Elmentünk Isztambulba és valami nagyon furcsa dolgot találtunk

A nyár végével sem kell lemondanunk az utazásokról, sőt, az őszi szezonban előtérbe kerülnek azok a desztinációk, ahol a tengerparti pihenés helyett egy-egy város felfedezése a fő cél, és ahol akár egy hosszú hétvége is elég ahhoz, hogy az ember kiszakadjon a hétköznapokból és egy új kultúrát ismerjen meg. A magyarok által igen kedvelt egyik ilyen úti cél Isztambul, amely történelmi sokszínűsége és múltja miatt bőven ad programlehetőségeket akár egy rövidebb kiruccanás esetén is. Sokan maguknak szervezik ezeket az utakat, de mi most inkább kipróbáltuk, milyen egy szervezett, csoportos utazás keretében megismerni a várost, és egy meglepő dologra is bukkantunk.

Hajózás a Boszporuszon Fotó: Bujtás Merdzsán

Nem először jártam Isztambulban, mégis ez volt az első alkalom, hogy nem egyénileg szerveztem meg az utamat, hanem egy utazási iroda segítségével látogattam el négy napra a méltán híres török városba. Az utazást megelőzően voltak kétségeim, hogy ebben a formában ez valóban nekem való-e, a kötöttségek, a kötött programok, sokkal inkább szeretem magam kitalálni, és az adott nap hangulatához igazítani azt. Szerencsére a Mettravel azon túl, hogy egyébként török tulajdonosa van – így bíztam benne, hogy érdekes és izgalmas lesz ez a szűk négy nap –, többféle megoldást is kínál. Amit a csomag fixen tartalmazott, az a repülőút, a transzfer, a szállás négycsillagos hotelben reggelivel, a tömegközlekedéshez szükséges kártya egy bizonyos keretösszeggel (ez természetesen utántölthető), valamint az idegenvezetői kíséret, aki már a budapesti reptértől kezdve végig a csoporttal volt. 

A Turkish Airlines gépe a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren Fotó: Bujtás Merdzsán

A városnéző programok azonban fakultatívak voltak, így mindenki maga dönthette el, hogy szeretne-e rajtuk részt venni vagy egyénileg fedezi fel a várost. Úgy voltam vele, hogy ha már így mentem, akkor maximálisan kiveszem a részemet, így minden ilyen programra jelentkeztem és nem bántam meg. Gabriella, az idegenvezető ugyanis olyan információkat osztott meg a különböző nevezetességek felkeresésekor, amiket addig nem hallottam, pedig már többször jártam Isztambulban. Érezhető volt, hogy nagyon közel áll a szívéhez a város, és valóban, az egyik ebéd alkalmával mesélt arról, mennyire beleszeretett a városba és szabadidejében is sok időt tölt azzal, hogy lehetőleg török forrásokból még több, érdekes információt szerezzen Isztambulról, valamint a török kultúráról, amit aztán elmesél a vele együtt utazóknak is. 

Mire elég három/négy nap Isztambulban?

Szerencsére Budapestről napi szinten több járat is indul a török városba, így rugalmasan kihasználható a rövid, pár napos utazás is. A Turkish Airlines napi szinten jellemzően három járatot indít Isztambulba, de a WizzAir is egy napi, és egy heti négy alkalommal induló járatot biztosít, valamint ott van még a török fapados légitársaság, a Pegasus, szintén egy naponta közlekedő, és egy heti egyszer induló járattal, igaz, ez másik, a belvárostól messzebb lévő reptérre szállítja az utasokat. Ha maximálisan ki szeretnénk használni a rendelkezésre álló néhány napot, akkor érdemes a Turkish reggel 9 órás járatával menni Isztambulba és a helyi idő szerint este fél 7-kor Budapestre induló járatával hazajönni. 

Isztambul reptere hatalmas, nem egyszerű eligazodni a leszállást követően sem, így jól jöhet egy tapasztalt ember, főként azoknak, akik először utaznak, vagy egyáltalán nem beszélnek nyelveket, így hasznos volt, hogy az idegenvezető hölgy is a csoporttal együtt utazott. A reptértől a hotelig az út busszal körülbelül  negyven percet vett igénybe, közben alapvető érdekességeket is megtudhattunk a városról. Fontos kiemelni, hogy Isztambul esetében is érvényes az, ami más török vagy épp egyiptomi desztinációknál is: a négycsillagos szállás nem feltétlenül az, amit Európa nagy részén megszoktunk, előfordulhat, hogy a hotel már némiképp felújítandó állapotban van. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor nem érhet túl nagy meglepetés minket, és szerencsére bőven van annyi látnivaló, hogy a szállás igazából az alváson kívül más célt nagyon nem szolgál.

Hatalmas az isztambuli reptér, rengeteg a turista is Fotó: Bujtás Merdzsán

A hotelünk a Laleli negyedben volt, amely elhelyezkedését tekintve tökéletes választás, hiszen abszolút a központban van, Isztambul tömegközlekedése pedig elég jól szervezett, a közelben pár száz méter sétára mind metró, mind villamos elérhető, és csupán néhány megállóra van a leghíresebb nevezetességektől − kérdés, hogy az ember hányadik villamosra fér fel, mert napközben elég nagy a tömeg. Így az érkezést követően a délutáni kis időt kihasználva lehetőség volt egy gyors ebédre és valutaváltásra, egy laza sétával a Hippodróm − mai nevén Szultanahmet −  térre, miközben benéztünk a Nagy Bazárba, illetve meglátogattuk a Kék mecsetet is, mely a belsejét borító kék csempéről lett igazán híres. Ekkor a nap végén még az is, aki életében először járt Isztambulban, kapott egy érzést a várost illetően, ami leggyakrabban pozitív és beszippantja az embert. A város ugyanis amellett, hogy két kontinensen − Európa és Ázsia − helyezkedik el, valamint, hogy napjainkban Törökország kulturális, művészeti és gazdasági központja is, olyan történelmi helyszín − Bizánc, majd Konstantinápoly −, amely megőrizte az ókori görög, római, bizánci és oszmán épületeket és ezzel együtt múltját is. Így aki úgy dönt, hogy felfedezi a várost, az érezheti úgy, hogy az, amit olyan sok éven át tanult az iskolapadban, itt életre kelt. 

A Kék mecset Fotó: Bujtás Merdzsán

Topkapi Palota, Hagia Szophia, Ciszterna Bazilika

Második nap a reggelit követően elsőként a Topkapi Palotát néztük meg, amely a szultánok fényűző rezidenciájaként szolgált négy évszázadon keresztül. A palota bejárásával rögtön érzékelhetjük az egykori Oszmán Birodalom erejét és hatalmasságát. Nem mellesleg itt található a világ egyik legnagyobb gyémántja, a Kasziddaszámár gyémánt és Mohamed proféta állítólagos tárgyai is.

Magyar kardok a Topkapi Palotában. Fotó: Bujtás Merdzsán

A palota után az „isteni bölcsesség” temploma következett, vagyis a Hagia Szophia, amely a bizánci építészet egyik legfontosabb emléke és egyben Isztambul legősibb vallási épülete. Az ikonikus látnivaló valószínűleg azért került a fakultatív programok közé, mivel 2024 januárja óta belépőjegy ellenében látogatható, korábban ingyenes volt, de az óriási érdeklődés miatt több órát kellett sorban állni. A – napjainkban ismét – mecsetben a látogatók a felső galériáról tudják megcsodálni az épületet, a földszint a hívők számára van fenntartva. 

Hagia Szophia Fotó: Bujtás Merdzsán

Itt ért minket az a meglepetés, amelyről valószínűleg nem sokan tudnak azok közül sem, akik már voltak korábban a történelmi épületben. Az egyik márványoszlopnál a szemfülesek ugyanis észrevehetnek egy kis apostolt belefaragva a falba. Többször jártam már Isztambul leghíresebb épületében, azonban ezt korábban soha nem fedeztem fel, az idegenvezető hívta fel rá a figyelmet és hozzátette, nem sokan tudnak ennek a „műnek” a létezéséről. Szóval nekem már összességében emiatt érdemes volt a csoportos utazást választanom.

A Hagia Szophia egy apostolt rejt a belsejében, az alkotó kilétéről semmit nem tudni. Fotó: Bujtás Merdzsán

Következő állomás a közelben lévő Ciszterna Bazilika, vagy más néven az Elsüllyedt Palota volt, ami egykor víztározóként működött. Elképesztő látvány, a tervezett programok közül semmiképp nem érdemes lehagyni a listáról. A ciszterna egyik különlegessége a két Medusza-fej, amelyek közül az egyik fejjel lefelé, a másik pedig oldalt fekszik. A pontos eredetük nem ismert a mai napig, de valószínűleg római kori  épületekből származhatnak.

Medusza-fej a Ciszterna Bazilikában Fotó: Bujtás Merdzsán

A három program még úgy is egy fél nap, ha már előre megvannak a belépőjegyek, ez egyébként a csoportos utazás előnye volt, hiszen mindegyik látványosság külön-külön hatalmas helyszín és szinte bármennyi időt el lehet bennük tölteni, nem beszélve a bejutásról. Érdemes a reggeli órákban, korán elindulni, mert délutántól a tömeg még nagyobb, így a sorok is egyre nagyobbak és több időt kell várakozni, ha pedig még meleg is van, akkor a várakozás szinte elviselhetetlen.

Ezután a nap hátralevő részében sétálhatunk a városban, fotózhatunk macskákat a különböző nevezetességek előtt, lesétálhatunk például Eminönü kikötőjébe megenni egy isztambuli halas szendvicset (balik ekmek).

Macskákat minden négyzetméteren, így minden látványosság előtt láthatunk Fotó: Bujtás Merdzsán

Szulejmán-mecset, hajókázás a Boszporuszon, Balat-negyed

Harmadik nap a szállodától pár perces sétára megérkeztünk a Szulejmán-mecsethez. Ez Isztambul legnagyobb mecsete volt. A mellette található türbe pedig I. (Nagy) Szulejmán, Hürrem és lányuk, Mihrimah nyughelye. Felmerülhet a kérdés, hogy minek nézne meg az ember ennyi mecsetet, ha már látta a Kék mecsetet is és az Hagia Szophiát is, azonban ez egy Isztambul rengeteg varázslata közül. Egyszerűen beszippantja az embert a helyi kultúra, ezek az ősi épületek, és az ember nem bír betelni velük, mindegyik egy új impulzust ad.

A Szulejmán-mecset belseje Fotó: Bujtás Merdzsán

Ezután − szintén sétával − hajóra szálltunk és végigmentünk a Boszporusz csatornáján. A fedélzeten kávé, tea, alkohol, különböző snackek elérhetőek, valamint egy profi fotós is igyekszik megörökíteni a pillanatot, igaz ez fizetős szolgáltatás, de cserébe jól megkomponált, retusált fotókat kaphatunk a kezünkbe az út végén. A hajókázás alatt lehetőség van megnézni a különböző oszmán palotákat, köztük az európai oldalon méltán híres Dolmabahçe palotát, az ázsiai oldalon a Beylerbeyi palotát, az aprócska szigetre épült Szűz tornyát, valamint a lenyűgöző Ortaköy-mecsetet is, amely a Boszporusz híd előtt található.

Az Ortaköy-mecset. Fotó: Bujtás Merdzsán

 A nap utolsó szervezett programja a Balat-negyed felfedezése volt, amely az UNESCO világörökségi listáján is helyet kapott. Macskaköves utcácskák, színes, két- vagy háromemeletes faházak, az utcákról az Aranyszarvra nyíló kilátás és művészeti galériák jellemzik a városnak ezen részét. A jelentős történelmi örökséget képviselő műemlék épületek közé tartozik a Szent György-emplom, amely a XVII. század óta székhelye a keleti ortodox egyháznak. 

Balat-negyed, itt frissen készül a gözleme Fotó: Bujtás Merdzsán

A napot mindezek megtekintése után az Egyiptomi Fűszerbazárban zártuk, itt lehetőség van megvásárolni a rokonoknak szánt olívabogyót, pisztáciát, különböző szárított gyümölcsöket, magvakat és persze rengeteg más ajándéktárgyat is. A bazárokban és úgy általánosságban is Isztambulban inkább a készpénzt preferálják, de természetesen lehet bankkártyával is fizetni, viszont akkor készüljünk fel arra, hogy kevésbé tudunk alkudni.

A negyedik napon a délelőtti járattal indultunk vissza Budapestre, de aki az esti Turkish-járatot választja, annak még lehetősége van több időt eltölteni akár a Nagy Bazárban, napközbeni, illetve esti programnak is kiváló lehet bármelyik nap a Galata torony–Taksim tér–Istiklal sugárút, itt található ugyanis Isztambul bevásárló- és szórakozónegyed központja. 

A Galata torony a háttérben. Fotó: Bujtás Merdzsán

Isztambul egyébként 0-24-ben nyüzsög, így minden napszakban találhatunk magunknak programot, az is jól jár, aki pacsirta típus és az éjjeli baglyoknak sem kell aggódniuk, este 11-kor is még bőven nyitva van minden üzlet, különböző boltok, az éttermek, bárok pedig még tovább, és mint minden nagyvárosban, így Isztambulban is gombamód szaporodnak a különböző rooftop bárok.