Elfelejtett népirtás

Az óhaj egyszerre sírnivalóan kevés és lélekdidergetően megható: az örmények csupán azt szeretnék elérni, hogy 1915-ös holokausztjukat elismerje a világ. A világban szétszóródott nép különben ünnepel. A kereszténység fölvételének ezerhétszázadik évét.A genocídium emlékének szentelt szobában magányos oltárszoborként néz le ránk a feszületről az örmény arcú Jézus. A szemközti falon csupán a kereszt a corpusszal, oldalt képek, a tárlókban újságokból kivágott, valószerűtlenül szörnyűséges fotográfiák az 1915-ös örmény mészárlásokról – a rettenet gondosan megörökített dokumentumai. Az atomkornak is nevezett XX. század ritkán emlegetett infernója, amelyben majdnem eltűnt egy nép. Pontosabban: majdnem eltüntették. Most a világban szétszóródva is készül ünnepére: ezerhétszáz esztendővel ezelőtt, 301. június 17-én nyilvánította a keresztény hitet államvallássá királya, Trdat, és az örmény így az egyik legrégibb keresztény egyház.Az egyetlen magyarországi örmény istenháza Budapesten, az Orlay utca egyik gyönyörű épületének földszintjén fogadja vasárnaponként a kisszámú hívet, akik azt várják, hogy legyen ismét örmény papjuk. Csöndes büszkeséggel tölti el őket a tudat, hogy előbb vették föl a kereszténységet, mint a római egyház hívei. Nem gőgösek és nem kirekesztők, hiszen megtapasztalták az ilyen magatartás átkait Örményországban s a diaszpórában is.Az ezerhétszázadik évfordulót az örmények igyekeznek az összetartozás érzésének erősítésével megünnepelni, magyarázza az Orlay utcai Örmény Ház közösségének három tagja, akik személyükben maguk is jelképezik nemzetük sorsát.A borongós tekintetű, egzotikus szépségű Károlyi Zsaszmen az Országos Örmény Önkormányzat erdélyi referense. A volt Szovjetunióból érkezett Magyarországra – a szerelem, a férje hozta ide. Amúgy Bakuban született, mivel karabahi szülei oda menekültek annak idején. Zsaszmen persze tud örményül, de oroszul tanult az iskolában, s hibátlanul beszéli a magyart is, némi akcentussal. 1977-től él itt, választott hazájában. A másik beszélgetőtárs Avanesian Alex, az ismert rádiós szakember, akinek szülőhazája Magyarország. Örményül szüleitől tanult meg, akik igen kalandosan kerültek Budapestre. Alex családja híres szőnyegkereskedő família volt, az Örmény Házban pompásabbnál pompásabb szőnyegek borítják a falakat és a padlót – Alex édesapjának ajándékai. Ha örmény származású emberrel találkozik valaki, semmin sem csodálkozhat, oly kacskaringós életutakat ismerhet meg. Alexé sem kétköznapi történet. Az édesanyja Erdélyben nevelkedett, az oda menekült közösségben, onnan hozta el a férje Magyarországra, aki viszont ide menekült. Alex fiukba tudatosan ojtották bele ősei szellemi örökségét, Jerevánba küldték diplomázni, s a fiú onnan hozott magának örmény feleséget.A legkevesebbet Edvard beszél. Alig tíz éve él Magyarországon, letelepedett itt a családjával, de a különleges kifejezéseket még lassan fejti meg. Ő is szovjet állampolgár volt, aztán máshol élt egy darabig, most a magyarországi örmény közösség lelkes tagja, büszkén mutogatja az Örmény Ház kincseit, amelyek nem közismertek.A legtöbb tárgy egyházi eredetű. Aranyszállal szőtt, domborműves papi ruhák, amelyek a szivárvány minden színében tündökölnek. Apácák szőtték, varrták, hímezték őket. Az eredeti örmény miseruhákra a régi kéziratokból származó mintákat másolták rá szorgos kezek, a tarka posztópapucs szokatlan látvány egy nyugati kereszténynek. Ebben állt a pap az oltár előtt a szertartás alatt, nem utcai cipőben.És a többi emlék, tárgy tetszőleges rendben sorakozik a tárlókban, asztalokon, szekrényekben. Könyvek, kelyhek, szobrok, képek, a Szeván-tó vize palackba zárva, kövek és föld Örményországból, az Ararát fotón és festményeken, s jeles örmény férfiak portréi. Megbarnult családi fényképek, üres kincsesláda, de még Szamosújvár pallosa is itt van, bizonyítva az erdélyi város egykori pallosjogát. A hosszú asztal körül százéves székek, mind más, ahogyan sikerült összeszedni őket, ezeken ülnek az örmény kisebbségi önkormányzat képviselői, ha megvitatják a soros tennivalókat. Egy-egy hagyatékból is előkerülnek újabb dokumentumok, adalékok a magyarországi örménység históriájából. A vitrinben nagy barna borítékokban hever dr. Dudutz Károly hagyatéka, még földolgozás előtt áll. Különben az egész Orlay utcai gyűjtemény földolgozatlan, nemrég kötöttek előszerződést az Örmény Történeti Múzeummal és az ottani tudományos akadémiával arról, hogy fél évre Magyarországra küldenek egy muzeológust, vizsgálja meg a könyveket, tárgyakat, írásos emlékeket, okiratokat.A misék összegyűjtik legalább a budapesti örményeket, magyarázzák, de a hívek nem igazán oldódnak föl. Edvard meg Alex az örmény lélek sajátosságait taglalja. Az örmény ember az istentisztelet után igényli a baráti, családias összejöveteleket, magyarázzák. A szamosújvári öregasszonyok a parókiára vonultak, vitték a süteményüket, s a papjuk velük töltötte az időt. Edvard bólogat. Nem a távolságtartás jellemzi az áhítat keltette hangulatot, hanem éppen a szeretet, az összetartozás érzése. De most lengyel származású papjuk van, aki bár örményül misézik, s örményül idézi a Szentírást, nem tud örményül. Pál atya igyekszik, de nem igazi örmény, ezért készülnek hozni hazulról magukfajtát, referálnak.Nagy ünnepeken Bécsből érkezik pap, de ez ritkán esik meg. A papképzésük sem egyszerű, minthogy mindig üldözték őket. Mechitar Sebastaci 1701-ben alapította meg Isztambulban a mechitarista rendet, itt képezték az örmény papokat, később a törökországi üldöztetések elől egy olasz szigetre települt a rend. A magyarországi örmény papokat is a Szent Lázár-szigeten oktatták, később a bécsi rendben is. Sajnos kicsi a hitközség, egy papot viszont el kell tartani, mondja Alex. Erősen bíznak a mostani népszámlálási adatokban s abban, hogy összefog a magyarországi örménység.Jellegzetes az örmény kőkereszt, vagy ahogyan ők mondják, a kereszteskő. Ezt a képet faragták a templomokra, a sírkövekre, s tavaly a budapesti Petőfi téren is fölállítottak egyet az örmény genocídium nyolcvanötödik évfordulóján. Örményország – Arménia – története szakadatlan küzdelem volt 1915 előtt is, a szomszédok, a nagyhatalmak mindig osztozkodtak a földjén, az örmény vallás is szálka volt a szemükben. Perzsák, rómaiak, irániak, bizánciak, arabok és törökök viaskodnak Örményországért, de a legpusztítóbb gyűlöletet mindig a törökök tanúsították iránta. Végül 1915-ben – gondos tervezés után s hidegvérrel történt végrehajtással – az ifjútörököknek csaknem sikerült felszámolniuk a Törökországhoz kényszerített két és fél milliós örmény lakosságot. A népirtás után megmaradt ezreket a mezopotámiai sivatagba deportálták élelem és víz nélkül. A tizennégyezres menetoszlop tagjai közül százan maradtak életben, a tizennyolcezer lelkes másik csapatból százötvenen érkeztek célba. Törökország két és fél milliós örmény lakosságából 1915 és 1922 között másfél milliót irtottak ki, amit ma sem akarják hivatalosan elismerni.A 2001. esztendő június 17-éjét az örmények napjává nyilvánította az ENSZ, a világban szétszóródott örmények szíve vélhetően egyszerre dobban meg az ezt megelőző éjszakán, midőn Ecsmiadzinban, az örmény kereszténység bölcsőjének tartott városban megkondul a harang. Budapesten az Orlay utcai Örmény Házban is készülnek a nagy napra, Szent Ecsmiadzin ünnepére. Az örmény egyház védőszentje, Világosító Szent Gergely egyike az egyetemes keresztény egyház legnagyobb misszionáriusainak. Az ő útmutatása alapján épült meg Ecsmiadzinban az első keresztény templom, s az ő hatására nyilvánította Trdat király államvallássá a kereszténységet. A harang június 16-án éjjel szólal meg az örményországi városban, nyugat felé halad, s 17-én visszaérkezik Ecsmiadzinba. Interneten, televíziós csatornákon, telefonon és személyesen tartják egymással a kapcsolatot az örmények e napon és éjszakán.A magyarországi örmények és barátaik is méltóképpen ünnepelnek, mondja Zsaszmen és Alex. Tavaly Szamosújvárról hazajövet határozták el, hogy nagyszabású zenés-táncos előadással emlékeznek meg az 1700. évfordulóról. Örmény legenda címmel mutatják be Melis László kortárs szerző tánckantátáját a kiscelli barokk romtemplomban hazai és örmény művészek közreműködésével június 16–17–18-án. Az Arménia Népe Kulturális Egyesület, a Magyarországi Örmény Egyház, a Budapesti Kamaraopera Alapítvány és a Magyar Állami Népi Együttes közreműködésével adják elő a legendát, amelyben Világosító Szent Gergely és az örmény vértanúk története elevenedik meg.Június 16-án, ma éjszaka az örményekért szólnak a harangok. S az örmények erősen remélik, hogy ezerhétszáz esztendő után végre a békességet és a nyugalmat zengik.