Szívügyek

Mintha mindenkit csak a játékfilmjeink érdekelnének. Róluk esik a legtöbb szó az évente megrendezett filmes seregszemléken és a hozzájuk kapcsolódó műsorokban, cikkekben, róluk „vitatkoznak” szakmabeliek és politikusok. Pedig a magyar filmművészetet nemcsaknagyjátékfilmjeiért ismeri el a világ, hanem azokért a dokumentumfilmjeiért is, amelyek évtizedek óta számtalan rangos elismerést kapnak. És amelyek évről évre egyre mostohább körülmények között készülnek el.Gondolták volna, hogy évente több mint kétszáz dokumentumfilmet forgatnak profi műhelyekben hazánkban, és az amatőr filmek számát még a szakmabeliek is csak saccolgatják? Ha erről mit sem tudtak, nem az önök hibája, hiszen ennek a töredéke sem jut el a nézőkhöz. A honi filmszemlék versenyébe is csak harminc-egynéhány jut be egy-egy évben, aztán a legtöbbjük visszakerül a dobozba, egyiket-másikat pedig esetleg sikerül egy nemzetközi seregszemlén vagy a tévében bemutatni. Szerveztek már ezeknek a filmeknek „külön” fesztivált, legutóbb a Cirko-Gejzír moziban rendeztek „pótszemlét” az idei versenyfilmeknek, néhány évvel ezelőtt a Veszélyes hulladék elnevezésű vetítéssorozaton mutatták be azokat az értékesnek és a közönség figyelmére érdemesnek tartott munkákat, amelyek a filmszemle programjából kimaradtak. Keresik a helyet, azt a mozit, ahol folyamatosan vetítenék őket.