Pénzváltók

Ahogy közeleg az óra, amelyben az euró ténylegesen kézzelfogható pénz lesz, egyre több a kifogás az új fizetőeszköz bevezetése ellen. Igaz, hogy az euró a közelmúltban nem mindig tudta tartani kezdeti árfolyamát. Erre számítani lehetett, mert minden pénznem – és ez mindig is így volt – értéke ingadozik. Ám ez végeredményben csak azok gazdasági helyzetének a kifejeződése, akik a szóban forgó pénzt használják. Mióta az euró az Európai Unió tagjai többségének a fizetőeszköze, árfolyama is ezek gazdasági adottságaitól függ éppúgy, ahogy a dolláré az Egyesült Államok vagy a jené Japán gazdasági helyzetétől. Az árfolyam-ingadozás tehát nem az euró különlegességének vagy gyengeségének a jele, hanem azon államok helyzetétől függ, amelyek a világpiacon meghatározzák az értékét. Európa tekintetében tagadhatatlan, hogy a pénz értéke már csak azért is törvényszerűen ingadozik, mert a kormányok hozzáállása a gazdasághoz meglehetősen különbözik. Mérvadó tanulmányok többször kimondták, hogy az euró kurzusának hanyatlását nem utolsósorban arra a tényre lehet visszavezetni, hogy ma az Európai Unió tizenöt tagállama közül tizenegyben szocialista kormány van hatalmon. Ez ugyan magyarázatot adhat bizonyos jelenségekre és nehézségekre, amelyek az Európai Uniót jellemzik, másrészt azonban sokan elfelejtik, hogy a „szociáldemokrata kormány” esetenként nagyon is eltérő valóságot takar. Hatalmas különbségek vannak egy Tony Blair és különösen Mandelson, a még mindig befolyásos tanácsadó gazdaságfilozófiája és az olyan ősszocialisták között, mint például a francia Lionel Jospin. Ezért nem szabad csodálkozni azon, hogy ilyen adottságok mellett az euró árfolyama – bár nem süllyed mértéktelenül – a dollárral összehasonlítva kisebb ingadozásoknak van kitéve.Még nagyobb súllyal esik a latba az, hogy az EU a világ egyik legnagyobb belső piaca, amely egyre gyorsabban és erősebben eggyé olvad. Mind többen élnek a szabad költözködési joggal, a pénz- és a tőkemozgás is élénkül. Az EU tagországainak ez óriási előnyöket biztosít: mindenhol ugyanaz az euró lesz forgalomban, és ez azt jelenti, hogy az egyes devizák korábbi árfolyamváltozásainak nem lesz többé befolyásuk az EU belső kereskedelmére. A „kisebbek” számára ez különösen jól érzékelhető lesz, hiszen a nagyok kevésbé kiszolgáltatottak a világ tőzsdei folyamataival szemben, míg az előbbiek sérülékenyebbek. Jó példát szolgáltatnak erre azoknak az államoknak a mezőgazdasági vagy közepes nagyságú ipari üzemei, amelyek ma Olaszországgal kereskednek. Ezeket eddig a líra olykor jelentős árfolyamváltozása lényegesen befolyásolta, ezért gyakran nem volt lehetőségük arra, hogy hosszú távra tervezzenek. Ez most alapjaiban változott meg. Mostantól fogva a kisebbeknek is megvan a lehetőségük arra, hogy olaszországi kereskedelmükben évekre előre tervezzenek, mert minden elszámolás euróban történik, és így garantált az árstabilitás.Ha logikusan átgondoljuk, megérthetjük, hogy az euró nem jelent veszélyt, sőt épp ellenkezőleg, lényegesen növeli a biztonságunkat, hiszen az eurónak köszönhetően olyan nagy pénzügyi közösségbe kerülünk, ahol a pénz értékét garantálják. Ezért a jövőben ugyanazokat az előnyöket élvezzük, mint amelyeket a dollár nyújt az Egyesült Államok polgárainak.Az is fontos számunkra, hogy az euró mindenekelőtt biztonságot nyújt a nemzetközi spekuláció ellen. Mert ez ma valós veszély. A világ az utóbbi évtizedekben megváltozott; számos olyan kisebb köztársaság jött létre, amelyekről jóformán semmit sem tudunk, de ugyanazokat a jogokat élvezik, mint bármelyik ENSZ-tagállam, másrészt azonban mégsem igazi államok a szó klasszikus értelmében. A nemzetközi bűnözés és a különböző szekták ma az egész világra kiterjedő harcot folytatnak azért, hogy átvegyék az ellenőrzést valamelyik újabb miniállam felett, és működésük központjává tegyék. Ez mutatkozott meg 1992-ben, a font válsága idején, amikor egy Kajmán-szigeteken bejegyzett pénzügyi csoport térdre kényszerítette az angol fontot, és ezzel – a kérdéses cég első emberének kijelentései szerint – 24 órán belül másfél milliárd font profitra tett szert.Időközben a helyzet még inkább a spekulánsoknak kedvező irányba tolódott el, mivel a rendelkezésre álló pénzösszegek lényegesen megnövekedtek. A Nemzetközi Valutaalap szakértőinek számításai szerint ma olyan pénzügyi erőt képviselnek, amelyet csak az Egyesült Államok lehetőségei haladnak meg. Minden európai pénznem tehát, legyen bármilyen erős, könnyen áldozatául eshet egy jól szervezett és irányított spekulációs tevékenységnek.Ezért érthető, hogy különösen a nemzetközi spekulánsok mindent megtesznek azért, hogy gyengítsék az eurót. Bár többé nem tudják megakadályozni a forgalmát, de rossz benyomást keltenek róla, hogy értéke a lehető legalacsonyabb legyen.Minden bizonnyal további támadások várhatók a jövőben. Ha azonban nem hallgatunk az érdekeltek propagandájára, akkor ellenállhatunk ezeknek a spekulációknak. Az euró ekkor a világ egyik legerősebb pénznemévé fejlődhet, akkor is, ha esetleg enyhe ingadozások a jövőben is lesznek a világpiacon. Ezek már nem befolyásolják lényegesen a belső értékét.Végezetül megjegyzendő: az euró egyik fő ereje abban áll, hogy sorsát a világ egyik legjobb vezetősége irányítja. Ahogyan a dollár árfolyama nem utolsósorban az idős Alan Greenspan személyiségétől függ, mivel ma senki sem merészelne ellenében cselekedni, így lesz ez Európa esetében is: nemsokára éppen úgy figyelünk Frankfurtra, mint ma Washingtonra. (Fordította: Lipthay Erzsébet)