Elpárolgó tervek

Mielőtt ásványvíz-palackozó üzemet vagy gyógyfürdőkomplexumot álmodnánk a kiskertünkben váratlanul meglelt hőforrás mellé, érdemes tisztázni néhány fogalmat.A meleg nyárban nehéz visszaemlékezni azokra a csontfagyasztó téli napokra, amikor leírhatatlanul kellemes élményt nyújt egy félórás ücsörgés hazánk számtalan termálfürdőjének egyikében. „Budapest a fürdők városa”, „Magyarország termálvíz-nagyhatalom” – ehhez hasonló szlogeneket gyakran lehet hallani, de kevesen tudják, hogy hazánk hévízkészlete nem csak fürdők létesítésével hasznosítható. Ennek ellenére nem véletlen, hogy a termálvizek hasznosításánál legtöbbször fürdők építését tervezik, hiszen a gyógyturizmus nyereséges üzletágnak számít.– Eredetileg azt hittük, hogy a gyógyszállók veszteségét a többi hotelünk nyereségéből kell majd pótolni. A valóságban azonban pont az ellenkezője történt. A gyógyszállók bevétele és kihasználtsága magasan az átlag felett van – mondta lapunk kérdésére Betegh Sándor, a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Rt. vezérigazgatója. Az üzletember kifejtette: gyógyszállodáikban szinte egész évben minden szoba foglalt, és a többségükben külföldi vendégek vannak. A külföldiek azért kedvelik a magyar gyógyszállókat, mert aránylag olcsón juthatnak egyéni szolgáltatásokhoz. Másrészt egyre nagyobb divat a szabadság eltöltésének ez a kifejezetten nyugtató és pihentető formája.Általában nagy tervek születnek akkor, ha valaki felfedezi: földje nemcsak talaj- vagy karsztvizet rejt, hanem – megfelelő mélységben – termálvizet is.– Az intenzív fejlesztés apostolai általában nem ismerik a hévízfeltárásra alkalmatlan területeket, és nem hajlandók tudomásul venni, hogy hévizeink jelentős részét a minőségük miatt csak vízellátásra vagy fűtésre hasznosíthatjuk – írja egyik tanulmányában Lorberer Árpád, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. Hidrológiai Intézetének munkatársa. A szakértő figyelmeztetett, hogy nem minden termálvíz gyógyvíz, és a termálvíz felhasználásának a fürdők építésén kívül számos más módja van: hévizeink különböző minőségűek, és ennek megfelelően hasznosíthatók. Magyarországon már négy-öt tervezetet is készítettek a villamos energia termelésére alkalmas, száz foknál melegebb termálvizek hasznosítására. Az ország területén több közintézményt, helyenként lakótelepet is fűtenek hévízzel. Az Alföldön jelentős a termálvizek mezőgazdasági célú felhasználása, elsősorban üvegházak fűtésére. Hazánk a geotermikus energia hasznosításában a világranglista hetedik helyén áll. Az egy főre jutó mezőgazdasági célú hévízhasznosításban, ha az összes energiamennyiséget számítjuk, világelsők vagyunk.– Sok téves hiedelem is kapcsolódik a hévizekhez – magyarázta Lorberer Árpád. – Ilyen például az, hogy minél melegebb a víz, annál erősebb gyógyhatása van. Ám a gyógy- és a hévíz csak köszönő viszonyban vannak egymással, de nem ugyanaz a jelentésük. Gyógyvíz az, amelynek bizonyított gyógyhatása van, és gyógyvizeink között vannak hideg és termálvizek is. Termálvíznek, más néven hévíznek eredetileg azt a vizet nevezték, amely télen nem fagyott be. Ma hivatalosan azt tekintjük hévíznek, amelynek a felszínen mérhető – úgynevezett kifolyóvíz – hőmérséklete harminc foknál melegebb. 1984-ig ez a hőfokhatár 35 fok volt, de később alkalmazkodtunk az európai szabványhoz.Lorberer Árpád szerint a termálvizek hasznosításával kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy sokszor nem eléggé átgondoltak a tervek. Építettek már úgy uszodát, hogy csak utána derült ki: nem elég nagy a termálkút hozama, és nem lehet megtölteni a medencét. Máshol csak a palackozóüzem megépítését követően tudakolták meg az építők, hogy az ott lévő hévízkútból nem nyerhetnek ásványvizet. Az erőltetett kitermelés miatt már nem egy termál- és hideg vizű forrás elapadt, csökkent a hőmérséklete, megváltozott a vegyi összetétele és minősége. A szakértő szerint fürdőket a Kisalföldön érdemes még építeni. Somogy és Zala megyében pedig jobban ki kellene használni mezőgazdasági célra az ott lévő termálvizet.