Tallózó

The American SpectatorAz Egyesült Államok széles körben elfogadott külpolitikai dogmái ellen indított támadást Daniel McAdams az amerikai konzervatív folyóiratban, Fehéroroszország példájából kiindulva. Daniel McAdams a Brit Helsinki Emberjogi Csoport választási megfigyelőjeként gyakran jár a volt kommunista országokban. Több évig Magyarországon élt.A szerző írásában emlékeztet arra, hogy Fehéroroszországot divat tekintélyuralmi diktatúrának nevezni. Legalábbis ezt hallottuk a Clinton-kormánytól és a „politikai korrektség” különféle nagyköveteitől. Csakhogy Alekszandar Lukasenko népszavazást írt ki, hogy jóváhagyást kapjon az elnökség hatalmának kiterjesztésére. Az a vád is elhangzik, hogy ennek során megkerülte a parlamentet. Amelyet – és ezt Lukasenko bírálói valahogyan elfelejtették említeni – a keményvonalas kommunisták tartottak a kezükben. És vajon az a vád, hogy rendeletekkel kormányoz, nem volt-e elmondható Bill Clinton „alkohol áztatta alteregójáról”, Borisz Jelcinről? Nos, az más, mondják a clintonisták, mert Lukasenko „tekintélyuralmi”, míg Jelcin „reformer” volt.A Clinton-kormány új fegyvert fejlesztett ki azon kormányok ellen, amelyeket nem szeretett. Ez nem más, mint a külügyminisztérium éves emberjogi jelentése. Most már nem az számít, mint régen, hogy egy ország szabad-e vagy sem, és hogy demokrácia uralkodik-e benne vagy diktatúra. Most már a korábbi kommunista világ országait olyan mércével mérik, amelyet a politikai pályára állt korábbi radikális baloldali egyetemi emberek állapítottak meg. Így aztán feminista témák, a nemek szerinti fizetéskülönbség, sőt a médiában alkalmazott zsidók száma (ami csak a kissé fura embereket érdekli az Egyesült Államokban) és egyéb kérdések kerültek az „emberjogi” kosárba. Azokat az országokat pedig elfelejthetjük, amelyeket e jelentések úgy ítélnek meg, hogy „nem tisztelik az emberi jogokat”. És a feledés homályában is maradnak, ameddig a lakosság nem szavaz „megfelelő” módon.Mint Fehéroroszország esetében történt. Clintonék úgy döntöttek, hogy Fehéroroszország nem tartja kellőképpen tiszteletben az emberi jogokat, úgyhogy Washington megszakított minden hivatalos kapcsolatot annak elnökével és kormányával. Nemzetközi megfigyelők, az EBESZ és az Emberjogi Figyelő képviselői bojkottálták az 1996-os népszavazást, amelyen elnöki és nem parlamenti rendszert javasoltak (mint amilyen Amerikában van) és a 2000. évi parlamenti választásokat. E szervezeteket távollétük ugyanakkor nem akadályozta meg abban, hogy e választásokról negatív jelentéseket írjanak.Lukasenko ellen a legfőbb panasz az, hogy nem elég lelkes híve a „reformnak”. Hogy lassan privatizált. Hogy éhes nyugati multinacionális vállalatok nem vásárolhatták fel pillanatok alatt a vagyont, ahogyan megtehették a térség más országaiban. Aminek főként Oroszországban lett katasztrofális kimenetele. Lukasenkót azzal vádolták, hogy nem enged a „szabad piac” követelményeinek. A Clinton-kormány válasza az volt, hogy amerikai adófizetők dollármillióival támogatta a Lukasenkót támadó sajtót, nem kormányzati szervezeteket és magáncégeket – természetesen mindezt a „szabad piaci reform” címén. Mindez a Bush-kormányzat alatt is folytatódik.Úgy látszik, a szabad piac nem azt jelenti, mint amire eddig gondoltunk. Az amerikai kormány bizonyos („politikailag korrekt”) újságokat, vállalkozókat és vállalkozásokat támogat, hogy bizonyítsák Fehéroroszország népének a szabad piac értékét. Fehéroroszország Clinton idején történt elszigetelése természetesen oda vezetett, hogy keletre tekintett szövetségesekért, és megerősítette kapcsolatait Oroszországgal akár egy unió árán is. A reálpolitikát folytatni kívánó Bush-kormánynak nem áll érdekében a kelet-európai ország további elszigetelése. Ha az ellenzéket pénzeli akkor, amikor az előrejelzések szerint szeptember 9-én Lukasenko elnököt újraválasztják, csakis Amerika-ellenességet kelt egy olyan népben, amelynek véleménye szerint joga van arra szavazni, akire akar, méghozzá külső beavatkozás nélkül.Bár senki sem várhatja el egy 70 éven át kommunista uralom alatt álló országtól, hogy azonnal a svájci polgárok szellemiségét tükrözze, Fehéroroszországban a helyzet jobb, mint sok olyan államban, amellyel az Egyesült Államok továbbra is fenntartja szoros kapcsolatait. Ellentétben például Grúziával, amelynek elnöke, Eduard Sevardnadze régóta kedvenc amerikai szövetséges, Fehéroroszországban nincsenek politikai foglyok. „Ismerem a grúz börtönöket, mivel meglátogattam őket. Jelenleg több mint száz politikai foglyot tartanak ott, akiknek egyetlen bűne, hogy az ország első antikommunista elnökének politikai pártját támogatták. Annak az elnöknek, akinek kormányát Sevardnadze erő alkalmazásával döntötte meg 1992-ben” – írja a szerző.Nyugaton azt trombitálják, hogy Lukasenko magas rangú kommunista vezető volt. Ami nem igaz. De arról alig esik szó, hogy Sevardnadze 1972-től 1985-ig Grúziát a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság első titkáraként vezette. Előtte, 1965-től a grúz belügyminisztérium élén állt, ekkor kapta a „véres Eduard” becenevet. Ennek ellenére a képe még mindig ott függ az Egyesült Államok külügyminisztériumának főépületében, a büfé mellett: James A. Baker volt külügyminiszter mellett mosolyog. Lukasenko ezzel ellentétben a kommunista időkben téeszelnök volt.Függetlenül a hiányosságaitól, Fehéroroszország elnökét szabadon választották. Alkotmánya működik. Sajtója változatos és kritikus. Az igaz, hogy az állami televízió szimpatizál a kormánnyal, de vajon a BBC nem rokonszenvezik a Munkáspárttal? A Soros György által pénzelt Transparency International szerint is Fehéroroszország a legkevésbé korrupt a Szovjetunió utódállamai közül.Nemrégiben egy fehérorosz diplomata megjegyezte a cikk írójának: „Lassan vezetjük be a reformokat, de Fehéroroszországban a nyugdíjakat kifizetik, és a munkások megkapják a bérüket. Hajlandók vagyunk tanulni, de hisszük, hogy helyesen cselekszünk.”Itt az ideje, hogy az újonnan demokratikussá lett országokban az Egyesült Államok ne játsszon „politikailag korrekt” szójátékokat, és tegye lehetővé az igazi demokrácia virágzását. Meg kell szüntetni egyes és csakis egyes politikai pártok anyagi támogatását, ami egyébként törvénytelen lenne az Egyesült Államokban is – írja McAdams.