Stílus vagy rombolás?

Rendkívül érzékenyen reagálnak az emberek a testi szépséghibákra, a bibircsókos bemondónő vagy a kancsal riporter valószínűleg nem aratna közönségsikert. Ezzel szemben a beszédhibákkal szemben sokkal elnézőbb a közönség. Csak elenyésző kisebbség botránkozik meg azon, ha rikácsolnak, pöszítenek vagy éppen eltorzított hangon ripacskodnak egyes műsorvezetők. Kérdés, hogy mekkora a magyar nyelv iránti felelősségük a különböző adásoknak.A kereskedelmi rádiók számára a legfontosabb a hallgatók visszajelzése. Amennyiben a közönség nem kifogásolja a műsorvezető beszédhibáját, nyelvhasználatát vagy stílusát, nem változtatnak rajta. A lapunknak nyilatkozó rádióállomások vezetői egyöntetűen állították, hogy csekély azoknak a hallgatói véleményeknek a száma, amelyek a hibás beszédet kritizálják.„Ez a rádió elsősorban zenét sugároz, és a hallgatók igényének megfelelően egyre kevesebb a szöveg” – magyarázta Szever Pál, a Danubius Rádió programigazgatója. Mint mondta, nincs általános szabály vagy elvárás a műsorvezetők beszédkészségére vonatkozóan, ennek ellenére odafigyelnek a bemondókra. A legfontosabb számukra a beszélő hitelessége. „Amikor lelkesen bejelent valamit a műsorvezető, amögött valódi öröm legyen, ne csak megjátszott vidámság” – tette hozzá. A szlenget csupán elfogadható mértékben és szintig használják, mivel a hallgatók életkora rendkívül változatos, tehát nem csak a fiataloknak akarnak megfelelni. A múlt év végéig volt beszédtechnika-tanár a Danubius Rádiónál, de „olyan nagy a hajtás, hogy nem jutott idő számára” – mondta Szever Pál.„Több nagy színész beszédhibás. A rádió is egyfajta színház, és attól, hogy egy műsorvezető hibásan beszél, még lehet jó, lehet értékes” – magyarázta Mark West, a Juventus Rádió vezérigazgatója. Véleménye szerint a stílus a legfontosabb, ugyanakkor más az elvárás a hírolvasóval és a beszélgetőműsor vezetőjével szemben. Mint mondta, a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a hallgatóknak a stíluson kívül a bemondó hangszíne számít a legtöbbet. „A Juventus tapasztalt rádiósokat alkalmaz, akik már bizonyították alkalmasságukat” – tette hozzá a vezérigazgató.„A mi rádiónk elfogadni kíván, nem kirekeszteni” – magyarázta Erdélyi Zsolt, az egyik „legszabadabb” nyelvezetű rádió, az EstFM műsorvezetője és alapítója. „A riportalanyoknak sem kell mikrofonengedély, így úgysem szűrhető ki a hibás beszéd.” Másrészt ennek a rádiónak éppen az a sajátossága, hogy kötetlenül elmondhatják a véleményüket mind a munkatársak, mind a hallgatók. „Nem kilúgozott beszédzsenik dolgoznak nálunk, hanem hús-vér emberek, akiknek érdekes gondolataik és érzéseik vannak – magyarázta Erdélyi Zsolt. – Érkezett már a beszédhelyességet kifogásoló kritika, de nem jellemző. A mi célcsoportunk nem erre figyel, hanem a tartalomra.”A nemrég indult, kifejezetten beszédcentrikus Info Rádió főszerkesztője, Bocskai Zsolt szerint a helyes beszéd növeli az információ hitelességét. „Nálunk az a kolléga szóba sem jöhet, aki nem tud szépen beszélni” – tette hozzá. A rádió munkatársait elkészített munkák és személyes beszélgetés alapján válogatta ki a szerkesztőbizottság. Bocskai Zsolt a rádióműsorok nyelvre gyakorolt hatásáról elmondta: „Nagy felelősség. A gyerekek is átveszik a rajzfilmekben hallott szövegeket, valószínűleg a rádió is hat a köznyelvre. Nekünk, rádiós újságíróknak fontos szempont, hogy igényes beszédet halljon a közönség.”A kereskedelmi adásokkal ellentétben a Magyar Rádióban mikrofonengedély kell ahhoz, hogy valaki műsorvezető, bemondó vagy riporter lehessen, a munkatársak beszédkészségéről az úgynevezett mikrofonbizottság dönt. Elvileg minden ott dolgozó újságíró rendelkezik engedéllyel, a gyakorlatban azonban akadnak kivételek. Varsányi Anikó, a bizottság elnöke elmondta, hogy nem hatóságként működnek, így nem alkalmazhatnak szankciókat, amennyiben engedély nélkül szólal meg egy munkatárs a rádióban. Beküldött hanganyagok alapján döntenek a minősítésről. Végleges vagy egy évig érvényes engedélyt adhatnak ki négy – bemondói, műsorvezetői, riporteri és szakriporteri – kategóriában. A rádió műsoraiban rendszeresen megszólaló munkatársaknak folyamatos anyanyelvi képzésben, illetve önképzésben kell részt venniük. Az elbírálás legfontosabb szempontjai: az illető orgánuma, beszédhibái, folyamatos olvasási képessége, szövegértelmezése, tagolása és a hangsúlyozása, valamint a légzése és előadói készsége.„Érzékeny vagyok a szép beszédre, de mindig akadnak kivételek” – magyarázta Varsányi Anikó. Mint mondta, a rádió történetében több beszédhibás riporter, műsorvezető volt már, akik ennek ellenére nagyon tehetségesek és jók voltak. Akadt olyan kereskedelmi rádióban dolgozó munkatárs, aki mikrofonengedélyt kért a bizottságtól, és a beküldött hanganyag alapján megkapta, de a műsorában más stílust képviselt, és nem beszélt helyesen. Varsányi Anikó szerint „sok jól beszélő hírolvasót, kellemes hangú, képzett műsorvezetőt hallani a kereskedelmi rádiókban, de van egy úgynevezett dj-stílus, amelyben szándékosan rossz helyre teszik a hangsúlyt”.

---