Naptárak, növények

Többnyire szóban, szájhagyomány útján történt a tudás, az ismeretek átadása nemzedékről nemzedékre. A szent hagyományt úgy fogták fel, mint a vallási tanítás szóbeli terjesztését szertartások, később prédikációk segítségével, ami az írás feltalálása óta párhuzamosan létezik a szentírással. A hagyomány is, az írás is a kinyilatkoztatást tartalmazza. A mondák szintén a hagyomány részei, amelyek nemzedékről nemzedékre élnek tovább, s a történeti emlékezet megőrzését szolgálják.A naptár mindenütt szent, papok gyakorolnak fölötte felügyeletet. Az ősök életmódjának, szokásainak egy-egy mozzanatát őrzi meg az utókor számára, s a földi rend biztosítását segíti elő. Egyiptomban a trónra lépő fáraó esküt tett, hogy nem iktat be szökőnapokat, és semmiféle változtatást nem eszközöl a naptáron. A logikusan felépített naptár a civilizáció vívmánya. Már az ősi kultúrákban érvényesült a törekvés, hogy tagolják az időt, s amennyire lehet, szisztematikus és szimmetrikus legyen a naptár, néha még gyakorlati pontosságának és használhatóságának rovására is.A négyzet minden időben elterjedt jelkép volt. Nemcsak a világ térbeli kiterjedésének leírását vagy az idő fő koordinátáinak megjelenítését segítette – ilyen a négy részből álló, huszonnégy órás nap, a négy évszak, a négy világkor stb. –, hanem társadalmi téren egész sereg négyelemű osztályozás elemeként is szolgált.Egyfajta rendezési elvet képviselnek a mitológiában a nemzedékek. Az istenek nemzedékei az első lény, az első pár megjelenésével, a teremtés aktusával indulnak el hosszú, gyakran kacskaringós útjukon. Őket követik az emberek nemzedékei, majd a közbülső lényeké: a törpéké, szörnyeké, bár ez utóbbiak beletartozhatnak az istenek nemzedékeibe.Számos mitológia tartalmaz szinte egész névjegyzékeket. A név sokszor a mitológiai lény tulajdonságát fejezi ki, de jelezheti azt is, hogy mi történik a név viselőjével. Buddha neve megvilágosultat, felébredettet jelent, az ő esetében az elnevezés a lelki fejlődés legmagasabb fokát elért lényre utal.Egyes hagyományokban számos istenük van a növényeknek, illetve az azokat termő földnek és általában a termékenységnek, a kultúrnövények ugyanis rendkívül fontos szerepet játszottak az emberek életében. A mezőt gyakran képzelték gyermekáldást váró asszonynak vagy holt magot magában rejtő sírnak. Nemcsak maguk a növények lehetnek mitológiai tárgyak, hanem külön a gyökerük, levelük, águk, viráguk vagy termésük is azzá válhat. A termés, a gyümölcs a legkülönbözőbb hagyományokban fejezi ki a bőség, termékenység, siker gondolatát.S nemcsak a fák, a gabonafélék kaphattak mitológiai színezetet, hanem a füvek, a moha és a növényvilág más, alacsonyabb rendű képviselői is. Számos hagyományban uralkodik az a felfogás, hogy a fű voltaképpen az első ember haja, és annak testéből lett a Föld meg a világegyetem.