Schmuck Andor, a kirúgott szocialista

Kedvenc helyén, az Atrium Hyatt Szálloda kávézójában találkoztunk, hogy a június 6-án ugyanitt bemutatandó könyvéről, a Bal-Eseteimről beszélgessünk. Mégsem ez volt a fő téma, mert a könyv megjelenése előtt néhány nappal az MSZP etikai bizottsága távollétében kizárta Schmuck Andort a pártból.Hogyan fogadta a pártból való kizárásának hírét?– Nos, ennek előtörténete van. Április 28-án meghívott a szocialista párt etikai albizottsága egy meghallgatásra, beszélgetésre, nem fegyelmi tárgyalásra. Ahol a jegyzőkönyv szerint is például ilyen kérdések hangoztak el: mi a lényege az április 13-i nyilatkozatomnak, ami éppen a Magyar Nemzetben jelent meg? Mi az oka, hogy a sajtó érdeklődik irántam? Van-e még szerepem Újpesten? Miért hoztuk létre a G3 Klubot, mi a G3 (gondolkodtunk, gondolkodtok, gondolkodjunk) célja? Egy jó hangulatú, barátságos, egyórás beszélgetés után elváltunk.– Majd egy hónap múlva, régi bevált „bolsi” módszerrel június1-jén, minden figyelmeztetés nélkül kirúgták. Nem az lehetett az oka, hogy több fiatal szocialista létrehozta a G3 Klubot, és ön bejelentette, hogy mégis megjelenteti a párt vezetéséről a leleplező könyvét?– Annyiban leleplező a könyv, amennyiben az igazság leleplező. Nem botránykönyvnek készült. Ha botrányos lesz, akkor csak azért lesz az, ha azok, akik a tényeket elolvassák, botrányt csinálnak. Ez nem Schmuck Andor-ügy, hanem generációs probléma. Mert mit is javasolt a G3 igazából? Az egyik, hogy a volt MSZMP funkcionáriusai ne kerüljenek fel a választási listára. A másik, hogy az országos lista ne legyen egy nyugdíjastalálkozó színhelye. Azaz az országos listán, a miniszterelnök-jelölt után már csak fiatalok szerepelhessenek. Harmadrészt azt javasoltuk, hogy mi lenne, ha a jobboldal és a baloldal elitje meg tudna állapodni abban – 2002 után, a rendszerváltás után tizenkét évvel –, hogy felülemelkedve a pártérdekeken, egy négyévenkénti kormányváltáskor nem politikai tisztogatással kezdi tevékenységét. Szűnjék meg a gyűlölködés, hirdessünk egy általános társadalmi amnesztiát, megbékélést.– Kik vannak emögött?– Van táptalaja ennek a gondolkodásnak az MSZP-ben. A G3 programját, egyben belépési nyilatkozatát több mint kétszázhúsz párttag írta alá. Ez hihetet-len hisztériát váltott ki a pártvezetésben.– Miért, azt hiszik, hogy Schmuckék szét akarják verni a pártot, s veszélyeztetik a választásokon az MSZP sikeres szereplését?– Nekem inkább arról vannak kétségeim, hogy a jelenlegi MSZP valóban meg akarja-e nyerni a választásokat. Egymás után követnek el olyan butaságokat, amelyek veszélyeztetik a szocialista párt sikerét. Itt volt például ez a bohóckodás, a miniszterelnökjelölt-állítási „cécó”. A kongresszus előtt öt hónapig arról szólt a párt kommunikációja, hogy majd lesz egy jelöltünk. Közben „totojázgatással”, Kovács László kéretésével, tetszelgésével, huzavonáival nevetségessé váltunk. Vagy a dabasi időközi választás vereségénél nem vonta le a vezetés a megfelelő következtetéseket: Baja Ferenc még mindig a helyén van.– A váci pártszervezet mit szólt az ön kizárásához? Nem a helyi pártszervezetnek van joga a kizáráshoz?– Ez is érdekes. A váci szervezet akart indítani ellenem egy fegyelmi eljárást, mert azt mondtam, hogy Kovács László alkalmatlan, de aztán elvetette az ellenem indított fegyelmit. A megyei szervezet sem volt hajlandó eljárást indítani. Magyarul az ügyemben harmadfokon döntöttek. Nem véletlenül. Hiszen a G3 a szürkeség, valamint a párton belüli tehetetlenség ellen lépett fel. Az az elnökség, amely képes aszszisztálni ehhez a miniszterelnök-jelöltségi kutyakomédiához, annak is el kellene gondolkodnia azon, hogy alkalmasnak tartja-e magát. Nem véletlen, hogy június 1-jén titokban – én sem tudtam róla – összeült az etika bizottság, és kizártak. A tisztogatás velem kezdődött. Itt nem kevesebbről van szó, mint hogy lesz-e az MSZP-ből egy valódi baloldali párt, vagy pedig az álliberális volt kommunistáknak lesz lehetőségük arra, hogy a pártot a biztos vereségbe vigyék 2002-ben. Most mintha azt sugallnák, hogy volt mi tanulniuk a kisgazdapárttól. Ugyanis ha 2001-ben kizárásom legfőbb indoka az lehet, hogy nyilvánosan bíráltam a pártvezetést és a pártvezetőt, akkor az MSZP-ben nagy bajok vannak. Eddig sohasem használtam, hogy szocialista-szociáldemokrata politikus vagyok, de most azzá tettek. Mert ha egy ember, egy harmincezer fős párttagságot és olyan kiválóságokat, akik százharminchatan bent ülnek a parlamentben, veszélyeztetni tud a gondolataival, akkor annak a politikában súlya van.– Eddig azt hajtogatta, hogy nem adja ki a könyvét, most meggondolta magát?– A könyv zárójeles címe Első csapás, mert két kötetben dolgoztam fel a szocialista pártról szóló történetet. Nem azért első csapás, mert az MSZP-re akarok csapást mérni, hanem azokról a csapásokról szól, amelyeket én kaptam. A második csapás azokat a szocialista politikusokat jeleníti meg, akik csapást mértek a szocialista pártra. Például a Xénia-láz és A szocik fejezet feltárja a valóságot. A könyvben elmondom, hogy miként jött létre a Xénia-láz Egyesület, mi volt a célja, miért szűnt meg, és kik, hogyan finanszírozták az egyesületet. Ennek kapcsán néhány szocialista képviselő felhívott, hogy fogjam be a számat, fogadjam el, hogy kizártak, majd két-három év múlva visszavesznek, ne veszélyeztessem a választás sikerét. Három ügyben befogtam már a számat, elvittem a balhét, és visszavonultam. Mindig a pártegységre hivatkoztak, arra, hogy még fiatal vagyok, emiatt háttérbe húzódtam, magam is elhittem, hogy ez a helyes lépés.– Kik hivatkoztak a pártegy-ségre?– Horn Gyula, Kiss Péter, Kovács László és még mások. Habár Kovács László mostanában azt nyilatkozta, nem tudja, hogy kicsoda ez a Schmuck Andor, de ez „Laci bácsitól” érthető, hiszen benne van ő is a korban. Igaz, az elmúlt kongresszuson még ki tudta javítani a beszédemet, és kihúzta belőle az összes nevet, amely kompromittáló lett volna. Végül is azért jelenik meg a könyv, mert a pártelnök a velem kötött megállapodás egyetlen pontját sem tartotta be. Azt akarom, hogy lássák a hét végén összeülő kongresszus küldöttei, hogy kikre szavaznak, és három hónap múlva kik lesznek az országos listán. Most fejből tudom sorolni, hogy kik a várományosai a bérelt helyeknek. Értelemszerűen a miniszterelnök-jelölttel, Medgyessy Péterrel kezdődik, utána következik Kovács László, Nagy Sándor, Baja Ferenc, Szekeres Imre, Lendvai Ildikó, tehát a nevükben a sorsuk. Ez azt a tendenciát mutatja, hogy bármi is történik a szocialista párttal, ők bent lesznek a parlamentben. Szavakban beszélnek csak a megújulásról. Medgyessy Péter az egyetlen esély, sokat tettünk azért, hogy ő legyen a miniszterelnök-jelölt, mert abban reménykedtünk, hogy hátha a saját csapatával képes kívülről megreformálni az MSZP-t. De úgy látom, ez is kezd beszű-külni. A pártigazgató Baja Ferenc, miközben még nincs megerősítve a miniszterelnök-jelölt, már kineveztette a kommunikációs igazgatót.– Ír a kurta-furcsa újpesti polgármester-jelöltségéről.– Aki a könyvet elolvassa, az előtt világossá válik, hogy menynyire nehéz volt egy huszonhét éves fiatalembernek szembeszállnia egy liberális vezetésű szocialista párttal, amelynek a fővárosi elnöke Lendvai Ildikó volt. Leírom azt is, milyen ingatlanspekuláció volt a háttérben, ami miatt engem megbuktattak. De a könyvben szó van arról is, hogy miként kezeljük azokat a támogatókat, akik a szocialista pártot segítették. Meddig fontosak? Általában addig, amíg odaadják a pénzt, a támogatást, utána elfelejtjük őket, mintha semmi közünk se lett volna hozzájuk.– Stadler Józsefre gondol?– Nem, róla keveset tudok, de például Tasnádi Péterre. Most felrakják a kezüket, és azt mondják, nem értik, mi történt Tasnádi ügyében. Írok a megaláztatásaimról és a fegyelmikről. Arról, ahogyan Újpesten kizártak a pártból. Módszereiben hasonlóan zártak most is ki. Politológus barátaim szerint ilyen az MSZP-ben még nem történt, de az MSZMP-ben igen. Ugyanilyen módszerrel Grósz Károly ideje alatt zárták ki a pártból Király Zoltánt és társait. Azt gondolom tehát, Grósz Károly egyik legjobb tanítványa Kovács László. Harmincéves lettem, ebben a könyvben önleleplező vallomásként elmondom tévedéseimet, amiken átmentem, s egyben számadást is csinálok.– Kizárása ellen fellebbez?– Még nem tudom. Csütörtökön összejövök a barátaimmal, és a G3 meghatározó személyiségeivel. A tanácsaiktól sok minden függ. A hét végi kongresszuson a legfontosabb dolog az lenne, hogy miként készül fel a párt a választásra. Óhatatlanul a figyelmet azonban a Schmuck-ügy viszi el. Ráadásul ez már régen nem Schmuck-ügy. Arról van szó, hogy a régiek, akiknek az utolsó lehetőségük a 2002, megpróbálnak példát statuálni. Velem kezdték. Azt látom és érzékelem, hogy a mostani vezetőségi tagok közül jó néhányan egyfajta posztkommunista Jurassic-parkhoz sorolhatók. Mint őslények, rohangálnak jobbra-balra, és egyre nagyobb kárt okoznak, ahelyett hogy visszamennének a parkba, és mutogathatnánk őket.