Casus belli a múzeumból

Halder vezérezredes, a német szárazföldi haderő vezérkari főnöke1941. június 25-én, három nappal azután, hogy Németország megtámadta a Szovjetuniót, a következőket jegyezte be naplójába: „Magyarország részvétele kívánatos lenne. Magyarország azonban arra vár, hogy hivatalosan felkérjék. Politikai okoknál fogva a Führer ezt nem akarja.”Hitler nem Magyarország részvételét ellenezte, hanem a felkérést. Nem akarta elkötelezni magát újabb magyar igények kielégítésére – Románia kárára. Ezért volt döntő, hogy a katonák hozzák mozgásba a politikusokat, hogy azok aztán önként jelentkezzenek.Halder június 26-án Werth Henrikhez, a honvéd vezérkar főnökéhez küldött táviratában közli: „A német hadvezetés hálás lenne, ha Magyarország velünk tartana.”Werth már 1941 májusában elkezdte memorandumaival ostromolni Bárdossyt és a kormányt, hogy felkészítse őket a háborúban való részvételre. Május 6-án írja: „Amennyiben háborúra kerülne sor, úgy abban Finnország, Magyarország, valamint Románia részvétele is elkerülhetetlennek látszik. Egy német–orosz háború kimenetele nem kétséges, mert a német győzelem ez esetben sem vitatható. (...) Biztonsági politikánkat az adottságok miatt most már félreérthetetlenül és ingadozás nélkül a tengelyhatalmakra és elsősorban Németországra kell építenünk. (...) Sorsunk a tengelytől elválaszthatatlan. Biztonságunk érdekében tehát Németországgal garanciális és segélynyújtási politikai és katonai szövetséget kell kötnünk.”Június 14-én újból sürgetőleg lép fel:„Felhatalmazást kértem, hogy katonai vonalon vehessem fel az érintkezést az illetékes német katonai vezetőkkel. Ezen felhatalmazást mind ez ideig nem kaptam meg. (...) A katonai előkészületek alapján, megítélésem szerint, a háború Európa keleti felében rövid időn belül kirobbanhat. (...) Szilárd meggyőződésem szerint Magyarország a német–orosz háborúban nem maradhat tétlen. E háborúban részt kell vennünk! (...) A német–orosz háború igen rövid idő – talán 9-10 nap alatt kirobbanhat. (...) Éppen ezért újólag javaslom, hogy a kormány haladéktalanul lépjen érintkezésbe a német kormánnyal, és tegyen formális ajánlatot a német–orosz háborúhoz való önkéntes csatlakozáshoz. (...) A német haderő rövid idő alatt ki fogja vívni a győzelmet, éppúgy, mint eddig tette. (...) Magyarország részvétele is igen rövid ideig fog tartani ... a bevonultatott tartalékosok a leszerelés után még az aratásra is hazatérhetnek.”A katonák, a vezérkar Werth Henrik minden törekvése ellenére csak annyit tudtak elérni, hogy 1941. június 23-án Magyarország megszakította diplomáciai kapcsolatait Szovjet-Oroszországgal. Június 23-án Molotov külügyi népbiztos magához kérette Kristóffy József moszkvai magyar követet, és kérdést intézett hozzá Magyarország állásfoglalásával, a német–orosz konfliktussal kapcsolatban: „Közölte velem (mármint Molotov) – jelentette a követ Bárdossynak –, hogy a szovjet kormánynak, mint több ízben is kijelentette, nincsen követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben. Nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz. Az események gyors menete folytán azonban a szovjet kormánynak mielőbb tudnia kellene, hogy Magyarország szándékozik-e részt venni a háborúban, vagy semleges magatartást kíván-e?”