Karsztvízözön

Csodát emlegettek a tatai polgárok, amikor a város korábban legnagyobb vízhozamú, ám majd három évtizede szunnyadó forrásából május elején ismét előbugyogott a víz. Azután meg önmagukat kezdték átkozni, amiért olyan területen vásároltak házat, amelyet egyes vélemények szerint akár egy év múlva visszahódíthat a karsztvíz.Tatabánya környékén már csak a legidősebbek emlékeznek az ötvenes évek elszánt széncsatáira. Pedig akkoriban kezdődött minden, s odalent, a tárnák mélyén pecsételődött meg a tatai források sorsa. A bányászoknak nemcsak a három-négyszáz százalékos normával, hanem a karsztvízveszéllyel is meg kellett küzdeniük, így amikor nőtt a termelés, a karsztvízkiemelés mértéke is növekedett. A felszín sokáig hallgatott, ám a bánya történetének egyik legnagyobb, 1963-as vízbetörése már a városban is éreztette hatását. Elsőként a legmagasabb területeken fekvő Angol parkbeli források apadtak el. A jelenség készületlenül érte az illetékeseket, az ötéves terv célkitűzéseit semmibe vevő Tükör- és Pokol-források ugyanis épp az Angol parkba épített vízmű átadását megelőző napon tűntek el. Az ünnepséget ennek ellenére megtartották, igaz, a lajtos kocsikban a helyszínre szállított víznek nem sok köze volt a két forráshoz.Mivel a szén s ezzel együtt a karsztvíz kitermelése is fokozódott, az 1970-es évek elejére a legnagyobb, percenkénti hatvan-hetven köbméteres vízhozamú Fényes-források is elapadtak. A forrásmedencékbe egy méter vastag szigetelő agyagpaplan került. A Tükör- és Pokol-források vizét a közeli Öreg-tóból pótolták, megteremtve a természetes állapot illúzióját. És sokan még örültek is a változásnak, mert a város a karsztvizek visszahúzódásával az átlagosnál vizesebb részek helyén – ahol korábban az öntözést egyáltalán nem igénylő kertészetek működtek – értékes belterületeket nyert. Az építkezések hamar megindultak, 1976-ban megkezdődött a tereprendezés, s az egykori kertészeteket mára négy utca által határolt kertvárosként jelzik a térképek.– És épp ez a baj – mondja Fürst Ádám vízügyi mérnök. – Számításaink szerint a Hamari Dániel és a szomszédos három utca házainak szuterénjében egy éven belül megjelenhet a víz. Szerencsére a lakótelepi emeletes épületeknél kevésbé súlyos a helyzet, mivel a tömbházak harmincszor harmincas cölöpökön ülnek.Állításait igazolandó Fürst Ádám térképeket és diagramokat vesz elő. A térképek az említett terület eredeti, mezőgazdasági térségi állapotát, a diagramok pedig az egyes források visszatérésének várható időpontját mutatják. A háttérben munkagépek marják a Fényes-forrás medrének falát, eltávolítják a méternyi agyagszigetelést, és mindenféle matematikai számításnál ékesebben bizonyítják a karsztvíz szintjének emelkedését.– Az első számításokat a kilencvenes évek elején, a nagyegyházi szénbánya leállásakor készítettük. Fáradságos művelet volt, mivel akkoriban még nem rendelkeztünk számítógépekkel. Nos, a Fényes-forrás visszatérését 2001. január–februárra prognosztizáltuk. Mindössze három hónapot tévedtünk.Az önkormányzat felkérésére tevékenykedő budapesti Hydrosys Kft. vezetésével alakult konzorcium kevésbé borúlátó előrejelzést készített. A fővárosi cég szerint a Fényes-forrás a következő húsz esztendőben percenkénti húsz köbméteres hozamot érhet el, a város többi részén található források pedig hat-tizenkét éven belül ennél lényegesen kisebb vízhozammal térhetnek vissza, míg az Angol parkbeli források megindulása nem várható.– Sajnos a vízelvezető árkok jelentős részét betemették, ami azt jelenti, hogy az öt-hat év múlva újraéledő források elvezetése jelenleg egyáltalán nem megoldott – jelzi Csepregi András, a felmérésben részt vevő Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. tudományos főmunkatársa. A két szakvéleményben szereplő időpontok közötti eltérés az elvégzendő feladatok szempontjából nem jelent különbséget. – A másik megoldásra váró gond a vízminőség védelme. Az elmúlt évszázadokban Tatán majd minden ingatlanhoz vésett kút tartozott. Sajnos később a városban keletkezett szennyvizet ezekbe a kutakba vezették, esetleg törmelékes szeméttel temették be őket, tehát ezeket ki kell tisztítani. A csapadékosabb időszakokban a talajvízproblémák is fokozottabban jelentkezhetnek, hiszen az 1999-es felméréskor is találtunk olyan házakat, amelyek pincéjében húsz centiméteres volt a víz.S hogy teljessé váljon a határidők körüli káosz, Musitz László, a tatai önkormányzat környezetvédelmi referense hozzávetőleg három évben határozza meg a karsztvíz visszatérésének várható időpontját. A Csepregi András által fölsorolt feladatok szükségszerűségével azonban a környezetvédelmi referens is maradéktalanul egyetért.– Két esztendővel ezelőtt az illetékes minisztériumban azt javasolták, hogy a források ügyét kössük össze az Öreg-tó vízminőségének javításával – emlékezik Musitz László –, s mi ennek szellemében készítettük el a terveinket. Február 5-én az érintett tárcákat is meginvitálva tartottunk egy fórumot. Az összejövetel felemásra sikeredett. A helyi szervezetek élénk érdeklődést tanúsítottak, és Tata holland testvérvárosa, illetve a holland vízügyi igazgatóság képviselői közölték, hogy a magyar–holland államközi egyezmény részeként szívesen részt vesznek az Öreg-tó környezetvédelmi rehabilitációjában, ugyanakkor egyetlen minisztérium sem küldte el az általunk kért helyettes államtitkári szintű képviselőjét.Musitz László szerint elképzelhető, hogy a minisztériumokban megrettentek a tataiak által kalkulált költségek nagyságától. A forrásokkal kapcsolatos feladatok elvégzése ugyanis egymilliárd forintba, míg az Öreg-tó vízminőségének javítása további kilencmilliárd forintba kerülne, s az önkormányzat képtelen önállóan előteremteni az összeget.– Tatán sokan vélik úgy, hogy míg a víz a felszín alatt lappang, nem várhatunk központi segítséget, s az állam csak akkor avatkozik közbe, ha tönkremegy néhány ház. Ugyanakkor már most gondolnunk kell az esetleg keletkező károkra, és meg kell kezdenünk a veszélyeztetett területen fekvő épületek figyelését.A környezetvédelmi referens azonban nem csak a gondokat látja. Véleménye szerint az újfent nekibuzduló források Tatát ismét a vizek városává tehetik, a városkép alakításában kiaknázhatják a vízelvezetőkben rejlő lehetőségeket, ráadásul újra üzemelhet a Fényes fürdő, nem beszélve az Öreg-tó vízminőségének várható javulásáról.A szakemberek által oly gyakran emlegetett tó a bányászat csúcsra járatásának idején élte fénykorát. A bányákból a kiemelt vizet visszapumpálták az Öreg-tavat tápláló Átalérbe, így biztosították a folyamatos vízutánpótlást. Csakhogy az Átalér friss forrásvíz helyett két nagyváros, Tatabánya és Oroszlány területéről szállítja a települések tisztított szennyvizét az algásodó tóba, amelynek vizében jó ideje tilos fürdeni. Rontja a helyzetet, hogy az Öreg-tó medrében mára több százezer köbméter iszap halmozódott fel.A sok bajból az Öreg-tó partján vagy az Angol park egyik csobogójánál ücsörögve semmit sem észlelni. S ez természetes: a heves csókot váltó párocskákat, a nyugalmat élvező, derűs nyugdíjasokat vagy a gyakori külhoni látogatókat miért is zavarnák a mindig a háttérben zajló játszmák? Mint ahogy a hozzá nem értőket az sem zavarja, hogy a park apró tavacskáit mesterségesen táplálják az egyre iszaposabbá váló Öreg-tóból. Művilág ez így szivattyúkkal működtetett műforrásokkal, a gyermekek örömére műbarlanggal és a Vértesszentkeresztről 1760-ban áttelepített műtemplomrommal, benne a történelmi tévhiten alapuló s minden alapot nélkülöző tatai relikviával, Harám basa háremének állítólagos gránit ülőkádjával. De a források még visszatérhetnek.