Könyvesház

„Meglepni valami ismerttel”Súlyosabb költői mű körvonalaiAz 1971-es születésű, József Attila-díjas költő ötödik könyve mottójául sokértelmű Ivo Andric-idézetet választott: „A költészetben avval érhető el a legnagyobb hatás, ha a költőnek sikerül olvasóját meglepni valami ismerttel.” A mottó találó, hisz Lackfi János valóban valami olyasfélét tesz, amit Andric fontosnak tart. Versvilága hűvös és elegáns, ugyanakkor nem áll távol tőle „az ismerttel való meghökkentés” szándéka sem. Feleúton egyensúlyoz a klasszikus formavilág és a modern textusvers, a tragikus és a groteszk, a tárgyias meg a rejtetten érzelmes hangütés között. „Ha megsüketül a szájam / és vaktöltények az ízek / hát fülemmel dohányzom / orromban járatom a fogkefét” – írja a Fogyatkozások felütéseként diákosan hetyke, a századelő izmusait idéző dalában. Szonettjeinek hangütése ugyanakkor – ha szabad ezt a kifejezést használnom – szürrealisztikusan érzelmes. „Most a folyékony borostyán pereg le, / Szála középtájt nyúlva-keskenyedve: / Homokórának zöldes olaja. / A sugár, lehet, égre tartana, / De vonzza méhek mérge, kutya nyelve, / Gyűrűzik telten, mint a puhafa...” (A mézgyűjtő). A kétféle, ám egymást egészen ki nem záró hangütés között helyezkedik el az a tárgyilagos, már-már prózába csúszó versbeszéd, amelyet szintén kedvel: „Ideális író-időd van, fúj a szél, ide-oda vet / egy-egy ecsetvonásnyi lombot... / Arra kell csak ügyelnem, hogy jó magot jó földbe, / jó firkát jó papírra, mert hát firkálás az egész, amit művelek...” (Mit mond a költő?). E műben a sorok tördelése már-már esetleges, csak a vers lendületéből árad a teremtés ritmusa.„Szerettem volna, ha mindenki megismer, / ha ujjal mutogatnak rám jöttömön: / na, ez az a híres, / s ha a lányok összesúgnak utánam...” – írja a Törpe és óriás között című versében, majd hozzáteszi: „Nem voltam kevesebb, se több, / csak egy gyerek, / ki lassan egyre kevésbé gyerek, / félúton törpe s óriás között...” Az egymásra utaló két kép egyszerre mutatja a költő ambícióját s önismeretét. Kétségtelen tény, hogy Lackfi Jánost a Teremtő ellátta mindennel, amire egy költőnek szüksége van. Hangja színes és sokféle, vershallása hibátlan. A könnyű és könnyed hangon pedig olykor már azok a komorabb érzelmi tónusok is átütnek, amelyek egy mélyebb és súlyosabb költői mű körvonalait előlegezik. (Kákonyi Péter)(Lackfi János: Elképzelhető. Nagyvilág Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 980 forint)