Elefántcsonttornyok – tudósok nélkül

Matematikai játékelméletekről, ésszerűtlen cselekvéseinkről és az erdők zöld színéről is láthatni filmeket Szolnokon, a pénteken este elkezdődött millenniumi tudományos filmszemlén. Húsz országból érkeztek versenyművek. A négy kategóriában vetélkedő mozgóképek egy sor érdekes kérdést vetnek fel, mindenekelőtt azt: honnan került elő ez a sok ismeretterjesztő munka? Nem a televíziós műhelyekből, annyi szent, hiszen a szinte kizárólag a reklámbevételre és a nézettségi mutatókra ügyelő tévétársaságok száműzték programjukról a tudományos ismeretterjesztést. Idehaza is, másutt is mostohagyermeknek tekintik a tudományos kisfilmeket, és, lám, a rendezők, a forgatókönyvírók, az elszánt ismeretterjesztők mégis dolgoznak valahol, valamiből, valakiknek... A szolnoki szemlét, amelyet a tervek szerint ezután kétévente a tudománynak szentelnek, az Akadémia is támogatja. Műsorfüzetéhez az MTA elnöke, Glatz Ferenc írt bevezetőt, a zsűri munkájában az alelnök, Vizi E. Szilveszter is részt vállalt. Még a megnyitó előtt kérdeztük a nemzetközi hírű agykutatót, Vizi E. Szilveszter akadémikust: szerinte mi lehet a szellemi hozadéka e fesztiválnak a tudományos ismeretekkel hadilábon álló magyar közgondolkodás számára?– A modern kor, a XXI. század új kihívásokkal jelentkezik – kezdi válaszát Vizi E. Szilveszter. – A szellemi tőke mindennél értékesebb lesz. A XX. század végén az áruk értékének döntő részét, 70-80 százalékát a belefektetett szellemi tőke szabja meg, és legfeljebb a 10-20-30 százalékát a nyersanyag értéke. A XIX. században ez pont fordítva volt. Mára már igen-igen felértékelődött az emberi tudás. Ha be akarunk lépni az Európai Unióba, márpedig ez a szándékunk, és annak a világnak akarunk a része lenni, amelyik már ma is tudásalapú társadalmakat épít, nekünk is felkészültnek kell lennünk. Többek között ezért is fontos módfelett a tudományos ismeretterjesztő társaság, a TIT munkássága, és ezért is értékelendő, hogy a kormányzat ebben az évben megbízta a Tiszamozi Kft.-t, hogy szervezzen nemzetközi tudományos filmszemlét. Nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen rendezvény hazánkban. Sajnos, a magyar közszolgálatiság nem felel meg a modern kor kihívásainak, hiányoznak a tudományos ismeretterjesztő előadások, filmek, az értékek iránti fogékonyságra nevelő programok. Ma mindent az érdek mozgat, és az az értékrend, amit a tudományos gondolkodásmód képvisel,hiányzik a műsorpolitikájukból. Hogy a szolnoki tudományos filmszemlére húsz országból 137 filmet neveztek be, és hogy ezek között igen szép számmal vannak magyar produkciók is, azt jelzi, valahol a háttérben munkálkodnak a hajdan világhírű mesterek tanítványai, utódai. Éppen ez az óriási érdeklődés, amely a szolnoki szemle iránt megnyilvánult, erősítheti bennünk a reményt, hogy egyszer majd közszolgálati televízióinkban is megjelenik annak a fajta gondolkodásmódnak és értékrendnek a közvetítése, amelyet a XX. század termelt ki a tudományok rendkívül gyors, exponenciális haladása révén.– Magyar részről feltűnően sok a társadalomtudományokkal foglalkozó versenyfilm, viszont alig találni olyan hazai munkát, amely az életünket erősen befolyásoló természettudományos felfedezésekkel foglalkozna.– Noha igazán büszkék az elmúlt évszázadban elért természettudományos eredményeinkre lehetünk... Hogy a filmek mégis elsősorban a társadalomtudományokkal foglalkoznak minálunk – mégsem szabad csodálkoznunk. A filmes hagyományok ugyanis ezek megjelenítését teszik könnyebbé, és nem a természettudományos eredményeink „mozgóképesítését”. Több érzékszervre hat egyszerre a film, ezért van sokkal több lehetősége a befogadó befolyásolására, mint az irodalomnak, a nyomtatott sajtónak. A tudományos ismeretterjesztő filmeknek éppen ezért nemcsak az a feladatuk, hogy a gondolat valódiságát közvetítsék, de azt is tudatosítaniuk kell nézőikben, hogy mit várhatunk tőle. Ezt mind hitelesen, közérthetően megjeleníteni – embert próbáló feladat.– Kiváltképpen, ha nem kap kellő támogatást szegény filmes a tudósoktól. A XIX. században, de még a XX.-ban is természetes volt, hogy a legnagyobb tudósok vállaltak az ismeretterjesztésben fontos feladatokat. Ma vagy tudományos tekintélyüket féltik a kutatók, és azért nem „alacsonyodnak le” az ismeretterjesztés szintjére, vagy pedig oly mértékben kételkednek a tudományos világ kiismerhetőségében, hogy neki se látnak tudásuk szélesebb körben való népszerűsítéséhez.– Lejárt az ideje az elefántcsonttoronyba zárkózó tudósnak. Ma a tudományos élet szereplőinek viszsza kell igazolniok az adófizető állampolgároknak, hogy mire költötték a pénzt és milyen eredményeket értek el. Kötelességük mindenki számára hozzáférhetővé tenni felfedezéseiket, méghozzá közérthetően, hiszen a tudás köztulajdon. Korábban, a XIX. és a XX. század fordulóján, de még a XX. század utolsó harmadában is természetes volt, hogy a királyi magyar természettudományos társulat, a modern időkben TIT néven emlegetett ismeretterjesztő társaság élén a legnagyobb tudósaink vállaltak vezető szerepet. Bugát Pál orvosprofesszor, akadémikus alapította a TIT-et, Eötvös Loránd, Jedlik Ányos, Szentágothai János, Ádám György, Benkő Lóránt volt többek között az elnöke százhatvan éves története során. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai mindig is jelentős szerepet vállaltak a tudományos ismeretterjesztésben. Nem lehet ez másként korunkban sem. Napjainkban, amikor az emberek többsége – sajnos – a boldogulást keresi, s nem a boldogságot, különösen nagy a jelentősége az értékek megjelenítésének. A tudományos értékeknek voltaképpen mindenkihez el kellene jutni. Miért? Kányádi Sándor négysorosát szoktam idézni válaszul: Aki megért és megértet, az egy népet megéltet. Azaz, aki a tudás birtokosa és átadója, megtanítója, fenntartja nemzetét. A megértés és a megértetés igen-igen fontos, mondhatni: nélkülözhetetlen tartozéka a magyar nyelv, kultúránk kovásza. Tudományos igazságokról, ismeretekről kivel-kivel az anyanyelvén lehet a legeredményesebben és a legkönnyebben társalogni, eszmét cserélni. A Kárpát-medencében élő magyar kultúrnemzetnek „csak” a szálláshelyét darabolták szét, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal reményeim szerint kulturális együvétartozásunk még nyilvánvalóbbá válik, és nem lesz kérdéses senki számára, hogy a szellemi élet legkiválóbbjai akkor állják meg a helyüket, ha egyszerre magyarok és európaiak.– Aligha véletlen, hogy a tudományos filmek nemzetközi szemléjét éppen Szolnokon, a Tisza partján rendezik meg. Borús vagy derűs gondolatok támadnak a nemzetközi hírű természettudósban, amikor a ciánszennyezett folyóval a háttérben nézi végig a filmeket?– A biológiai élővilágnak az a tragédiája, amely szoros összefüggésben van egy korunkra oly jellemző, profitéhes ipari bűncselekménnyel, komoly intelem mindannyiunk számára. (A Tiszáról is láthat filmeket a nemzetközi tudományos filmfesztivál közönsége.) És, ugyanakkor ott a boldogító felismerés is a Tisza mentén: a természet csodálatos erejének köszönhetően a folyó meglepően gyorsan magához tért.