Hálátlan utódok

Hány lexikonsorozatot vásárol meg az ember élete során? A régieknek könnyű volt, hisz lassan változott a világ, nem volt olyan fontos és értékes az információ, mint manapság. De a maiaknak sincs nehéz dolguk, hiszen négy CD-re ráfér az egész Révai. A szocialista lexikonkiadás sok, máig alapműként használható adattárat, szaklexikonokat, enciklopédiákat alkotott, amelyek mostanra használhatatlanná váltak. Ismeretanyaguk elavult, értékrendjük túlhaladottá vált.Bár rengeteg pénzt és energiát fordítottak rá, évtizedek alatt sem született meg az állami kiadású magyar nagylexikon, az átfogó ismerettár, amelyet mára történeti emlékműként forgathatnánk. A késlekedést, a folytonos halogatást éppen az okozta, hogy a politikai vezetés, pontosabban annak helytartói, az akadémikusokból toborzott, egymást követő szerkesztőbizottságok sem tudták kidolgozni a marxista szellemű ismerettár alapkoncepcióját. S mivel az átlagpolgár csak egyetlen nagylexikon-sorozatot vesz meg életében, nem szerencsés, ha gyakran mennek ki az eszmék a divatból.Az elmúlt évszázad rendszerváltozásai lehetetlenné tették, hogy Magyarországon megszülessenek azok a lexikonsorozatok, amelyekkel hagyományt, folyamatosságot lehetett volna teremteni. A század elejének nagy vállalkozásai félbemaradtak, háborúk, új politikai kurzusok jöttek. A múlt gyűjtögetése és felemlegetése a szocializmus évtizedei alatt ment ki a divatból, a rendszer ideológusai úgy gondolták, a világ velük kezdődött.Mégis voltak a hazai lexikonírásnak olyan nagy vállalkozásai, amelyek máig ható értékeket teremtettek. Mert eszmék jönnek és mennek ugyan, de a pontos adatok nem mennek ki a divatból. Az életrajzi lexikonokat elsősorban az adatok miatt szokás forgatni. A régieket: Czvittinger Dávid 1711-es latin nyelvű írólexikonát, az első magyar nyelvű életrajzi lexikont, Bod Péter Magyar Athenasát például ma legfeljebb csak a kutatók olvasgatják, de Szinnyei József 1980–81-ben reprintben megjelentetett írói életrajzi lexikonának váratlan és hangos sikere bizonyította, hogy egy lexikon, ha alapos és pontos, örök értékű marad.Kenyeres Ágnes főszerkesztésében 1967-ben jelent meg a Magyar életrajzi lexikon első kötete, amely műfajt teremtett a hazai lexikonírásban, hisz kísérlet volt a magyar történelmet és művelődéstörténetet átfogó általános életrajzi adattár megteremtésére. Természetesen voltak a sorozatnak, amelynek végeredményben 1990-ig bezárólag négy kötete jelent meg, terjedelmi és ideológiai korlátai. A szerzők és szerkesztők szempontja az volt, hogy a legszélesebb körből merítve a lehető legpontosabb adatokat gyűjtsék össze.Nem véletlen tehát, hogy a Magyar életrajzi lexikon első kiadása harmincezer példányban kelt el, azt követte több utánnyomás, és a sorozat ma antikváriumban sem található. Kenyeres Ágnes nem titkolja, hogy lexikonában vannak hibák, téves, mára elavult értékelések. Azt mondja, maga is kérvényezte az Akadémiai Kiadó igazgatójánál 1985-ben, hogy ne utánnyomásban, hanem bővített, javított változatban adják ki a lexikont. Az átdolgozott kiadás megszüntette volna az időrendi széttagolódást, a kiegészítő kötetek szócikkei beépültek volna az anyagba.Még 1957-ben merült fel egy életrajzi lexikon megírásának a gondolata, meséli a főszerkesztő, olyasféle pozitivista munkáé, mint Szinnyei vagy Gulyás Pál vállalkozása. Nagy szerencse, hogy az Akadémiai Kiadó igazgatója, Berei Andor elfogadta a javaslatot. A kezdetektől a legjobb elmék dolgoztak a szócikkek megírásán. Antall József miniszterelnök is szeretettel emlékezett arra, hogy 1957 és ’62 között, amikor máshol nem kapott munkát, több más ötvenhatossal együtt segédszerkesztőként bízták meg itt, és nyolcvan orvostörténeti szócikket írt az életrajzi lexikon számára kétforintos sordíjért.A lexikonhonoráriumok akkor is, később is méltatlanul alacsonyak voltak, jelezve, mennyire nem értékeli a rendszer ezt a nehéz, nagy tudást igénylő munkát. Nem gazdagodott meg az életrajzi lexikonból Kenyeres Ágnes sem. Több jogos kritika és alaptalan vád érte megjelenése után a lexikont, ám annál több dicséret. Itthon és külföldön. Néhány kötetben a magyar kultúrát, történelmet vehettük kezünkbe.A Magyar életrajzi lexikon évekkel ezelőtt megérett a frissítésre, javításra, átdolgozásra. A Magyar Könyvklub most elindította Markó László főszerkesztésében hatkötetes Új magyar életrajzi lexikonát. Szakszerűséget, elfogulatlanságot ígér, valamint azt, hogy kiküszöböli a korábbi évtizedek hasonló tematikájú munkáinak aránytalanságait. Ugyanakkor nyilvánvaló, nem teheti meg, hogy ne használja a Kenyeres Ágnes szerkesztette lexikont. Már csak adatai miatt sem. Elegánsabb lett volna nem megtagadni, hanem éppen vállalni az elődöt, akkor nem kellene mindig mindent újrakezdeni: éppen hagyományt, folytonosságot lehetne így teremteni.