen elengedhetetlen az állami szabályozás.– A mobilszolgáltatók többsége talán egyetlen pontját ellenezte a törvénynek, nevezetesen azt, hogy az állam határozza meg a helyhez kötött telefonról indított hívások díját. Az ilyen beavatkozások torzíthatják az egészséges versenyt.– Az ő piaci álláspontjuk teljesen érthető, az összgazdasági érdekeket figyelembe véve viszont az állam szempontjai nem ezek. Amikor tárgyaltuk a telefontarifákat, illetve az összekapcsolási díjakat, látszott, hogy egy tétel: a fix telefonról induló összekapcsolási díjak kérdése nyitott maradt, innentől az egész szabályozás érvényét veszítette. A mobilszolgáltatóknak az volt az ellenvetésük, hogy a fix telefonhívások díját miért az állam határozza meg, amikor a piac a legjobb szabályozó. A hatósági ár ez esetben azt jelenti, hogy meghatározunk egy maximált árat, aminél többet nem lehet elkérni a fogyasztótól, ha a hívását helyhez kötött telefonvonalról kezdi. Ebben az esetben az ársapka nem akadálya annak, hogy valaki piaci áron, akár ennél olcsóbban szolgáltasson.– A Hírközlési Főfelügyelet (HIF) közelmúltban kiadott tanulmánya szerint Magyarországon a fejlett távközlési infrastruktúra ellenére az internethasználat aránya még néhány kelet-európai országhoz képest is alacsony. A piaci liberalizáció mennyiben segítheti elő az internetezés elterjedését?– Az internethasználók száma elsősorban akkor emelkedik, ha a szolgáltatások ára a jelenleginél alacsonyabb lesz. A törvény ezt kétféleképpen segíti elő. Egyrészt meghatározza az internet eléréséért elkérhető legmagasabb árat, másrészt előírja, hogy a fogyasztóktól beszedett díj egy részét a távközlési cégnek át kell adnia az internetszol-gáltatónak. Az árak alakulására ez jótékony hatással lesz, hiszen az internetes cég olyan forráshoz jut hozzá, amit visszaforgathat, illetve ennyivel kevesebb pénzt kér a fogyasztóktól.– A nyugat-európai viszonyokat, illetve tapasztalatokat – tekintettel arra, hogy 1998-tól liberalizált a piac – mennyire vették figyelembe a törvény készítésekor?– A törvény teljesen EU-konform, Magyarország uniós csatlakozásáig pedig csak néhány ponton kell majd változtatni. Így például törölni kell azt a passzust, amelyet a már említett magyar piaci sajátosságok miatt meg kellett hagyni, hogy a jelentős piaci erővel bíró piaci szolgáltatók közül a nagyobb nem tud a kisebb területére bemenni, a kisebb viszont igen. Egészen más a helyzet most Magyarországon, mint az EU-ban a piacnyitás idején. A törvény elkészítésénél figyelembe vettük azokat a folyamatokat, amelyeket az európai piacon a liberalizáció teremtett meg. Amikor az ország az EU-hoz csatlakozik, a jogszabályok is teljes egészében konformak lesznek.– A törvény egyik újdonsága, hogy a HIF-et döntőbizottsági szerepkörrel ruházza fel. Miért lesz később erre szükség?– Lesznek egyedi döntések, például a vitás kérdések rendezésekor, amit az Eht.-ban nem lehet szabályozni. Az államnak a HIF-en keresztül lehetősége lesz arra, hogy elejét vegye a piaci devianciáknak, visszaéléseknek. A piaci szereplők egyébként támogatták ezt a rendelkezést, hiszen ez az ő védelmükben történik. Az erős hatóság nem a piacot gátolja, hanem segíti a résztvevőket.– A közelmúltban elhangzott, hogy a harmadik generációs mobilhálózat megteremtésének feltételeiről az ősszel dönteni szeretnének. A legnagyobb távközlési cégek óriási pénzeket fektettek az UMTS-licencekbe, ami rendkívül megterhelte a költségvetésüket. Ugyanakkor e tekintetben nem lehet óriási érdeklődésről beszélni.– A magas összegek miatt több országban rendkívüli nehézségekbe ütközött az UMTS bevezetése. Ezt felismerve a finnek például ingyen adták a koncessziót, és előtte alaposan megvizsgálták, melyik szolgáltatóra lehet számítani. Véleményem szerint Magyarországon is a pályáztatás lenne a leghasznosabb, erre az Eht. is lehetőséget ad. Annak nincs semmi értelme, hogy a licencek megvásárlásában tönkremenjen egy szolgáltató, és ott álljon a frekvencia kihasználatlanul. A legfontosabb cél, hogy a szolgáltatáshoz szükséges és megfelelő infrastruktúra kiépüljön Magyarországon. Igaz, hogy 2003-ig nem lehet szolgáltatni, jövő év elején a pályáztatást le lehet bonyolítani. Az érintett cégnek egy éve lesz arra, hogy kiépítse a hálózatát.