A géntechnológiai kutatások nem tartoznak a legtőkeigényesebb tudományos területek közé, ám annál inkább igénylik a szellemi kutatási potenciált. Mindezt figyelembe véve Magyarország a jövőben géntechnológiai nagyhatalommá válhat. De mennyire követi a magyar jogi-etikai szabályozás a robbanásszerű fejlődést?Aki régóta folyamatosan figyeli a tudomány világából érkező híreket, úgy érzi, a huszadik században a tudósok biológiai pokolgépet kreáltak. Sokan attól tartanak, hogy a genetika területén zajló forradalom akár robbanáshoz is vezethet. Hiszen az a tény, hogy az ember képes átszabni – vágni, ragasztani, tetszés szerint összeilleszteni, egyik testből a másikba átköltöztetni – bármely élőlény öröklési anyagát, mi több, mesterségesen is elő tud állítani ilyet, a lehetőségek beláthatatlan távlata mellett kétséget, aggodalmat is kelt bennünk.Dolly bárány születését, a génmódosítással létrehozott burgonyáról, a különböző élelmiszerekről szóló híreket, a klónozás lehetőségét előrevetítő eszmefuttatásokat nem kísérte egyöntetű lelkesedéssel a világsajtó és a közvélemény sem. Különösen Európában tapasztalhattunk határozott ellenérzéseket a genetika új vívmányaival szemben.Pedig a genetikai kutatások eredményeit az emberiség javára alkalmazhatja a mezőgazdaság – hőnek, fagynak, gyomirtónak, kórokozóknak ellenálló növények termesztésével –, az állategészségügy, inzulintermelésre, „gyógyszergyártásra” fogható például a kecske vagy a tehén, s génterápiával számos betegség gyógyítható.A várható veszélyek és előnyök miatt a világ minden fejlett országában óriási viták robbannak ki, amikor az egyes államok jogalkotói megpróbálják keretek közé szorítani a genetikai kísérleteket.Itthon a szakemberek szerint jó, de európai mércével mérve talán túl szigorú törvényi szabályozásról beszélhetünk, amely – az európai normákkal összhangban – az egyén és nem a társadalom érdekeit helyezi előtérbe. Természetesen a magyar törvények sem csupán az újságok címlapjára került klónozás (az az eljárás, amikor egy egyed örökítőanyagának „lemásolásával” mesterségesen genetikailag vele megegyező utódot hoznak létre) kérdéskörében igyekeznek szabályozni ezt a robbanásszerűen fejlődő területet, ám a szabályozás szempontjából talán épp a klónozás a legegyszerűbb kérdés.Magyarországon egy három éve megalkotott, ám csak tavaly augusztusban életbe lépett törvény rendelkezik a géntechnológiákról, de ez elsősorban a mezőgazdasági termékekre ad iránymutatást. Pontosan megszabja, ki és milyen módon juthat engedélyhez ilyen kísérleteknél. Géntechnológiai módosításokra a géntechnológiai eljárásokat véleményező bizottság adhat engedélyt, és ugyanennek a testületnek a hozzájárulása szükséges, ha valaki géntechnológiai laboratóriumot szeretne létesíteni. Az emberen végzett kísérletekhez is ettől a szervtől kell(ene) engedélyt kérni, amennyiben ilyen jellegű kísérleteket végeznének Magyarországon.Az emberen végzett kísérletek szabályait egyébként az egészségügyről szóló, 1997-ben elfogadott törvény egyik fejezete tartalmazza, egy másik szakasza pedig szabályozza az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, az embriókon és az ivarsejteken végzett kutatásokat. Ebben az a kitétel is olvasható, hogy a kutatás cselekvőképes személyen kizárólag diagnosztikai, terápiás és megelőzési céllal végezhető. A törvény számtalan alpontban is meghatározza a kutatás határmezsgyéjét, illetve az eljárás mikéntjét. Mint több szakíró és kutató más helyeken hangsúlyozta: a területen nagy jelentősége van az orvosok etikai tartásának és annak a bizonyos belső iránytűnek.Szebik Imre bioetikus lapunknak kifejtette, hogy a magyar jogalkotás megfelelő, ugyanakkor – a terület sajátossága miatt – etikai szempontból az orvosoknak és kutatóegységeknek körültekintően kell eljárniuk. A konkrét kutatásokat illetően Magyarországon a szabályozás még nem megoldott, kutatásetikai kódex pedig nem létezik.Erre már csak azért is égető szükség lenne, mert a magyar kutatási-szellemi potenciált figyelembe véve hazánkban a közeljövőben egyre több olyan projekt indulhat, amelyeknél a kutatók alkalmazhatnák egy ilyen kódex előírásait. Szebik Imre tudomása szerint például a Széchenyi-terv keretén belül az Országos Hematológiai Intézet által vezetett konzorcium megnyert egy több százmilliós pályázatot, amelyben a génterápiás kutatások megteremtésének lehetőségét finanszírozzák, így a magyar kutatók ezen a területen jelentős tőkeinjekciót kaphatnának. A szakember hozzáfűzte: mivel itthon az orvosok köztudottan alulfizetettek, a gyógyszergyártók (ezen belül a génterápiás gyógyszereket előállító óriások) részéről rájuk nehezedő nyomás még nagyobb lehet a jövőben, mint a fejlettebb országokban. Véleménye szerint a magyar kórházi etikai bizottságok sem mindig lennének kellőképp tájékozottak, hogyan döntsenek olyan esetekben, ha egy-egy génterápiás eljárás nem a várt eredményt hozná. A kutató felhívta a figyelmet arra is, hogy nálunk génterápiás beavatkozásra még nem volt példa, ám elképzelhető, hogy öt-tíz éven belül Magyarországon is lesz ilyen eljárás.A génterápiás kutatások célja a betegségek legyőzése a rosszul működő gének kicserélése vagy kijavítása által. A génterápia során ezt nem olyan módon érik el, hogy a pete- vagy a hímivarsejtben helyettesítik a DNS-t, hanem a már kifejlett szervezet bizonyos szöveteiben működő géneket változtatják meg. Ez utóbbi eljárás csak egyéni kezelést tesz lehetővé, szemben az előbbi módszerrel, amely viszont egyelőre nem tekinthető megengedettnek az emberi orvoslásban. Tilos tehát az ivarsejtek génterápiája.– Noha a kutatók kidolgozták ennek technikai lehetőségét, etikailag elfogadhatatlan ez a gyógyítási mód, hiszen ezáltal a következő generációk genetikai állományába is beavatkozna az orvos – fogalmazott kérdésünkre Raskó István, az MTA Szegedi Biológiai Központja Genetikai Intézetének igazgatója. – Hiába lehetne megszüntetni a szülő ivarsejtjének genetikai gyógyításával az utódban öröklődő betegséget, fönnáll a veszély, hogy a megszülető gyermek egyéb tulajdonságai is megváltoznak. Ez olyan durva beavatkozás lenne a természet rendjébe, amely megengedhetetlen.A szabályok áthágása miatt kilátásba helyezett felelősségre vonásnak persze csak akkor lesz értelme, ha a hazai projektek eljutnak a kutatásnak ebbe a stádiumába. A retorziókkal kapcsolatban született szabályozás. Ennek megszerkesztésénél többek között figyelembe vették az Európa Tanács miniszteri bizottsága által 1996 novemberében elfogadott egyezményt az emberi jogokról és a biomedicináról, amely 2. cikkelyében leszögezi: „Az emberi lény érdeke és jóléte elsőbbséget kell hogy élvezzen a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben.”A hazai szabályozás legnagyobb horderejű kérdése ebből fakadóan persze – a különféle génterápiás eljárások mellett – az emberi klónozás büntetőjogi tilalmának bevezetése volt. Az egészségügyi törvénnyel összhangban megalkották a több büntetőjogász véleménye szerint helyenként túlzott szigorral eljáró új jogszabályt. Eszerint aki embriót kutatási céllal hoz létre, az öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. További megdöbbentő kitétel lehet a kutatók számára, hogy aki orvosi kutatás vagy beavatkozás során egymással genetikailag megegyező egyedet hoz létre, szintén öt–tíz év börtönnel büntethető.Egyes helyeken a törvény még sarkosabban fogalmaz: aki emberi embrió génállományának megváltoztatására irányuló kutatást végez, bűntettet követ el. Természetesen kivételt képeznek az olyan esetek, amelyekre az egészségügyi törvény felmentést ad.Papp Zoltán szülész-nőgyógyász, az Egészségügyi Tudományos Tanács tudományos és kutatásetikai bizottságának elnöke szerint a hazai jogrend minden tekintetben megfelel az európai normáknak, de a klónozás területén szigorú a jogalkotó. A tudós elmondta, hogy több olyan beavatkozást végrehajtott már embereken, amely a géntechnológiában mára elfogadott műveletnek számít, de a köznapi emberből esetleg megütközést vált ki. Ha egy házaspár esetében nagy az öröklődő betegség kockázata, mikromanipulációs módszerrel idejekorán meg tudják állapítani, hogy a petesejtből egészséges utód jönne-e világra. Az eljárást kizárólag diagnosztikai céllal és kivételes esetekben alkalmazzák.Raskó István genetikus kérdésünkre megjegyezte: a százával születendő kis Sztálinok és Hitlerek réméért és más hasonló fantazmagóriákért a szenzációéhes sajtót terheli a felelősség, mert az ember „sorozatgyártásának” pillanatnyilag csak az elmélete ismert, a technológiája nem. Dollynak is 277 megtermékenyített petesejt közül sikerült egyedüliként megszületnie, s az eljárás jelenleg számos súlyos rendellenesség lehetőségét rejti magában.A genetikusok egyébként különös figyelmet szentelnek a lelkiismereti kérdéseknek. Amint Kosztolányi György akadémikustól, a Humángenetikai Társaság elnökétől megtudtuk, az ember genetikai állományának kutatásával, vizsgálatával, tesztelésével, a genetikai rendellenességek diagnózisával, megelőzésével és terápiájával foglalkozó hazai szakemberek két éve hozták nyilvánosságra pécsi nyilatkozatukat. Ebben egyebek között kinyilvánították, hogy elfogadják az UNESCO-nak Az emberi génállomány és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata című dokumentumát, amelyet a hazai etikai és jogi normák alapjának tekintenek. Ennek értelmében a magyar orvosi genetika jogi és etikai kérdéseit az emberi méltóság oldaláról közelítik meg, ahhoz tartják magukat, hogy a kutatás vagy az ismeretek alkalmazása nem kerülhet előnybe az egyén alapvető szabadságjogainak tiszteletével szemben. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy tiszteletben tartják a genetikai adat védelmét garantáló speciális szempontokat, és elfogadják a genetikai diszkrimináció tilalmát (a genetikai adatok nem megfelelő kezelése esetén az egyént főként a munkaerőpiacon és a biztosítótársaságoknál érheti hátrányos megkülönböztetés, hiszen az adatokból a munkaadó vagy a biztosítótársaság egy-egy súlyosabb betegségre való genetikai hajlamot következtethet ki).Magyarországon nem végeznek kísérleteket emberi őssejteken, de állatkísérletek adódnak szép számmal. Mi minden szabályozza a hazai kutatást? Bármilyen állatkísérlet elkezdését eleve szigorú feltételekhez köti az állatvédelmi törvény. A jóváhagyáshoz külön kérőlapot kell kitöltenie az intézetnek, amelyben megindokolja a kutatás célját és megalapozottságát, föltünteti az állatnak esetleg okozandó fájdalom fokát, időtartamát, a fájdalomcsillapítás, a diszkomfortérzés csökkentésének módozatait.Egy biztos: a tudomány, így a genetika fejlődése nem áll meg. Az emberi kíváncsiság – mint amióta világ a világ – az élet legapróbb titkairól is igyekszik föllebbenteni a fátylat. Rajtunk múlik, hogy élünk vagy visszaélünk-e ezzel a tudással. Miként Somfai Béla, a Szegedi Hittudományi Főiskola bioetika- és erkölcsteológia-professzora fogalmazott: „A kutató akkor teljesíti hivatását, ha kellő felelősséggel és alázattal vallatja a világot, de nem akar teremtőként beavatkozni a természet rendjébe.”
Emmanuel Macron
Macron ismét bohócot csinált magából
