Kovács Béla (1908–1959, középparaszt, kisgazdapárti politikus, képviselő, miniszter) kezdettől fogva (1933) következetesen képviselte az FKGP érdekeit, és több alkalommal élesen szembekerült a kommunista párt politikusaival. Ennek következménye volt, hogy az állambiztonsági szervek koncepciós vádak alapján belekeverték a Magyar Közösség-ügybe; miután a Nemzetgyűlés nem függesztette fel mentelmi jogát, a szovjet hatóságok szovjetellenes kémkedés és ellenkormány alakításának hamis vádjával 1947. február 27-én letartóztatták. 1947–1951 között magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd Moszkvába szállították. 1952. március 5-én tárgyalás nélkül, a Szovjet Állambiztonsági Minisztérium határozata alapján 25 év szabadságvesztésre ítélték. 1955-ben azonban, „az utolsó etappal”, 500-600 társával együtt átadták a magyar hatóságoknak. A csoport egy részét a magyar hatóságok elbocsátották, másik részét azonban – 252 szovjetunióbeli elítéltet – a jászberényi börtönbe internálták. Közöttük volt Kovács Béla is, aki csak 1956 áprilisában – Dobi István közbenjárására – szabadult.
Zelenszkij stratégiát váltott a korrupciós intézmények ügyében, de átláthatóság továbbra sincs
