Sztárok és zsenik kortársa

„Operatőr, cameraman, director of photography, cinematographer, director of lighting (aki nem kezeli a kamerát, hanem felelőse a világítás megtervezésének) a foglalkozásom. Forgatásaim mindig Isten nevében készültek. Mindegyik alkotásom saját tapasztalataim és a művészetek iránti szeretetem sugallatára készült.”Az erdélyi születésű, világszerte ismert Makay Árpád kéziratos művészi hitvallásából való ez a néhány sor. Alig több, mint ami elfér egy nagyobb névjegykártyán, mégis sokat mond az immár kilencvenéves művész pályájáról.Négyesztendei segédoperatőrködés során tanulta meg a mesterséget, hogy aztán 1939-től magas színvonalon folytassa. Első munkája a Halálos tavasz volt, minden idők egyik legsikeresebb magyar mozgóképe, és abban, hogy Zilahy Lajos regényének filmváltozata mind a szakma, mind a közönség részéről egyértelmű elismerésben részesült, Makaynak is elévülhetetlen érdemei vannak.Magyarországon 1939 és 1948 között ötvennégy filmet fotografált, dolgozott mindegyik rendezővel, aki számít, s persze olyanokkal is, akik nem. Műfaji szempontból is szivárványosan sokszínű az életműve, meglelhető benne a könnyed vígjáték (Garzonlakás kiadó), az operett (Gül Baba), a melodráma (Rózsafabot), a falusi életkép (András), a bűnügyi történet (Bűnös vagyok), a háborús film (Negyedíziglen), a klasszikus regényadaptáció (Ének a búzamezőkről), a dzsentrivilágról nosztalgiázó komédia (Kadétszerelem), a fergeteges bohózat (Egy bolond százat csinál), a komor parasztdráma (Benedek-ház). Békebeli utolsó munkája a tragikus sorsú Manninger János rendező irányításával a Kétszer kettő című szórakoztató történet, amelyet a cenzúra Szilassy László szerepeltetése miatt betiltott, később Várkonyi Zoltánnal forgatták újra az érdemtelenül (mint kiderült, félreértésből) elüldözött nagyszerű fiatal színész jeleneteit.Manapság, közelgő kilencvenedik születésnapján nem erről a csupán filmtörténeti érdekességű produkcióról jut idősebb és fiatalabb nézők eszébe Makay Árpád neve, hanem sokkal inkább a Vissza az úton megrázó képsorairól Csortossal, az Egy szív megáll bensőséges hangulatairól Karádyval vagy a fények és árnyékok bravúros alkalmazásáról a Külvárosi őrszoba világában, esetleg Dayka Margit mindent kifejező clownarcáról a Szerelmi lázban.Sztárok és zsenik egyenrangú kortársa, megörökítője a ma is teljes szellemi frissességnek örvendő Makay Árpád. Az egyetemes magyar filmművészetet kiemelkedő értékekkel gazdagító munkásságának egyik legfontosabb állomása a Háry János volt, Kodály Zoltán (Harsányi Zsolt és Paulini Béla szövegére írt) daljátékának filmváltozata (rendezte Bán Frigyes 1941-ben). Ez több mint műfaji metamorfózis színpadról filmre, ez a mozgóképíró különös varázslata, fekete-fehérben is pompázatos mese a vásznon. A látványigényes játék fantáziadús filmmegoldásokat igényel. A vaskos realizmus levegője szürrealizmussal keveredik merészen, s ezt a furcsa, kettős fogantatású képi világot Makay kamerája látomásosan, mégis enyhén groteszk szemléletű beállításokkal rajzolja meg.1947-ben ő készítette Szőts István Ének a búzamezőkről című filmkölteményének külső felvételeit (a stúdióban Hegyi Barnabás dolgozott), valamint nevéhez fűződik a Mezei próféta című, a Nemzeti Parasztpárt támogatásával létrehozott adaptáció Tamási Áron Vitéz lélek című, 1940-ben bemutatott színművéből. Kitüntetett helye van ennek, hiszen az egyetlen, egész estét betöltő film a korból Tamási tündéri realista játékai közül, noha Bán Frigyes rendezésében inkább a realista (néhol naturalista) színek kerültek előtérbe.Érdemeit erősen felnagyítva regisztrálta a filmkritika az 1948-ban gyártott filmregényt, a Talpalatnyi földet Szabó Pál írásából, ugyancsak Bán Frigyes rendezésében. Nem érdemes firtatni (nagyjából úgyis tudható), miért emelték ki, akár valami népi kádert, s emelték túl magas polcra ezt a filmet. Most csak a fotográfus Makay képei a lényegesek, azok pedig nagy kifejezőerővel bírnak, lényeges érzelmek és indulatok felmutatására alkalmasak. Joggal gyanítható, Makay tudása nélkül ez a film soha nem lett volna az, ami, meg amit a manipulátorok csiholtak belőle...Az Akadémia Kiadó 1964-es filmkislexikona ezzel az utolsónak jegyzett filmmel mint záróadattal be is fejezi a szócikkét Makay Árpádról, mintha az operatőr életműve lezárult volna. Ez a „szemérmes cenzúra” jellemző a kötet készítőire, pedig Makaynak eszében sem volt pályát változtatni. Amikor 1949-ben távozott az országból, Amerikában kötött ki, ahol tizenhét (!) nagyjátékfilmet készített, miközben New Yorkban egy filmművészeti iskolában a szakmára tanította diákjait.A már idézett credójából érdemes citálni az alábbi sorokat: „Tanultam a filmjeim forgatása alatt a szakemberek véleményéből, jó vagy rossz külföldi filmekből, a kritikusok bírálatából. A munkatársaimmal mindig a legnagyobb összhangban dolgoztam. A fény tulajdonságainak változatosságával, a lencsék sokféleségével, színnel, szín nélkül, a hang és a zene aláfestő erejével, a látószög variánsaival, a film pergésének változásait felhasználva laboratóriumi és optikai fogásokkal minden elképzelhető képi jelleget ki lehet fejezni, ha az ember ismeri a film nyelvének ábécéjét.”Munkásságának kulcsszava az artisztikum, amely nem nélkülözött olykor bizonyos kimódolt beállítottságot, keresett szépelgést.Mozgóképírónak nevezhető, a legkiválóbbak közül, de akár filmfényképésznek is aposztrofálható mint olyan elv követője, aki a fénnyel rajzolt képet tartja tevékenysége céljának és lényegének. Nem véletlen, hogy legfőbb erőssége a világítás: kevesen tudták olyan látványosan és hatásosan világítani az emberi arcot, mint ő. Ez is fényképhatást kölcsönöz beállításainak. Ha kimerevítjük tájképeit, kockáról kockára egy-egy megtervezett, szépen komponált fényképet – nota bene: lefotografált festményt – kapunk, a folyamat megfordításakor pedig kitűnik, hogy külső felvételei szép állóképek egymásutánjai, azaz megmozdult fényképsor.Erre a törekvésére, stílusának eme meghatározó jegyére vezethető vissza a lassú kameramozgás, a kicentizett, kiszámított second planok ráérős ismétlődése, a vizualitás mindenáron való artisztikummá emelése. Ez a ma már elhanyagolt (sokkak szerint elavult) módszer abban a korban fényes sikert aratott, s máig őrzi a míves mozgóképíró-filmfényképész tehetségét, szorgalmát, szakmaszeretetét.Korabeli lapvélemények Makay Árpád munkáirólHalálos tavasz„Az operatőr Makay Árpád pedig briliáns munkát végzett, hogy egy-egy képe után csak neki lenne kedvünk tapsolni.” (Magyar Nemzet, 1939.)Karosszék„Elsősorban meg kell dicsérnünk az operatőr, Makay Árpád fotografálását. Interiőrjei, fejei, tájfelvételei mind jók. Különösen szépen fotografálja Szeleczky Zitát.” (Pesti Újság, 1939.)Mária két éjszakája„... a fantasztikus szöveg mellé párosulnak az újszerű és még fantasztikusabb rendezői ötletek, és mindkettő mellé odaáll Makay Árpád, az operatőr, aki fantasztikusan beállított képekben varázsolja elénk Mária két éjszakáját.” (Hétfő Reggel, 1940.)A szerelem nem szégyen„Külön dicséret illeti meg Makay Árpádot a szép felvételekért.” (Mozi Újság, 1940.)