Az ő XX. századuk

„Mióta Bismarck, az államsocialismus mindenható apostola a szeszmonopolium behozatalának kérdését a német parlament elé terjesztette, s az állam e nemü egyedáruság előnyeit nemcsak pénzügyi tekintetekből, de a nép erkölcsi életének védelmi szempontjából is, – s erre még különös sulyt is fektetett – indokoltnak mutatta ki, azóta Európa külömböző országainak publicistái s politikusai a felvetett kérdés eszméi tisztázására nézve többféle irányban mondták el nézeteiket, s hol az állami monopolium ellen, hol pedig, s mondhatni legnagyobbrészt a szesz monopolium mellett törtek lándzsát ugy a publicisták, mint a szakkörök véleményei.Alglave tanárnak a szesz monopoliumról nehány év előtt a világba dobott eszméjét az államsocialista Bismarck hg. iparkodott a német állam érdekében legelőször életbe léptetni s igy e téren is minden európai államot megelőzve, az állam financiális érdekeinek emelésére oly pénzforrást teremteni, melynek eszméi eredetiségével ő ugyan nem dicsekedhetik, de annak gyakorlati alkalmazásában ő az első bátor vállalkozó.Állítólag két szempont vezérelte a német kancellárt tervének megvalósítása felé.a, fiananczialis: az állampénztárt uj milliókkal gazdagitani,b, erkölcsi: a pálinkaivás által elkorcsosult néperkölcsök megjavitási szempontja.Hogy e két szempont közül az első őszinte s akaratában gyökerező, azt senki sem vonja meg tőle, az hogy a második ép oly őszinte volna mint az első, ezt igen sokan leginkább pedig a munkásnép tagadja s e tagadás folyamán állitja:Hogyha Bismarck hg. oly emberies érzelemmel viseltetnék a munkálkodó nép erkölcsi s anyagi sorsa iránt, módjában állana azt tenni más eszközök alkalmazásba vétele által is, de mivel a humánusabb eszközöket, – bár azok keze ügyében vannak, nem alkalmazza, kétségtelen mondják, hogy Bismarck államsocialismusa leginkább a nép zsebére spekulál s a munkás nép erkölcsösitésének buvó köpönyege alatt ennek zsebéből szedi ki azt a 400-500 millió márka körül levő összeget, amennyire megközelitő számítás szerint Németországban a szesz bruttó jövedelme tehető.”(Szentiványi K. Gyula: A szesz és néperkölcs. In: Vallás és socialismus. Budapest, 1896, p. 145–149.)