Korok – istenek

Keresztény vallásunk Istenről szóló tanítását az határozza meg, hogy a kereszténység örökölte az egyistenhitnek a judaizmus által kiérlelt eszméjét. Ő az abszolút jóság, tudás és hatalom hordozója, akinek oka önmagában van, az összes lény és dolog a legfőbb angyaloktól és az égitestektől az utolsó fűszálig az Ő teremtménye: magán Istenen kívül semmi sincs, amit ne ő teremtett volna. A Római martirológia azt írja, hogy a világ teremtésétől számított 5199., a Mózestől és Izrael fiainak Egyiptomból való kivonulásától számított 1510., a Dávid király megkoronázásától számított 1032. évben, a Dániel prófétálásától számított 752. évben, Augustus Octavianus uralkodásának 42. évében, amikor az egész világon béke uralkodott, Szűz Mária által emberi testet öltött Jézus Krisztus, az örökkévaló Isten és az örökkévaló Atya fia.Az Atya, Fiú, Szentlélek szentháromságában Krisztus, a Fiú nem félisten, azaz nem félig isteni, félig emberi tulajdonságokkal rendelkező lény, aki kevesebb Istennél, de több az embernél. Isten megtestesülése nem enged meg semmiféle alakváltoztatást és visszatérést. Ezért van jelentősége a születés pillanatának.Szent Ágoston Isten városáról című művében hat korszakra osztja a történelmet, s ezek megfelelnek a világteremtés hat napjának: az első korszak Ádámtól a vízözönig terjed, a második Ábrahámig, vagyis az Istennel kötött „szövetségig”, a harmadik Dávid és Salamon júdai– izraeli királyságáig, a negyedik e királyság bukásáig (babiloni fogság – Kr. e. 587), az ötödik Krisztus születéséig, a hatodik korszak még mindig tart; az elkövetkező hetedik pedig a világ végét hozza, azt a nyugalmat, amely megfelel a világ teremtését követő szombatnak.A Messiás Isten népe mindenkori sorsának elrendezője, közvetítő Isten és ember között, király, a legnagyobb földi tekintély hordozója, a Megváltó, aki a világi lét új, jobbított állapotát hozza magával. Dávid leszármazottja, vagyis az ősi dinasztia legitim örököse, Emberfia, vagyis közbenjáró Isten és az emberek között, a világ királya, szelíd uralkodó és ártatlan szenvedő, aki megváltja mások bűneit. A megtestesült, „emberré lett” Isten nemcsak megtapasztalja az emberi létet, hanem osztozik a különlegesen kedvezőtlen körülményekben is.Buddha királyi palotában jött világra, Krisztus istállóban. Buddha csendesen és ünnepélyesen halt meg tanítványai körében, Krisztus, miután megkorbácsolták, megverték és leköpdösték, szörnyű és szégyenletes halált halt. Megaláztatása oly messzire ment, hogy a döntő pillanatban nem talált a lelkében kellő nyugalmat, kegyetlen belső harcot folytatott a halálfélelemmel és amiatti kétségbeesésével, hogy égi atyja magára hagyta. „Istenem, istenem, miért hagytál el engem?” – kiált hozzá a keresztfán.Az evangéliumok elmondják, hogy Krisztus többször megjósolta erőszakos halálát és harmadnapon való feltámadását. A hagyomány szerint feltámadása után először Szűz Máriának jelent meg. Jelenései és tanítványaival folytatott beszélgetései negyven napon át tartottak, és mennybemenetelével értek véget.Jézus földi életének leírása az Isten emberi testet öltésének első momentumától, az angyali üdvözlettől a kereszthalálig, feltámadásig s végül a mennybemenetelig az evangéliumokban olvasható. Máté, Márk, Lukács, János evangéliumai galileai remekművek.