Szégyenlős színész lábjegyzetei

Valljuk be, nincs bosszantóbb a lábjegyzetnél! Mondat közben vagy legalábbis egy elkezdett és összefüggő szövegrész olvasását durván félbeszakítva, valamely tudálékos magyarázat vagy érdektelen adat kedvéért folyton ide-oda ugrálni a szövegben (...) miközben tán rég el is felejtette már az ember, hol is tartott az eredeti gondolatmenetben! Minek? (...) Megmondom. Mert a szerző szégyenlős. És az a fixa ideája, ha némi „macera” árán lehet csak hozzájutni a „magánszférájába” tartozó adatokhoz, az olyan, mintha kizárná onnan a nem odavalókat. Azt szeretné, hogy az olvasó igenis éppenséggel egyfajta „macera” jutalmául juthasson csak hozzá ezekhez a jegyzetekhez...Ezekkel a mondatokkal kezdődik Darvas Iván Lábjegyzetek című könyvheti kötete, amelyet röviden önéletírásként határozhatnánk meg – ám ez így hiányos. Bár valóban megismerhetjük a színész-rendező életútját, sőt felmenői sorsát is, mégsem pusztán ezekről szól a Lábjegyzetek. Szól az elmúlt csaknem száz évről, egy gyerekről, aki úgy gondolta, szélhámos lesz, mert más nem válhat belőle, és aki megtalálja végül helyét a színpadon, azon a helyen, ahol „büntetlenül lehet rosszalkodni”. Szól a történelemről, színházról, színészekről – egy „lassan érő” ember sikereiről, kudarcairól és pofonokról, amelyeket „mind jókor kapott”. És túl mindezen, a könyv szinte minden oldalán, a „nagybetűvel szedett” sorokban és a lábjegyzetekben egyaránt ott találjuk az embert. Akiből „minden hazugsága, esendősége, linksége ellenére is árad egyfajta méltóság”. A könyv megszületéséről kérdeztük Darvas Ivánt, a „hivatásos önmutogatót, akiről azonban, amikor a színpadról lelépve maszk nélküli tulajdon önmagát szeretné megmutatni, kiderül, hogy szégyenlős”.– Tulajdonképpen nagyon egyszerű a válasz – mondja Darvas Iván. – A nyilvánvalóan mindnyájunkat meghatározó hiúság, az önmutogatás, ha úgy tetszik, a szemérmetlenség vitt rá az írásra. Más indítékot nem tudok. Nem rokonaimnak írtam, az egészen biztos. A könyvben szereplő családtagjaim többsége már nem él, ha pedig élne, nem mertem volna belekezdeni sem az írásba, mert minden bizonnyal nagyon haragudnának rám, ha elolvasnák a Lábjegyzeteket...– Voltak olyan részei a kéziratnak, amelyeket kihúzott, úgy ítélve meg, hogy még lábjegyzetben sem láthatnak napvilágot?– Nem voltak. Nem tudom, hiszen nem vagyok író, hogy mások hogyan csinálják, nálam nagyon sok részből állt össze végül az egész. Nem kronologikus sorrendben írtam, hanem – mikor mi „jött” – hol az elejét, hol a végét. Mert nem is az volt a fontos, hogy mindenről részletesen beszámoljak, ami velem történt. Az életemnek azokat a mozzanatait próbáltam rögzíteni, amelyek változást idéztek elő sorsomban, gondolkodásomban. Így szerepeim közül is csak azokról emlékeztem meg, amelyek jelentőséggel bírtak számomra.– Volt olyan esemény, történet, amelyről különösen nehéz volt írni?– Minden nagyon, minden különösen nehéz volt. Az egész könyv megírása hatalmas kihívás volt. Éppen ezért vonzott ez a nekem annyira idegen terület. Megmérettetésnek tekintettem. Sosem terveztem, hogy egyszer majd könyvet írok, egyik pillanatról a másikra vágtam bele.– Melyik a nehezebb: színpadon állni, vagy íróként megmutatni – még ha szemérmesen is – szinte mindent, ami valaha fontos volt?– A kettő teljesen más. Amit a színpadon csinálok, az mindig precízen meghatározott, körülhatárolt feladat, aminek időben is pontosan megvan az eleje és a vége, hiszen a premierre mindennek készen kell lennie. Az írással – amely számomra csupán egyszeri próbálkozás –, azzal, hogy elkezdtem írni magamról, semmilyen tervem nem volt. Sem arról, hogy miről írok, sem hogy melyik mondat követi majd az előzőt. Úgy írtam, ahogy „jött”. Végül, ha egészen őszinte akarok lenni, magam sem tudom, hogyan, összeállt az egész. És alig hiszem, hogy még egyszer belefognék az írásba. Már csak azért sem, mert – bármit mondanak is – nyilvánvaló, hogy ezt a könyvet amatőr írta, aki megpróbálta magát megmutatni a nagyközönség előtt másképpen, mint korábban.(Darvas Iván: Lábjegyzetek. Európa Könyvkiadó, Budapest 2001. Ára: 2500 forint)