Táncházmozgalom az intézményesülés küszöbén

A táncházmozgalmat évtizedeken át műkedvelő szórakozási lehetőségként tűrték vagy tiltották. Pedig valójában szellemi kincsestárunk volt ez a magyar népi kultúrából táplálkozó mozgalom. A Hagyományok Háza ettől az évtől kezdve intézményesült keretek között gondozza a népi műveltséget. Az új nemzeti intézmény programjáról Kelemen László megbízott főigazgatót kérdeztük.Minden mozgalomból annyi marad meg hosszú távon, amenynyi intézményesül belőle. A kezdeti lelkesedést jól szervezett egységekre kell átváltani, máskülönben a hév elszálltával a mozgalom is nyomtalanul eltűnik – mondja Kelemen László. – Kétféle magyarságot látok magam előtt hónapok óta: az egyik Erdélyé, a másik Nyugat-Magyarországé. Fej-fej mellett haladt a kettő sokáig, amikor a keleti rész lassan dőlni kezdett, mint a fa, amelyik öregszik és pusztul. Ez a tragikus kép indított arra, hogy a kultúra területén újra egymás mellé illesszem, és egymással erősítsem meg a kettőt – a nyugaton élők gyöngülő identitását ugyanis épp a keleti magyarság tudná felfrissíteni. Erdély primátusa is ezt jelzi a táncházmozgalomban.– Hogyan nyilvánulnak meg célkitűzései a Hagyományok Háza tevékenységében?– Programokban, rendezvényekben és a ház felépítésében is. A Magyar Állami Népi Együttes ismét kilép a közművelődés színpadára itt, Magyarországon, nem csak az idegenforgalom és a külföld számára szolgáltatva műsorokat. Délvidéki és felvidéki meghívásoknak próbálunk meg eleget tenni ebben az esztendőben, miközben új produkciókon is dolgozunk. A Hagyományok Háza keretein belül működik a Lajtha László Dokumentációs Központ, amely magába foglalja a Martin Médiatárat és a hagyatékokat. Gyűjteményünk minden érdeklődőt szívesen lát, aki nem sajnálja a fáradtságot a hiteles és eredeti felvételek megismerésére, elsajátítására. Szolgáltatásaink bővítése érdekében Kárpát-medencei archívumrendszer kiépítését tervezzük öt éven belül, Hagyományok Háza központtal, és körülbelül tíz határon túli archívummal. A helyi gyűjtemények hang- és képanyagát egységes rendszerbe telepítjük, szabad hozzáférést engedve ezzel egymás archívumához. A központi szolgáltató egység terveink szerint ősztől lép működésbe, internetes szolgáltatóként pedig egy éven belül a nagyközönséget is szívesen látjuk. A Lajtha László Dokumentációs Központ még bővíthető hagyatékokkal – Kallós Zoltán például rendelkezésünkre bocsátja gyűjteményét, egy másik kuriózum Nagy László néprajzi gyűjtése szülőföldjéről, amely hamarosan megjelenik Nagy András közreadásában. Említésre méltó a határon túli archívumokat és a Duna Televízió helyi, televíziós hálózatait összekapcsoló terv, amely biztosítja, hogy a Duna TV – az archívumában szereplő népzenei felvételeket rendelkezésünkre bocsátva – bármilyen anyagot lekérhessen interneten keresztül a gyűjteményből. Egységes számítógépes rendszer kialakításáról tárgyalunk Magyarország legnagyobb népzenei, illetve néptánc archívumával, az MTA Zenetudományi Intézetével, és a sort még folytathatnám. Az Utolsó óra népzenei gyűjtés sorsa jól példázza törekvéseinket: a népzenei hagyományok továbbéltetése céljából, s hogy a gyűjtemény visszakerüljön a forráshelyre, az Utolsó óra erdélyi archívumának másolatát Rockenbauer Zoltán miniszter átadta a kolozsvári Kriza János Társaságnak, Pozsonyba pedig Baán László államtitkár vitte el a felvidéki gyűjteményt. Ezzel máris lehetőség nyílt két új, határon túli archívum kialakítására. A Magyar Állami Népi Együttes és a Lajtha László Dokumentációs Központ melett működik a Népművészeti Műhely, amely a Magyar Művelődési Intézet évtizedek alatt kialakult tevékenységeinek kereteit bővíti. Tanfolyamokat és továbbképzéseket szervez, hogy legalább az iskolán kívül lehetőség adódjék a népi kultúra megismerésére, elsajátítására. Nyílt napjainkra várjuk az általános iskolák jelentkezését, mivel meggyőződésem, hogy bármilyen iskolai oktatással felér, ha a gyermek személyesen tapasztalja meg a népi kézművesség, a néptánc vagy a népzene örömeit.– A népi kultúra megítélésében igazi áttörést épp az oktatás területén lehetne elérni. Milyen szerepet vállal a népzene intézményi oktatásának kialakításában?– A Hagyományok Háza koordináló szerepet vállal fel az oktatás terén. Közös bizottság létrehozását kezdeményezzük az Oktatási Minisztériumnál annak érdekében, hogy a népi kultúra mind szélesebb körben lehessen jelen az oktatás-nevelés különböző szintjein. A táncházmozgalom sikeresnek bizonyult a hagyomány átörökítésében. Talán a népi műveltség tanította meg erre, amelyik biztosította a tudás szóbeli megőrzését, továbbadását a hagyományos kultúrában. A táncházmozgalom eredményei jórészt lelkesedésből születtek, de ha most tapasztalatainkat nem tudjuk rögzíteni, és intézményes keretek közé terelni, úgy érzem, történelmi pillanatot szalasztunk el. Az iskolai oktatást segítjük szakmai segédanyagok megjelentetésével is, miközben az éves táncháztalálkozó lemez-, valamint a Magyar Állami Népi Együttes produkcióinak kiadása szintén a mi feladatunk. A táncházmozgalom legújabb nemzedékeiben meglévő alkotókészséget kívánjuk kibontakoztatni 2001. június 30-i határidővel meghirdetett pályázatunkkal, amelynek keretében azoknak a népzenészeknek, énekes szólistáknak a jelentkezését várjuk, akiknek önerőből nem áll módjukban nyilvános megjelentetésre szánt népzenei produkciójuk stúdiófelvételét elkészíteni. A Hagyományok Háza támogatásával öt táncházi zenét játszó együttes legfeljebb ötven órában hanghordozóra rögzítheti előadását az intézmény jól felszerelt stúdiójában.– A civil szervezeteket milyen formában vonják be a munkába?– A közelmúltban hat országos civil szervezettel tárgyaltunk: a népdalkörök, pávakörök és citerazenekarok képviselőjével, a Vass Lajos Népzenei Szövetséggel, az amatőr néptáncegyütteseket öszszefogó Martin György Néptáncszövetséggel, a hagyományőrzőket tömörítő Muharay Népművészeti Szövetséggel, illetve a Táncház Egyesülettel, a kézművesek érdekeit képviselő Népművészeti Egyesületek Szövetségével, valamint az utánpótlást biztosító Örökség Gyermek Népművészeti Egyesülettel. Nézetünk szerint a hat országos szervezet lefedi azt a kört, amellyel nekünk foglalkozni feladatunk. A civil szervezetek örömmel vállalták az együttműködést, tárgyalásaink eredményeként idén harmincmillió forintot fordítunk a hagyományos kultúrát népszerűsítő rendezvényekre és programokra.– Jelenleg a Corvin téren, meglehetősen szűkös körülmények között, két év múlva talán már az új székházban kereshetjük föl a Hagyományok Házát. Milyen lesz az új épület?– A Hagyományok Háza épülete egyelőre még fejben és papíron található meg, de már készülnek a tervek Zoboki Gábor építész irodájában. Az új millenniumi városközpontban kaptunk helyet, igen jó környezetben, a Nemzeti Filharmónia, a Modern Magyar Művészetek Múzeuma, a Nemzeti Színház, illetve egy nagy konferenciaközpont szomszédságában. Reményeink szerint az egymás mellé épülő intézmények nagy kisugárzású kulturális centrumként működnek majd együtt. A Hagyományok Háza ötszáz fős színháztermet, háromszáz fős táncházat fogad magába (a magyar mulatási szokásoknak megfelelően a kocsma patkószerűen körülöleli majd a táncparkettet), helyet kap itt a Lajtha emlékszoba – a zeneszerző és zenetudós híres zongorájával, amelyen Prokofjev, Bartók és Kodály is játszott –, s miközben a közönségszolgálat fogadja az érdeklődőket, nyolc kézműves műhely szakáganként várja a jövőbeli kézműveseket – gyerekektől a tanulni vágyó felnőtt korosztályig. Reméljük, hogy a Hagyományok Háza összetett feladatrendszerének az új épület mindenben meg fog felelni, és száz év múlva is öröm lesz itt a hagyományőrzés.