Magán-flying

Július elsejétől még jobban a zsebébe kell nyúlnia annak, aki kisrepülőgép-vezetői vizsgát szeretne tenni. Az eddig sem olcsó, hétszázezer–egymillió forintot kóstáló engedélyt az EU-s normáknak megfelelően szabályozzák, s ez nemcsak a kötelező óraszám megemelését jelenti, hanem egyúttal a vizsgarendszer szigorítását is. Bár a repülés a legdrágább hobbik közé tartozik, a magas költségek ellenére nem csökken a (magán)repülésnek hódolók száma.Számosan belekóstoltak már Magyarországon a polgári repülésbe, de az az adat, amely szerint mintegy 1500 motoros légi jármű van magánkézben, sok mindenről árulkodik. Igaz, ebben benne van minden a motoros sárkányrepülőtől a 250 helikopteren át a néhány magánrepülőig. A magánrepülőgép-béreléssel, -értékesítéssel és az oktatással foglalkozó 120 kisebb-nagyobb cégnek ezentúl még több teendője akad: annak, aki repülőgép-vezetésre jogosító engedélyt szerez valamely iskolában, még jobban a zsebébe kell nyúlnia, mert július 1-jétől új, az EU-normáknak is megfelelő szabályozás lép életbe, amely a vizsgarendszer egészére vonatkozik.„Aki komolyan veszi, az már nem is vesződik az egy tonna alatti repülőkre szóló engedély megszerzésével, hanem rögtön a négyszemélyesre pályázik. Igaz, ezért a repülésoktató iskolák elkérhetnek akár kétmillió forintot is” – fejtegeti Talabos Gábor, a budaörsi repülőtéren székelő Centro-Plane Kft. pilótája. Eddig minimálisan 30 repülési órára volt szükség a szakszolgálati engedély megszerzéséhez (ezzel kereskedelmi tevékenységet nem végezhet a pilóta). A jövő hónaptól az új szabályozás értelmében 45-re emelik az óraszámot. Mint Talabos elmondta, tudomása szerint más lesz a vizsgáztatás rendszere. Ez azt jelenti, hogy ezentúl a vizsgabizottság elméleti mélységeket érintő kérdéseket is feltehet, de a fontos tantárgyak, az aerodinamika, a navigáció, a repülőgépműszerek ismerete is nagyobb hangsúlyt kap. Az egységes tananyag egyelőre várat magára, és nem egészen világos, hogy mit oktatnak majd a jelentkezőknek. Pető György, a Légügyi Igazgatóság kommunikációs igazgatója hangsúlyozta, hogy a rendelet megjelenésével egy időben megkezdődtek az egyeztetések az illetékesekkel.A sokat tapasztalt pilóták és cégtulajdonosok egybehangzóan állítják: nem számolnak azzal, hogy a közeljövőben az áremelés miatt csökken a tanfolyamok létszáma, hisz az irántuk érdeklődő réteg nem érzi meg az átlagosan 40 százalékos áremelést. A kereskedelmi célú pilótaképzés pedig eddig sem kapott akkora nyilvánosságot, mint a polgári hobbirepülésé.Szakmabeliek vélekedése szerint nem maga a gép kerül sokba, hiszen ez csak egy jobb sportautó árával vetekszik, hanem a fenntartása. Ritkaságszámba mennek azok, akik évi száz–kétszáz órát repülnek, ami nem elhanyagolandó kiadás, mert egy liter repülőbenzin 360 forintba kerül, és a gép egy óra alatt akár 40 litert is fogyaszthat. Az átlag évente 30–60 órát repül, de ezek is inkább a környéken „csalinkáznak”, azaz lemennek a Balatonra vagy Sármellékre. Ez utóbbi túra egy négyüléses Cessnával is belekerül 70 ezer forintba. Egy adriai hosszú hétvégéért, ha radarral felszerelt és jégtelenített géppel mennek, akár 250 ezer forintot is fizethetnek. A pilóták szerint azonban egy óra nagy átlagban kijön 30-50 ezer forintból.Természetesen a repülőgép-tulajdonosk nem kérkednek a nagy nyilvánosság előtt. Várszegi Gábor muzsikusból lett Fotex-vezérről köztudott, hogy kedvenc időtöltése a repülés. Mint a legtöbben, ő is cégnév alatt üzemelteti a gépét. Ez alól kivétel Angyalosi László, Geszti Péter barátja és üzlettársa, akinek 1970-ben gyártott C–210-es gépét a Légügyi Igazgatóság honlapjának tanúsága szerint 1996-ban lajstromozták, igaz, légi alkalmassági érvényessége 1999 decemberében lejárt. Az első hazai repülőgép-tulajdonos a brutálisan meggyilkolt Vico-főnök, Fenyő János volt, akinek gépe jó ideje eltűnt Ferihegyről, az a hír járja, hogy külföldön értékesítették.Becslések szerint a céges vagy magánrepülőgépek száma száz körül mozoghat. „Mostanában új forma hódít a piacon” – jelzi Kenyeres János, az Indicator Rt. elnöke. Ez a „corporate flying” (vállalati repülés), ami azt jelenti, hogy a régióban terjeszkedő tehetős cégek és multik nem megvásárolják a repülőgépet, hanem kibérelnek egy bizonyos óraszámot. Eme utaztatási forma népszerűsége azzal magyarázható, hogy a nagyvállalatok vezetői egyre inkább rádöbbennek: az idő roppant fontos tényező. Kenyeres cége L–410-es, húszszemélyes gépet alakított át luxusszintűvé: megtalálható benne a fotelülés, a DVD, a mobilkommunikáció lehetősége, a szórakoztatóelektronika. A gép egyébként újonnan kétmillió dollárba kerül, de mint Kenyeres János mondta, egymillió dollárért már lehet jó karban lévő használtat venni. Az óradíj átlagosan 250 ezer forint, ami az utaskilométert tekintve nem mondható magasnak, hiszen húsz utas kényelmesen elfér a fedélzeten.Ami a határátlépést illeti, az sem olcsó mulatság. Kovács Gyula, a határőrség határforgalmi főosztályának főtanácsosa arról tájékoztatott, hogy több kisebb repülőtéren van mód magánszemélyek be-, illetve kiléptetésére. Ezek közül a legjelentősebb Fertőszentmiklós, Pécs-Pogány, Sármellék, Debrecen. A repülőterek működtetéséhez hatósági engedély szükséges. Négy szerv, a rendőrség, a légügyi hatóság, a határőrség és a vámőrség vizsgálja az előírt feltételek meglétét. Vannak olyan repterek, amelyeket időszakosan nyitnak meg, mint például Sármellék vagy Siófok-Kiliti. Akadnak olyanok is, például a nyíregyházi, amelyeket egyedi engedély alapján, alkalomszerűen nyitnak meg. Egy-egy ilyen eljárás nem olcsó, hiszen ha a repülőteret nem nyilvánították állandó nemzetközi határátkelővé, az ideiglenes engedélyt is meg kell kérni, valamint az összes illetékes szerv képviselőinek kiszállását is az utasnak kell megfizetnie. Ehhez adódik még az üzemanyagköltség, az amortizáció és egyéb felmerülő költségek. Az útlevélkezelő óradíja munkaidőben bruttó 2800 forint/óra, a vámosé szintén, munkaidőn kívül 4200 forint/óra, ünnepnapokon 5600 forint/óra. Mindez összességében akár több ezer dollárra rúghat.Demeter Tamás, a határőrség szakreferense kifejtette, hogy Magyarországra túlnyomórészt külföldiek érkeznek repülővel, de a kifelé irányuló forgalom is jelentős. A magánrepülőgépekről annyit mondott, általános gyakorlat, hogy a külföldiek – elsősorban az osztrákok – nálunk, a határ közelében tárolják járművüket, hiszen az itteni költségek csak a töredékét teszik ki a kintinek.Katonai reptereinken, például Taszáron szintén előfordul, hogy egyedi engedély alapján beléptethetők az országba magánszemélyek. Ők főleg NATO-tisztviselők, amerikai vezetők vagy az amerikai hadsereget ellátó civil vállalkozók, üzletemberek.