Erőműmutatványok

Huszonegy évesen a Szovjetunióba deportálták, mert 1956-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetem MEFESZ-vezetőségének (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) tagja volt, és részt vállalt a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács munkájában. Hazatérte után csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni, majd az 1963-as amnesztia után folytathatta tanulmányait.A rendszerváltásig mint vegyészmérnök az olajiparban dolgozott különböző beosztásokban. Aztán a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, 1993-tól az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára lett. Szűcs Istvánt, a hazai energetika kiváló szakemberét a Horn-kormány az elsők között menesztette.– Megkeseredett ember?– Nem.– Könyve, a Mérföldkövek... azt sugallja, hogy nem teljesen így gondolta, amikor bekapcsolódott 1987-ben a politikába.– Ezzel már egyetértek. Bár az Antall-kormány kezdetben sok mindent megtett, hogy a gazdaság, az energiaipar helyzete ne úgy alakuljon, ahogyan később alakult, a Horn-kormány időszaka alatt mégis szinte teljesen átkerült a külföldiek kezébe. Nem kellett volna olyan gyorsan liberalizálni a energetikai ipart. Erre nem voltunk felkészülve.– A rendszerváltás időszakában gondolt-e arra, hogy képviselő, majd helyettes államtitkár lesz?– Nem. Egyvalamire gondoltam 1956 óta: hogy meg kellene válni a szovjet rendszertől. Azt tudtam, hogy az első lehetséges alkalommal részt veszek valamilyen szervezetben, amely erodálja a kommunista rendszert.– Mint műszaki értelmiségi mindjárt a kezdet kezdetén kifogásolta nemcsak a képviselőcsoportban, hanem Antall József miniszterelnöknél is, hogy a rendszer átalakításában a humán értelmiség sokkal nagyobb szerepet kap, mint a műszaki értelmiség.– 1990. február 17-re megszerveztük a mérnökfórumot, többek között Kardos Antalnéval és Szabó Ivánnal. A műegyetemi rendezvényen több mint nyolcszázan vettek részt. Ott mindjárt négyszázötvenen feliratkoztak az MDF mérnök tagozatára. Sajnos a párt a későbbiek során nem használta fel a tudásukat.– Azt hiszem, abban az időben elsősorban arra figyeltek, hogy megteremtődjenek a polgári demokrácia, a jogállamiság feltételei. Ehhez viszont jogászok, bölcsészek, politikához értő emberek kellettek.– Ez igaz. Az Antall-kormány iszonyú erőfeszítéssel, a törvényalkotás dömpingjével megtette, amit lehetett a polgári, a parlamentáris demokráciáért. De a katedrális építéséhez az is hozzátartozik, hogy a csöpögő csapot is meg kell tudni bőrözni.– Látszik, hogy mindent műszaki szemmel néz. A taxisblokádot hogyan értékeli, hiszen a gazdasági bizottság titkára, majd alelnöke volt.– A kormány képviselője a gazdasági bizottság ülésén bejelentette, hogy nem lesz üzemanyagár-emelés. Amikor vége lett az ülésnek, beültem az autóba, és átmentem a Parlamentbe. A kocsiban hallgattam a tizenhárom órás híreket, ahol bemondták, az ipari miniszter bejelentette a benzináremelést. Megdöbbentem. Kormánypárti emberek voltunk, és még a bizottság sem tudott előre semmit.– Emelni kellett az árat?– Akkor még ilyen drasztikusan nem. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt mint állami vállalat erőszakolta ki az emelést, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium beugrott neki. Az OKGT-nek Zsengellér István volt a vezetője.– De a tröszt a kormánynak volt alárendelve, nem?– De. Azt kellett volna mondani, hogy nem fogadjuk el az OKGT kezdeményezését, és nem emelünk árat. Halmozza a hiányokat a vállalat.– Lehet, hogy valakik előre látták a taxisblokád következményeit?– Nem tudom, de bizonyára nem véletlen, hogy a Zsengellér családot az SZDSZ környékén találhatjuk. Azt kellett volna tenni, amit a mostani kormány: nem engedi emelni a földgáz árát két évig, csak hat százalékkal.– De erre azt mondja az ellenzék, hogy veszélyezteti a piacgazdaságot.– Hadd mondja. Helyesen cselekszik a kormány. Ugyanis ha nem avatkozna bele, akkor száz százalékkal drágábban adná a Mol a gázt.– Említette, hogy az energetikai ipart a Horn-kormány alatt privatizálták, vagyis Suchman Tamás vezényelte le az eladásokat.– Négy nap alatt adták el az erőműveket a külföldieknek bagóért. Külföldön fogalmazták a szerződést is.– Ön mit csinált 1993-tól másfél évig mint államtitkár-helyettes?– Sok mindent. Megalkottuk Magyarország energiapolitikáját. Addig ilyen nem volt. Ami a földgázt, a villamos energiát illeti, teljesen függő helyzetben voltunk a Szovjetuniótól, később Oroszországtól. A villamosenergia-törvénnyel csökkentettük az Oroszországból jövő villamosenergia-importot harminc százalékról néhány százalékra. Az önellátásra tértünk át. Például az Országgyűlés elfogadta a készletezési törvényt. 1989-ben motorhajtó anyagokból, nyersolajból, benzinből, gázolajból mindössze félnapos tartalékunk volt. A törvény után száznapos tartalékot halmoztunk fel. Elkészítettük az országos energiatakarékossági és erőmű-fejlesztési programot. Végrehajtottuk a bányaerőmű-integrációt, kényszerből visszafejlesztettük a szénbányászatot, mivel háromszor-négyszer olyan drágán bányásztuk a szenet, mint amennyiért meg lehetett vásárolni. Gáztörvényünk összefér az EU-éval, nem is kell rajta változtatni. Egyszóval tudatosan megtervezett energiapolitikánk lett.– De 1994 júliusában sok minden megszakadt.– Július 15-én, péntek délután a Parlamentben folyt a Horn-kormány eskütétele, bemutatkozása, amikor szinte azzal egy időben Soós Károly Attila közölte velem, hogy felmentenek, és megszüntetik az energetikaipar helyettes államtitkári szintű irányítását. Útban voltunk nekik, a stratégiailag fontos energiaipart így tudták privatizálni. A vértesi erőmű kivételével – ez a legöregebb erőművünk – minden idegen kézre került. Óriási kárt okoztak az országnak. Magyarország nem ura többé a százhalombattai, a tiszai, a kelenföldi, az ajkai, a pécsi erőműveknek. Formális jogaink vannak, energiapolitikánk szétzilálódott. Ez történt a Tiszai Vegyi Kombináttal és a borsodi kombináttal is. Elvesztettük többségi tulajdonunkat, a részvények többsége valószínűleg orosz kézben van. Mint ahogy Pál Lászlóéknak köszönhetően a Molban csak 25 százalék plusz egy szavazatunk van, holott 50 százalék plusz egy szavazatnak kellene lennie. Nem tudjuk itt sem pontosan, hogy kiknél vannak a részvények.– Most mivel foglalkozik?– Nyugdíjas vagyok, kertészkedem és írom a Mérföldkövek második kötetét. Nem bántam volna, ha az utóbbi tíz év kimarad az életemből. Belekerültem a mókuskerékbe, rájöttem, a politikusi pálya nem nekem való. Nekem nemcsak van véleményem, de ki is szoktam mondani. Ezzel sokakat megsértettem, sokszor bajba kevertem magamat. Bár maradtam volna az olajiparban!