Az aranyifjítószóló madár

Ámi Lajos Szamosszeg toronyvégesi agrárproletárjai közé tartozott. 1886-ban született Vásárosnaményban, ahol apja községi cigány kovács volt. Anyja jándi magyar parasztcsaládból származott, és noha Ámi Lajos magyar környezetben nőtt fel, cigánynak tartotta magát. Nyolcéves korától a szatmárnémeti Frank-téglagyárban dolgozott, még a tűzmesteri szakmát is kitanulta, oklevelet mégsem kapott, úgyhogy a későbbiekben csak kontárként munkálkodhatott. Ráadásul tizennyolc évesen a gyárat is el kellett hagynia, mert beleszeretett mestere – Bunkó Vince – Gizella nevű lányába. El is vette volna feleségül, csakhogy – Ámi szavaival élve –: „Megtettem a bajt a tűzmester jányával...” Így aztán többet nem mert a mestere szeme elé kerülni. Ezután téglaégetőként bejárta az országot, katonának a nyíregyházi huszárezredhez került, leszerelése után pedig feleségül vett egy cigány lányt. Putrit építettek, vályogvetésből éltek. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, és hogy századát megmentse az éhhaláltól, a szövetséges német csapatoktól ellopott egy tehenet. A turpisság kiderült, Ámit akasztásra ítélték. Százada azonban kiállt érte. Bajtársai kijelentették: vagy mindenkit, vagy senkit se végezzenek ki, hiszen mindenki hibás. Így Ámi megúszta a lefokozással. A háború után aztán telket vásárolt, házat épített Szamosszegen, ’45-ben még földet is kapott. Később pedig a Dózsa termelőszövetkezet tagja lett. Szívvel-lélekkel dolgozott, még a „kiváló termelőszövetkezeti tag” címet is megkapta. Nem ettől lett azonban híres, hanem világraszóló mesemondó tehetségétől, amelyet – saját bevallása szerint – kovács apjától örökölt. Életének szinte minden részlete előbukkan valamilyen módon a történeteiben. Erdész Sándor néprajzkutató 1956 és1962 között kétszázhatvankét meséjét gyűjtötte össze, ezeket az Akadémiai Kiadó három kötetben jelentette meg, amelyek népmesét, tréfát, trufát, babonás történetet és állatmesét tartalmaznak. Olvasásukkor világossá válik, hogy a mesemondó haláláig hitt a sárkányok, a vont arany égbolt, az alattunk és felettünk levő „világréteg” létezésében. Tehetségét elismerték, és habár írni-olvasni nem tudott, 1959-ben a népművészet mestere címet kapta, s erre halálig büszke volt.Lázár Ervin kilenc történetet választott ki Ámi meséi közül, hogy hozzáférhetőbbé tegye a mesekedvelő gyermek- és felnőttolvasók számára. Többek között megismerhetjük Bunkó Vince meg a száz ember erejű bajnok küzdelmét, megtudhatjuk, hogyan tudott vizet fakasztani egy szegénylegény egy pillanat alatt ott, ahol a király szolgái már hét esztendeje hiába ástak kutat. És megdöbbenhetünk a cigány történetén, aki szegénysége feletti elkeseredésében egyenesen az Istent indult el megölni.Lázár Ervin átdolgozásában az eredeti történetekben előforduló, meglehetősen naturalisztikus elemek megszelídülnek, a tájnyelv közérthetővé válik, az író mégis a lehető leghívebben adja vissza a szamosháti mesevilág szépséges valóságát.Az aranyifjítószóló madár az Osiris kiadó gondozásában, Réber László nagyszerű illusztrációival díszítve jelenik meg a könyvhétre.