Hajótöröttek paradicsoma

Tisztafehérvizü forrás négy folyt sorban előtte,jó közel egymáshoz, s kanyarogva, ez erre, az arra.Körben a zsenge mezők violával, petrezselyemmeltarkállottak. A nemmúló is, e földre vetődve,elbámul s látványa felett örvend a szivében.(Homérosz: Odüsszeia)A nagy mesélő szerint Kalüpszó nimfa hét álló esztendeig tartotta fogva leleményes Odüsszeuszt Ógügié szigetén, egy „barlang öblös ölén, mivel áhította urául”. A hetedik év letelte után aztán az istenek követe, Hermész ereszkedett alá a szigetre, hogy hírt vigyen a nimfának arról, miként döntött Zeusz a tűrőlelkű hajós sorsa felől. Kénytelen-kelletlen elengedte hát a hőst a nimfa, s Odüsszeusz csakhamar jó tutaján szelte a „borszínű tengert”.Mljet szigetén – amelyet ma már kompjárat köt össze a szemközti szárazföldön fekvő Peljesaccal és a közeli, festői Dubrovnikkal – úgy tartják, e földön élt, s legfőképp hált egykor Kalüpszó nimfa, és itt raboskodott a leleményes hajós is. Hogy ebből mennyi igaz, azt kideríteni ma már lehetetlenség, ám aki járt e lenyűgöző vidéken, az tudja, Homérosz valami ilyesmire gondolhatott, mikor hőskölteményében Ógügié szépségeit ecsetelte.A békére és nyugalomra vágyó, partra vetett hajós jobbat, szebbet kívánni sem tudna, hisz Odüsszeusz is szívesen maradt volna, ha nem kínozza a honvágy, s nem várja haza asszonya a messzi Ithakában. Akinek azonban szívét a honvágy nem emészti, nehezen szabadul e szigetről.Területe alig több, mint 100 négyzetkilométer, amelynek közel egyharmad része Horvátország legszigorúbban őrzött nemzeti parkja. Hogy szomszédaink mennyire komolyan gondolják e páratlan kincs védelmét, jelzi: a szigeten mindössze 1200-an élnek, ám új lakók csak a legkivételesebb esetben telepedhetnek le. A rendelkezések szerint ugyanis csak az itt születettek tehetnek szert a szigeten ingatlanra. A védettség és a szigorú előírások szavatolják, hogy Mljet ne jusson sok más, jobb napokat megért üdülőhely sorsára, ahol a turisták és a betelepülők kiszorították a helyieket, és hivalkodó új házaikkal, állandó nyüzsgésükkel megfosztották a vidéket attól a varázsától, amelyért egykor odamentek.Mljet szigetét tehát azoknak érdemes felkeresniük, akik békében, nyugalomban kívánják múlatni pihenőnapjaikat, és persze olyan környezetben, amelyet valószínűleg csak kevés hely kínál a földi halandónak. Ez a turistaparadicsom legalábbis nem a diszkó és a vízicsúszda között ingázó családoké: élvezetéhez kifinomultság és némi melankólia is szükségeltetik. Ehhez persze minden feltétel adott: magában a nemzeti parkban is takaros szálloda (főszezonban mérsékeltnek mondható, elő- és utószezonban az átlag magyarnak is rendkívül baráti áron) várja a látogatókat, miközben a szigeten számtalan piciny családi kifőzdében is megkóstolhatják a tenger gyümölcseiből készült helyi ételspecialitásokat.A szigeten a természeti kincseken kívül is akad látnivaló bőven, hiszen nagy kultúrájú népek gyermekei hamar befészkelték magukat e festői vidékre. Az egyik bércről illír erődítmény néz le ránk, míg a római időkből számtalan építmény maradványait csodálhatjuk meg Mljeten, azaz a latin idők Melite szigetén. Mind közül azonban a legvalószínűtlenebbül meseszerű az a középkori kolostor, amelyet a bencések emeltek itt a XII. század végén, amikor a szigetet apuliai szerzetesek kapták birtokul. Klastromukat az egyik belső tavon (ilyenből itt három is van!) megbújó kicsiny szigetre emelték (ekképp a kolostort a tó, a tavat a sziget, a szigetet meg a tenger öleli körül), a kolostor templomának védőszentjéül pedig Szűz Máriát választották.A kolostort először II. József idején hagyták el a bencés szerzetesek, köszönhetően a „felvilágosult” birodalmi rendeletnek, amely a Habsburg-uralom alatt álló területeken haszontalannak mondta ki a rend működését. 1869-ben ismét szekularizálják az épületet, ettől kezdve egészen 1941-ig a helyi erdőgazdaság működik a falak között. A második világháborút követően szállodává alakítják a komplexumot (ebben az időben maga Tito is nyári rezidenciájának szemelte ki Mljet szigetét, aztán az építkezés – szerencsére – elmaradt).Ma a kolostor ismét üresen áll. Mivel a katolikus egyház a rendszerváltást követően visszakapta az épületet, ismét szakrális célokra szeretnék használni a klastromot. Az egyház azonban ma már nem tud szerzeteseket küldeni a szigetre, ezért a kolostor sorsa máig eldöntetlen: jelenleg is keresik a módját, miként tudnák hasznosítani az épületeket úgy, hogy megőrizhessék egyházi jellegüket. A belső, parányi szigeten most csak egy vendéglő működik, és ha a turistáktól eltekintünk, a klastrom igazán csak augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján népesül be, amikor is a helyiek sajátos vízi körmenettel üdvözlik a templom védőszentjének ünnepét.Egy másik helyi legenda egyébként az egyház szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonít Mljetnek. Bár a Szentírásban ennek nyomát nemigen találni, de a helyiek úgy tartják, hogy Szent Pál egyik térítőútja során itt szenvedett hajótörést (az evangéliumokban Málta szerepel, de ez minden bizonnyal elírás). Az apostol a monda szerint hosszabb időt is eltöltött itt aztán, ekképp gyűjtve erőt hatalmas feladatának elvégzéséhez. A szeretethimnusz mindenesetre akár itt is megszülethetett volna...